A saját készítésű robot fejjel megy a falnak

Az utóbbi hónapokban alaposan beleástam magam a robotika témába, egyszerre volt lenyűgöző és némiképpen sci-fi, így talán a fiaménál is nagyobb várakozás és izgalom feszített a REBOT workshop előtt. Mi is kaptunk egy készletet (mivel kereskedelmi forgalomban nem kapható), és saját magunkon teszteltük a robotépítést és –programozást. Emberkísérlet robottal.

Újrahasznosított hulladékból robot

Amióta ismerem Vecsei Ákost és fiát, a Rebot sztori a szívem csücske. Tetszik a készlet mögött megbújó lelemény és mérnöki pontosság. Az apró részletek, amelyek mögött felsejlik a gyakorló apa és a sokat látott mérnök minden tapasztalata. A RebotKit „alkatrészei” egyszerre játékosak és végtelenül tudatosak. A vezérlőegységhez a motorok, az érzékelők és a LED lámpák gyerekbiztosan, csak egyféleképpen csatlakoztathatóak. Ezenfelül a robothoz olyan eszközök és alapanyagok szükségesek, amelyek bármelyik háztartásban megtalálhatóak. Pl. üres dobozok, vécépapír-gurigák, tetők és pengekés, esetleg ragasztó, filctoll a dekoráláshoz.

Nagyjából egy óra alatt össze is raktuk a robotot, és jött a még izgalmasabb rész, a robotvezérlő app telepítése, a robot és a készülék összehangolása, majd a programozás.

Így programozd a robotodat

A roboton mindent nekünk kellett beállítani. Ez először némileg ijesztő volt, de gyorsan belejöttünk. Először megtanítottuk előre menni, majd megállni, fordulni jobbra, balra, majd tolatni. Az applikáció segítségével egysoros programokat írtunk, ezeket a megfelelő billentyűkhöz rendeltük, és már mozgott is a robot. Nagyjából úgy, mint egy távirányítós autó, még a „szeme” is világított, amikor előre haladt.

Ezután felraktuk az érzékelőket, és közösen elkészítettük az őrült robotot, ami mindig fejjel ment a falnak. Végtelen ciklusban, kitartóan. Mi jobban kedveltük saját robotunkat, ezért arra tanítottuk meg, hogy kövesse a kezünket. Így olyan lett, mint egy éhes kiscica, aki követi a gazdáját.

Családi program, ami szülőnek és gyereknek egyaránt szórakoztató

A robotépítés és –programozás engem ugyanúgy megfogott, mint a fiamat. Örültünk a sikernek és úgy hoztuk haza a robotunkat, mint a legújabb családi kedvencet. De így volt ezzel minden család. A felnőttek ugyanúgy belefeledkeztek az építésbe, mint a gyerekek, majd együtt csiszolgatták az elkészült programokat. Mindenki jól érezte magát, bár mindenki más ok miatt jelentkezett a Rebot workshopra:

„A kisfiam lelkesedik a robotok iránt. Korábban nem foglalkoztam a témával, de a Rebot workshop jó alkalomnak tűnt, hogy jobban megismerjük a témát. Fantasztikusan éreztük magunka, egyszerre volt tanulságos és szórakoztató ez a néhány óra.  Szuper volt betekintés nyerni a robotikába és biztos, hogy a jövőben is foglalkozni fogunk vele. Együtt, mert közben én is megszerettem a robotokat!”

- Timi, 7 éves fiú édesanyja

„Kontrolláltan és felügyelet mellett szeretnénk bevezetni a gyerekeinket a digitális világba. Számunkra fontos, hogy először a valódi dolgokkal találkozzanak, és valódi kapcsolataik legyenek. A robot valóságos, látható, építhető, formálható, így a programozása is közel áll a való élethez a valódi dolgokhoz. A robotika jó belépési pont a digitális világba és a jövőbe.”

- Csaba, 7 és 9 éves fiúk édesapja

Nem etetni kell, hanem programozni

Robotunknak még mindig nem találtunk tökéletes nevet, és át se építettük. Pedig én azt hittem, hogy itthon a fiam első dolga az lesz, hogy kicserél és átszerel ezt-azt, de ehelyett a robotunk ugyanaz a tejfölösdobozhuszár, csak már sokkal ügyesebb, mint a kezdetekben. Időzítőkkel és a motorok megfelelő működtetésével rá tudjuk venni, hogy a nappaliból bemenjen a hálószobába, most pedig azon dolgozunk, hogy „versenyautós” zászlós indításra elinduljon, megkerülje az étkezőasztalt, majd beérjen a célba. Még nem tökéletes a menet, de pár nap múlva az lesz!

Kövessétek a digitaliscsalad.hu-t, mert még mesélünk arról, mit és hogyan tanulunk a robotunkkal!

Fotók: robertvamosphoto