Digitális hulladéktenger

Vica | Olvasási idő: 6 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt." (tovább…)

A gyerekeknek igyekszünk azt tanítani, környezetünk védelme fontos, termeljünk minél kevesebb hulladékot. A gyakorlatban azonban úgy tűnik, ezt néha kifejezetten nehéz megvalósítani, és számos oka lehet annak, hogy egy technikailag hibátlanul működő berendezés is jobb esetben a speciális begyűjtőben, rosszabb esetben a kukában végzi vagy a lomtalanító autó viszi el, de legalábbis erőfeszítéseket igényel, ha tovább akarjuk használni. Hogy történt ez?

Egyre gyakrabban szembesülök azzal, hogy környezetvédelmi törekvéseimet a szédületesen fejlődő technológia nem mindig támogatja. A minap egy – emlékeim szerint tökéletesen működő – wifi-routert szerettem volna újra csatasorba állítani. Az eredeti telepítő CD nem került elő (ráadásul azt egy korábbi operációs rendszerhez tervezték), ezért az internethez fordultam megoldásért, hiszen a gyártók ezeket a „driver” szoftvereket általában ingyenesen közzéteszik, ha tudjuk a készülék típusát. A router viszont olyan „ősöregnek” bizonyult (nincs tán még tízéves…), hogy már a későbbi sorozataira sem volt szoftver, és minden felhasználói fórum azt írta, jobban járok egy vadonatújjal. Szomorúan raktam a polcra, ahol már árválkodott egy szintén tökéletesen működő szkenner, két digitális fényképezőgép, egy görgős egér, két „buta” és egy „okosabb” telefon.

Miért történik ez? Mit lehet tenni?

  1. Ha nem tökéletes a működése és a szükséges alkatrész beszerezhetetlen vagy nem éri meg a javítás: így repült a mobiltelefon, amelynek tönkrement az akkumulátora, és mindenütt csak szánakozó tekintetet kaptam, amikor pótlásról érdeklődtem. Ilyen a pár éve nem is olcsón vett érintőképernyős (!) kis netbook, aminek integrált alaplapján ment tönkre valami, a fődarab cseréje kb. annyi volna, amennyiért a működőképes, javított gépet el tudnám sütni a használtcikk-portálokon.
  2. Ha valami más vette át a funkcióját: amikor nyomtatót cseréltünk, már leginkább csak olyat lehetett kapni, ami egyben szkennelni is tudott. Nyugdíjba küldtük tehát a tökéletesen működő síkágyas szkennert, mivel ebből a funkcióból bőven elég egy. És hát azóta nem tudom, hogy működne együtt egy azóta született operációs rendszerrel, mert ugye…
  3. Már nem kompatibilis azzal, ami nélkül bajos használni: operációs rendszer, támogató szoftverkörnyezet, esetleg újabb gépeinken csatoló, interfész nincs hozzá: így jártak a régi, USB-korszak előtti egerek, de floppy-olvasó se kell már senkinek, és néhány analóg audio/video csatlakozóra is csak néznek a fiatalok. A leggyakoribb mégis a szoftveres meghajtó avulása, ha a gyártó nem kínál frissítéseket: ennek lett áldozata szegény routerünk is, pedig lehet, szabad szemmel nem vesszük majd észre, miben jobbak az új berendezések otthoni környezetben.
  4. Van nála sokkal jobb, valami mással összeintegrálva: ezért kerültek a polcra az egyszerűbb, digitális kompakt fényképezőgépek mindenütt, ahol szert tett a tulajdonos egy jó okostelefonra, aminek jobb, kényelmesebb a kamerája, és ki a csuda akar még egy készüléket cipelni ugyanarra a célra. (A nagy tükörreflexes profi gépek persze jobb teljesítményt nyújtanak, és a kifejezett célra tervezett kameráknak – GoPro és társai – sincs egyelőre akkora félnivalójuk.)
  5. Van nála sokkal jobb, és másképpen csinálja nagyon jobban: a nagy tárolókapacitású hordozható merevlemezek és pendrive-ok korszakában háttérbe szorultak a CD-k, DVD-k, főleg, ha adatot tartottunk rajtuk vagy háttérmentésre használtuk. És akkor a felhős tárhelyekről, online zenehallgatásról-filmnézésről még említést sem tettem…

És akkor most mit tegyünk ezekkel?

  • Semmiképp ne dobjuk a kukába, ne tegyük ki lomtalanításkor: az elektronikai hulladék egyrészt veszélyes szennyező, másrészt a benne használt ritka fémek sokasága, ha nem is olcsón és nem is egyszerűen, de újrahasznosítható. Hulladékudvarok és elektronikai cikkek forgalmazói is átveszik, és gondoskodnak a szakszerű ártalmatlanításról és részleges újrahasznosításról.
  • Csak akkor adományozzunk, ha tényleg használható: ha MA veszünk egy kombinált nyomtatót és szknnerünk feleslegessé válik, talán tudja használni egy hátrányos térségben működő civil támogató szervezet. Ha viszont az eszköz öt éve a fiókban ül, akkor legalábbis kétséges a használhatósága – győződjünk meg arról, hogy a mostanában használatos operációs rendszerek valamelyikével is működhet az eszköz, különben csak a gondjaikat szaporítjuk vele.
  • Néhány szerencsésebb darab jó kezdő-tanuló eszköz a gyereknek: egy öregebb digitális fényképezőgépet egy négy-ötéves még nagyobb kockázat mellett csattogtathat boldogan, egy öreg gépbe érdemes venni egy SSD meghajtót és a lomha Windowst valamilyen Linuxra cserélni rajta. Egy böngészővel még lehet használható „netezős” gép, csökkentve a vitákat, hogy ki nem fér a számítógéphez.
  • Én ugyan annyira nem szeretem (illetve valljuk be: kétbalkéz vagyok), de páran afféle „műalkotásként” is használnak régi CD-ket alapanyagként, esetleg madárijesztőnek a kertbe. Akit érdekel ez a fajta újrahasznosítás, számos remek ötletet talál a neten, példaként említeném a Bored Panda összeállítását (tükörkeret, tányérok, mozaik), a Pinterestre feltöltött megoldásokat a Moms and crafters kifejezetten gyerekeknek szóló javaslatait (angol nyelvű), de a Humusz oldalán még egy CD-kből készített szék (!) is megjelenik. A Napfény illata blog pedig a CD-tokok újrahasznosítására kínál pár ötletet.

Olvass további cikkeket hasonló témában.

A szerző további írásai