Te tudod, mit veszel? Mikrotranzakció és „zsákbamacskaládák” a videojátékokban: a gyerek játszik, te fizetsz, aztán esetleg lecsap a hatóság is.
A magyar sajtót is körbejárta a téma, miszerint néhány játékfejlesztő már a saját játékélményét is elrontja azért, hogy játékmenet közben megszerezhető „kiegészítőket” eladva szép jövedelemre tegyen szert. Annyira elszaladt a ló, hogy az új Star Wars Battlefront 2 esetében a népharag kapcsoltatta ki velük mindjárt a megjelenés után a fizetős opciók egy részét. A szakírók hamar felfedezték ugyanis, hogy például Darth Vader karaktere csak plusz nyolcvan dollár befizetése után került elő.
Maga a technika nem újkeletű, először nem a játékokban használták. Életem első „félprofi” videószerkesztőjében hamar kiderült, ha még egy kicsit rászánok a bekerülési áron túl, akkor csiribí-csiribá, újabb effektek kerülnek az eszköztáramba. A játékok világában is jelen voltak a fizetős extrák már 2010 óta.
Te ingyen játszol, én meg haljak éhen?
A mikrotranzakciós üzleti modell eredendően a „free-to-play” játékok világában indult: a fejlesztők csak akkor látnak valami bevételt, ha a játékosokat kis összegű vásárlásokra buzdítják. Az okostelefonokat a kezdetektől elöntötték az ingyenes játékok. De játékot fejleszteni pénzbe kerül, a fejlesztő pedig nem akart tönkremenni. Sok felhasználó esetében a kiegészítők árusítása nagyon sok bevételt generálhat, esetenként többet is, mintha a játékért kértek volna pénzt előre. A modellt viszont egy idő után átvették a „nagy” játékfejlesztők is. Először tényleg csak apróságokat kínálva, vagy DLC, azaz „downloadable content” (letölthető tartalmak) néven árusítottak új kalandokat és pályákat. Aztán már a „fejlődést” is megvehettük: aki fizetett, hamarabb kapott különleges képességeket, hasznos eszközöket. Amiket a játékon belül is megszerezhetett volna némi gyakorlással.
Az iparág szédületes bevételei felébresztették a mohóságot. Sok cégnél kiadták: úgy kell megtervezni a játékot (karakterfejlődést, zsákmányszerzést, előrehaladást), hogy az egy idő után ösztönözze a felhasználót a pénzköltésre. A videojátékok egyre költségesebb hobbivá váltak. A „profi” játékosok felől hallatszottak az első kritikus hangok. Régi, kipróbált játékok új változatainál derült ki, hogy szinte lehetetlen a fizetős kiegészítők nélkül magasabb szintre jutni. Miközben a terjedő többszereplős, online játékoknál a valós, élő ellenfelekkel szemben is megindult a „digitális fegyverkezési verseny”.
Fizetős kincskeresés: a rejtélyes lootboxok
Az igazi botrány azonban a „lootboxok” bevezetése miatt tört ki. Ezek véletlenszerű (csak fizetéssel megszerezhető) eszközcsomagok, amikről csak a vásárlás után derül ki, kincset, vagy értéktelen digitális kacatokat rejtenek. A játékok némelyikét pedig úgy tervezték meg, hogy ezek nélkül nem lehet eredményesen játszani. Ha pedig a zsákbamacska-csomag értéktelen vackokat rejtett, akkor hajrá, vegyünk még egyet, hátha a következőben lapul a szuper eszköztár. A dobozok természetesen látványos villogás, hangos csinnadratta közepette nyílnak meg, hogy még inkább az agy „jutalmazási központjára” hassanak.
A hatóság azonban intett: megállj! Ha nem lehet azonosítani, mit is vásárolunk, akkor játékunk a szerencsejátékok mechanizmusa szerint kezd el működni. Szerencsejátékot csak erősen szabályozott feltételek mellett lehet játszani. Arról pedig ugye szó sem lehet, hogy kiskorúak is kipróbálják. De néhány országban, például Belgiumban már azt fontolgatják, úgy ahogy van, betiltják a videojáték lootbox-mechanizmusát, már ha képesek kontrollálni az iparágat.
A Minecraft is elesett
Mikrotranzakciók természetesen „zsákbamacska” nélkül is léteznek, és erőteljesen célba vették a kifejezetten gyerekeknek szánt termékeket is. Nem rajongok értük, még ha tudom is, hogy fejleszteni pénzbe kerül, és nekünk sem virtuális aranyakért adják a kenyeret a boltban. A módszerben érzek némi zsarolási potenciált. A gyerek odahív, miközben Minecraftozik, miszerint lenne itt ez az új világ, eszköz, miacsuda, mindösszesen kerülne... Mennyibe is? Egy hét és féléves gyereknek ráadásul könnyű összekevernie a játék „virtuális” valutáját a valódi forintokkal. Naaa, anya, folytatnám.
Ha a nem tervezett pénzköltés nem elég kockázat, a Reddit fórumán többen arra is figyelmeztetnek. A harmadik féltől vásárolható, Win10 verzióhoz kapható „skinek” és „textúrák” gyakran vírusok és kártevők forrásai. Tehát nem csak a szülők hitelkártyájára veszélyesek.
A „hivatalos” változatban is zöld utat kaptak a fizetős kiegészítők. A Forbes őszi ajánlója szerint a most megjelent, Better Together Minecraft névre keresztelt verzió minden platformon egységes játékélményt kínál vadonatúj elemekkel. Sokan fogják üdvözölni, hogy mostantól konzolról is kapcsolódhatnak az online Minecraft szerverekhez, hogy együtt játsszanak másokkal. Sőt, ha valakinek van egy legális, korábbi verziója, akkor az új alkalmazáshoz ingyen juthat majd hozzá, akár Xbox, akár Nintendo Switch változatban. Teret adtak a „hivatalos” mikrotranzakcióknak is: mindenféle csillogó kiegészítéssel csábítják majd a gyerekeket, hiszen melyik fejlesztő tud ellenállni egy 550 millió főt számoló piacnak. Ennek nem fog mindenki örülni, még ha a pénzköltéshez egy ún. „Xbox Live” számla is szükséges, amit elvileg a felnőttek kezelnek, sőt magát a Minecraftot is hivatalosan 13 éves vagy annál idősebb gyerekeknek tervezték, ennek megfelelő beállításokkal. A Forbes szerzője azért finoman figyelmeztet: kedves szülők, ellenőrizzétek hitelkártya-beállításaitokat, hogy nehogy valamilyen „kellemetlen meglepetés” érjen benneteket. Hát, úgy legyen.
További cikkek a témában itt>>> és itt>>>
