Robottá változik a Lego

Legózni minden gyerek szeret, ugye? Számos modellbe már trükkös mechanikák is kerültek, húzogatjuk a repülő szárnyait, trükkösen nyílik-záródik az „űrállomás” kapuja. De nem állt itt meg a dolog: a CES-en bemutatott, idén augusztustól kapható Boost készlet (a korábbi, Lego robot-programozást nyújtó Mindstorm „kistestvére”) segítségével életre kelhetnek a kockák: villoghatnak, mozoghatnak, a figurák táncra perdülhetnek, a Lego-macska akár nyávoghat, ha arra utasítjuk.

A Boost a fejlesztők szerint már egy hétévesnek is elég egyszerű, programozható motorokat és szenzorokat tartalmazó készlet, amely képes Bluetooth-kommunikációra. Lego-építményt korábban a makerspace.hu foglalkozásán a LittleBits készlet megfelelő darabjaival mozgattunk, de a most előreláthatóan 160 dollárba kerülő saját készlet is képes lesz hanggal, mozgással, villogással felszerelni bármilyen legóból épített tárgyat.

A fejlesztők nem „oktató” készletet akartak a gyerekek kezébe adni, inkább a szórakozást akarták kiterjeszteni, de ha némi kódolást is tanulnak a készlet mellé adott appal (ami hatvanféle tevékenység programozására alkalmas), akkor annál jobb. A programnyelv leginkább a MIT által korábban kifejlesztett, népszerű Scratch-ra hasonlít, drag-and-drop logikával lehet egymás után tenni az elemeket, például ha azt akarjuk, hogy Lego-állatunk hangot adjon ki, ha meglengetjük a kezünket előtte, akkor kapcsoljuk össze a mozgásérzékelést és a hangadást, de kifejezetten összetett, bonyolultabb logikák is készíthetőek, ahogy a gyerek gyakorlatot szerez a vezérlésben.

A gyerekek mindig is vágytak arra, hogy „megmozduljon”, amit készítettek, mert érdekesebb egy mozgó játékkal játszani. Ettől a gyerek programozni ugyan nem tanul meg, de egyrészt a problémamegoldó gondolkodása/logikája és tesztelési képessége fejlődik (nem dicséret, hanem azonnali visszacsatolás: vagy működik, vagy nem), másrészt rájön, milyen szenzorok léteznek és mire jók. És hát alkotni jó.

A Mindstorm régóta népszerű a nagyobbak körében, pár „programozósuliban” egész tanfolyamokat és versenyeket építenek rá, és a PlayIT kiállításon például meg is lehetett nézni az eredményeket. A fizikai elemek (szenzorok, mozgató motorok) működését pedig kiválóan szemlélteti a LittleBits készlet is, amit – ha korlátozottabban is – de szintén lehet együtt használni bármilyen forgó-mozgó építővel, így legóval is. A Time magazin már 2015-ben felsorolta a szerintük legjobb 5 készletet – köztük van a Rapsberry Pi2 alapú Kano, a LittleBits (példájukban hangvezérelt buborékfújó építése szerepel, ami nem valami hasznos, viszont mulatságos), vagy az ötvendolláros Makey Makey készlet, amely egy számítógépre USB-n csatlakoztatott kis alaplap segítségével videojáték-kontrollert hoz létre egy darab gyurmából, egy banánból vagy más hétköznapi tárgyból, és amelynek fejlesztői iskolai használatra alkalmas leckesorozatot is ajánlanak a játékhoz.

Más, független gyártók is kísérleteztek már ezzel az ötlettel a Kickstarteren olvasható például az a több mint 800 támogatót és néhány lelkes szakmai kritikust maga mögé állító projekt, amely az Arduino mikrokontrollere és programnyelve segítségével keltené életre a Lego-kockákat. Bluetooth vagy Wi-fi kommunikációval és a LittleBits-hez hasonló, mágnesekkel kapcsolódó kis (színkódolt) lapocskákkal. Aki már tanult vagy próbált Scratch nyelvet, annak vonzó lehet ez a verzió is, mivel a készletet lehet Scratch-ban programozni, és a tervezők szerint a készlet ára bőven 100 dollár alatt lehet. A mCookie projektet azonban a Lego terméke könnyen elkaszálhatja, hiszen a Boost mögött ott lesz a játékgyártó népszerűsége és marketinggépezete.

Lehet, gyerekek építik majd az igazán működő és felhasználóbarát „okosotthont”? Kedves felnőtt fejlesztők, ideje lesz felkötni a nemzeti ruhadarabot, mert már most biztos vagyok benne, hogy olyan tárgyakat is építenek majd, amikre a készlet tervezői álmukban sem gondoltak.

Szószedet azoknak, akik még csak ismerkednek a mindenhová beszivárgó digitális technológiák kevésbé látható elemeivel:

Rapsberry Pi2 – egy aprócska, de mindent tudó „miniszámítógép”, eredetileg oktatási célra fejlesztették, de különféle gépek vezérlésére, esetleg szenzorok által észlelt jelek feldolgozására, továbbítására is kiválóan alkalmas, ahol nem a csilivili megjelenítés, hanem más funkciók a fontosak, és kevés a hely.

LittleBits - egymással mágnessel kapcsolódó, különféle funkciókra alkalmas elektronikai elemekből álló készlet, amellyel forrasztás nélkül készíthetünk mozgó, világító, zenélő vagy pittyegő dolgokat, tanuláshoz vagy a magunk szórakoztatására.

Makerspace.hu – Egy sokféle technológiát, pl lézervágást, 3D nyomtatást bemutató és oktató hely Nagykovácsiban, ahol többek közt vezetett foglalkozásokon ismerkedhetünk az elektronikát „felhasználóbaráttá” tett LittleBits készlettel is.

Scratch - kifejezetten gyerekeknek fejlesztett, könnyen elsajátítható, magas szintű matematikát nem igénylő ingyenes programnyelv, amivel akár pár órán belül működő alkalmazást állíthatunk elő.

Drag-and-drop logika - az egyes elemeket egyszerűen egymás mellé vagy alá húzzuk, így építjük fel az adott ábrát vagy algoritmust)

Kickstarter – a közösségi finanszírozás fontos felülete, ahol egy zseniális ötlethez vagy félkész „prototípus” termékké alakítására lehet pénzt gyűjteni, a támogatók általában elsőként jutnak a termékhez

Szenzor – olyan kisméretű érzékelő, amely mérendő tulajdonságtól (légnyomás, páratartalom, hőmérséklet…) függő jelet szolgáltat. Érzékelhet mozgást, fényt vagy egyéb tényezőt, ami pl.áramkört kapcsolhat, funkciót indíthat el (pl. a mozgásérzékelő vagy sötétedésre automatikusan felkapcsolódó lámpák) Egészségügyi adatok (pulzus, vérnyomás) mérésekor is használják.