Te hogy rögzíted a gyereked első hónapjait?

Vica | Olvasási idő: 6 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt."

Szüleim, nagyszüleim generációjáról csak akkor készült szabályos fényképalbum, ha a jobb módúak közé tartoztak – anyámról talán egy-két kép készült tíz-tizenöt éves koráig, ami meg is maradt, apámról annyi sem. Az én első hónapjaimat már szép, kék borítós, feliratos album őrzi, amiben leginkább fekete-fehér képek voltak, a színes még luxusnak számított. Egyéves koromig az összes kép ebbe a pici albumba befért – pedig apám szenvedélyes fotós volt. Ehhez képest ismerősöm kiszámolta: három gyereke közül csak a legidősebbről két-három éves korára közel nyolcezer (!) kép készült. Elképzeltem az albumot, amit talán targoncán lehetne szállítani, ha minden képet kinyomtatnának.

Magára valamire adó szülő egy kisebb házi film-és fényképstúdió képességeivel rendelkezik, mire gyereke születik, és használja is serényen. A fénykép, pár másodperces videó az alap, ahhoz már elég egy jobb okostelefon, felfejlődött mellé a támogató szoftveres üzletág is. Én még külön, méregdrága alkalmazással oldottam meg, hogy egymás mögé fűzve zenés diavetítést vagy feliratos, szerkesztett mozgóképes anyagot készítsek, ma már számos funkció röptében és ingyenesen is elérhető, két kattintással megosztjuk, onnantól a net végtelen bugyraiban is fellelhető, ha a saját tárhelyünkkel valami gond lenne.

Ha az érettségijére is szeretnéd, hogy valami nézhető, időrendben nagyjából helyes, a fontos dátumokat-eseményeket megőrző emlékgyűjteményed legyen, akkor a csodálatos alkalmazások és a két másodperc alatt elkészíthető képek korában is érdemes IDŐT és figyelmet szánni annak, hogy ami elkészül, az valóban nézhető, és technikailag is viszonylag tartós/értelmezhető legyen.

Az alap papíralbumon túl, ami túlélhet gépet, mágnest, költözést és „diszruptív technológiaváltást” érdemes a digitális mosolyalbumot is nézhetővé szerkeszteni még akkor, amikor pontosan tudjuk, hogy Benőke itt 4 vagy 6 hónapos, a kép Újpesten vagy Győrben készült, ezek az első lépései vagy az akkori kedvenc dala. Egy raklapnyi fényképre vagy háromnapnyi videóra nagyjából sose lesz esélyed, hogy végignézd, de ha az Amerikába szakadt unokatesódnak akarsz gyors áttekintést adni, azt sem egy hatszáznegyvenkét fotót és negyvenkét videót tartalmazó kusza halmazból szeretnéd kétnapos munkával kiválogatni. Pár szempont, amit érdemes végiggondolni, amiből néhányat saját káromon jegyeztem meg, hogy fontos lehet.

Technikai kérdések:

  • Mennyire kötődik egy eszközhöz vagy szoftverhez az, hogy megnézhessük a képet, videót? Ha valamelyik tönkremenne, mit tudunk csinálni? Érdemes-e több formátumban, másik eszközön lejátszható alakban (is) tárolni?
  • A másolat másolatának biztonsági másolata. Amit néha ellenőrzünk, ne akkor derüljön ki, hogy a feledhetetlen szülinapi és esküvői képeket elvitte a digitális cica, amikor épp ezt kívánjuk felpolírozott állapotban ajándékozni a nagyinak vagy a ballagó ifjúnak.
  • Mennyire „hordozható” amik segítségével meg tudjuk nézni? Sose feledem, amikor a vidéki nagyihoz felpakoltunk egy kamerát, egy laptopot, és kb. fél tucat kábelt, hogy „valamelyik összeállítás majdcsak működni fog, tévé csak akad…”.
  • Túlélőcsomag- azok a képek, videók, pillanatok, amiket szeretnél akkor is biztonságban látni, ha megsemmisülne a háztartásod nagy része. Ezekre fordíts kiemelt gondot, és ezek legyenek élvezhetőek, időben behatároltak és adjanak jó áttekintést – szerepeljenek rajta a családtagok is. Ha nagy részben mi állunk a kamera mögött, akkor is oldjuk meg, hogy néha előtte is szerepeljünk.

Nem technikai szempontok

  • Ne csak az ünnepi pillanatokat! Lehet, hogy pont azon hatódsz meg a legjobban, amikor egy sima vasárnap délután kerül eléd a nagyi konyhájában – épp mert arról vannak a legkedvesebb emlékeid. Sima hétköznap is fényképezz, akkor is, ha a gyereked elmúlt már egyéves!
  • A digitália korában nem nehéz adatokat is adni a képhez – nem úgy, mint a muzeális képek esetében, ahol hiába töröm a fejem, az a bajszos, katonaruhás úr a családom melyik ágához tartozhatott éppen. Rendeljük a képhez az adatokat – ki, hol, mikor.
  • Döntsd el, mit szeretnél látni! Természetes, „ellesett” pillanatokat, vagy esetleg „megrendezett” kisfilmet, ami szórakoztató ugyan (elkészíteni még inkább) de pár év múlva kevésbé hozza elő az emlékeidet.

Te miben tárolod a gyereked első hónapjait, éveit? Ha most azt kérném, hogy mutasd meg két napon belül, mit tudnál varázsolni belőlük?

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai