Szórakoztató játékszer vagy fölösleges eszköz a 3D nyomtató?

Még karácsony előtt láttam meg, egy külvárosnak számító kerület egyszerű szupermarketjében ült, a pár hónappal azelőtt még „technológiai újdonságként” bemutatott, gyerekeknek szánt 3D rajzolópatron. Az ára sem volt vészes, haza lehetett vinni a gyereknek Mikulásra. Múló divat vagy hétköznapivá vált innováció?

Annyira nem volt drága, hogy kis híján utánanyúltam elgondolkozva, hiszen a 3D technológiáké a jövő. 3D-ben firkálni jó móka egy kisgyereknek – de a környezetvédő énem harsányan tiltakozott, hiszen 3D firka ritkán jó bármire, talán törik, sérül is könnyen, és mivel vélhetően az anyag nem használható fel újra, az eredmény egy kupac műanyag szemét, amit ide-oda lökdösünk, majd egy idő után a szemétre kerül. Iskolai kísérletnél látni vagy kipróbálni ilyesmit remek dolog persze, ha meg kicsit megtervezi a gyerek nagyobbacska korában, akkor talán (?) lehet belőle valami használható. Egyébként úgy jár csak, mint az első rajzok - mind az ötvenet nem tehetjük el emlékbe, csak a papír legalább újrahasznosítható valamennyire, ez a hőre lágyuló, levegőn szilárduló műanyag meg aligha.

Haszontalan lenne-e tehát az új játékszer? Ha nem a leggyengébb változatot szereznénk be a 3D tollakból, esetleg érdekli a 3D tervezés és nyomtatás világa, akkor megtanulhat ezt-azt: hogyan kell fejben, majd egy szofver segítségével 3D tárgyat tervezni, egy 2D monitor segítségével (a 3D ábrázolás persze már magas szintű). Megtanulhatja vele, mire jó a szimmetria, a színek harmóniája, hogy kell a galád fizikát barátunkká tenni (ahelyett, hogy két percen belül széteső, instabil alkotmányt készítenénk), nagyobbacskák akár a CAD szoftverek előszobájába is beléphetnek – persze ez már nem a filléres, egyszerű patronok  világa, amivel már egy ovis is megismerheti a 3D alkotás örömeit.

Az avatargeneration.com nevű oldal  listába szedett hétféle, használhatónak ítélt 3D tollat, összeállításában persze már a drágább változatok is szerepelnek, többszínű műanyaggal, digitális oktatóanyaggal, mintákkal, ha a cél bonyolultabb 3D tárgyak előállítása. A 70-200 dolláros készletek tudománya meghaladja már az egyszerű „firkákat”, de kell némi gyakorlat a használatukhoz.

Ugyanezen összehasonlító oldal ugyanakkor már gyerekeknek (otthonra vagy osztályterembe) szóló 3D nyomtatókat is kínál nagy választékban, kb. 300-1300 dollár közti áron. A Magicube típust például osztálytermekbe ajánlják, ezt a Rubik-kocka formájú eszközt 700 dollárért lehet megvenni, és tablettel, iPaddel, okostelefonnal irányítani.

Az élénk színű XYZprinting da Vinci miniMaker már 250 dollárért kínál olcsó és biztonságos (nem forró, nem mérgező anyagot használó) 3D nyomtatót, ami a bemutató videó szerint meglepő bonyolultságú formák előállítására képes, az alábbi videón látható fickó pedig egyenesen Donald Trump „modelljét” alkotja meg.

A videón a kicsomagolástól a szoftveres tervezési műveleten át a kis sárga figura (döbbenetes sebességű) elkészültéig mindent végignézhetünk. Haszna ugyan még ennek sincs sok, de tisztán látható, ezek a viszonylag olcsónak tűnő „játékszerek” is nem akármilyen képességekkel rendelkeznek. Ez a videó pedig „az öt futurisztikus 3D nyomtatót” mutatja, amik közt akadnak 3D szkennelésre, lézergravírozásra, sokszínű 3D nyomtatásra alkalmas darabok.

Persze nem csak „kis színes műanyagok” készítésére képes a 3D printer – amit ezek szerint pár éven belül szintén a szupermarketekben lehet majd „heti ajánlatunk” keretében akár megvenni szerencsésebb helyeken. Ez a videó bemutatja, hogy készül bicikliváz, kerekesszék, repülőmodell, valósághű tojás, edző-vagy designercipő, törött végtagot gipsznél kényelmesebben rögzítő, lélegző váz, vagy nyolcvan km/órával repesztő elektromos motorbicikli (a kereke persze „hagyományos”).

Ha ezeket is megtanulja megtervezni a gyerek, egye fenyő, nyomtathat kezdetnek műanyag Pikachut a kisszobába, még ha az szerintem nem is jó az égegyvilágon semmire.