Okosan internetezek vagy félve okostelefonozok?

Amiből kevés van, azzal spórolunk. Legalábbis erre tanítottak a szüleim és a nagyszüleim. Az almát magházig rágtuk, a vizet nem folyattuk, és fiatalságom jelentős részében „számláltam” a csordogáló bit-eket is, tehát feleslegesen nem interneteztem, minden letöltést megfontoltam. Élénken emlékszem arra, amikor az első munkahelyemen kinyomtattam egy online cikket, mert otthon el akartam olvasni. (Tudom, ez ma már facepalm emojiért kiált.) Mentségem csupán annyi, hogy betárcsázós modemekkel és az „okosan kell gazdálkodni a letöltéssel” mentalitással vágtam bele az online világba. Ez a cikk pedig arról szól, hogy sokkal jobban kell haladnom a korral, ha nem akarok túl gyorsan megöregedni.

Internetezés bárhol, bármikor?

Egyik este hazafelé autóztunk, még jó félórás út állt előttünk, beszélgettünk. A fiam hirtelen megkérdezte: „Anya, mi a borostyánkő?”. Nem vagyok az ásványok és a kövek nagy szakértője, de vidéken nőttem fel, elég sok mézgát láttam, így feleltem, ahogy tudtam. A gyerek apja is besegített. Végül azzal zártam nem túl magabiztos okfejtésemet, hogy „majd megnézzük otthon a neten”. Erre olyan nagy csend lett az autóban, hogy elgondolkoztam, mi rosszat is mondhattam.

Viszonylag gyorsan leesett a „tantusz”: kezemben az okostelefon, rajta vagyok a 4G-s hálózaton, elég csak megnyitnom egy böngészőt és máris internetezhetek, nem kell ehhez hazamenni.

Rákerestem a borostyánkőre – adatcsomagok „süvítettek” szélnél is sebesebben rádióhullámokon, bázisállomásokon és szervereken keresztül – és már olvastam is a Wikipédiáról, hogy tulajdonképpen nem is önálló ásványfajta, hanem megkövesedett gyanta.

Gyerekek bátorítják a szüleiket

Korábban nem gondoltam arra, hogy „öregesen” használom az okostelefont, hiszen nem érzem magam öregnek, mobillal bankolok, parkolok, emailezek, tervezek útvonalat, hallgatok zenét és azon olvasok újságot, könyveket, ám most mellbe vágott a generációk közötti különbség lényege.

Én akkor használom a mobilomon az internetet, amikor szükségem van rá és az a legjobb megoldás, a gyerekeim (és a fiatalok) bármikor. Nincs „korlát”, nincs megfontoltság, számukra az internet mindig elérhető.

Magabiztosságuk nem meglepő (és reményeim szerint tanulható), hiszen olyan korban nőnek fel, amikor a mobilnet (az adatforgalom), az otthoni internet és a nyílt WI-FI-k szinte állandó internetkapcsolatot jelentenek.

Ez tényleg az adatforgalomról szól?

Miért érzem, hogy az internetezéssel spórolnom kell? Mert az internetes hálózat szinte láthatatlan? A rádióhullámokat nem látom, ahogyan a föld alatt futó coax kábeleket sem, pedig utóbbin jön a korlátlan otthoni internet és tévé.

Érdekes adat: A Vodafone GigaBit Net hálózata magába foglalja a mobilhálózatot, valamint a vezetékes internetet és a TV szolgáltatásokat is. Utóbbiak már az ország közel 2 millió pontján elérhetőek.

A lakáson belül szintén rádióhullámok biztosítják a csatlakozást és az utóbbi években nem az a rendkívüli, ha van net, hanem az, hogyha nincs. A számítógépemen nem spórolok a nettel, akkor a mobilomon miért.

Ráadásul, az okostelefonom automatikusan kapcsolódik az otthoni hálózathoz, tehát tulajdonképpen én is állandóan online vagyok, csak nem „tudok” róla, nincs benne a napi rutinomban.

Pár napig tudatosan figyeltem magamat, és rájöttem, hogy otthon, ahol korlátlan az internet, böngészéshez a gép elé ülök le akkor is, ha a telefon közelebb van hozzám. Tehát hiába áltatom én magam azzal, hogy a spórolásból nem alapértelmezett nálam az internetezés a mobilon, a valóság inkább az, hogy még mindig úgy gondolok az okostelefonomra, mint egy kommunikációs eszközre. Miközben egy teljes értékű számítógép, állandó köldökzsinór az internethez.

Arra jutottam, kicsivel sem internetezem okosabban, mint a gyerekeim, eddig viszont „butábban” használtam az okostelefonomat, mint ahogyan lehetne.