A csupasz turkáló az az állat, amire azt mondják, már olyan ronda, hogy cuki. A Vodafone mondjuk nem ezért választotta az állatkert eme különleges lakóját „címerállatnak”. A muris kis jószág, aminek iszonyú erős az immunrendszere, sosem kap rákot, de kivégezhetjük egy hangos kiáltással, vagy ha nem ügyelünk környezete hőmérsékletére és páratartalmára. Az állatkertben jártunk 21. századi technológiát és fura állatot nézni.
A csupasz turkáló eredetileg az afrikai szavannákon szaladgál a föld alatt, maga készítette járatokban. A föld alatt meglehetősen stabil a hőmérséklet, a fény (?) mennyisége és a páratartalom is, ezért a kisállat nyugodtan lehet érzékeny ilyesmikre. Kevésbé biztonságos azonban számára a mesterséges terrárium, ahol bármikor beüthet valami környezeti krach, az meg kissé drága, ha a magasan képzett biológusok azért rohangálnak folyton oda, hogy időről időre megmérjék, rendben vannak-e ezek a környezeti tényezők.
Éppen elég néhány aprócska mérőszenzor, amely felhőalapú távfelügyeleti rendszerre kötve küldi rendszeresen az adatokat, és a gondozónak csak akkor kell odarohannia, ha a rendszer riaszt, hogy túl sok/túl kevés a fény, hirtelen megugrott a hőmérséklet, vagy nem megfelelő a páratartalom. A Vodafone a hálózatot, a magyar startup, a Cubilog pedig a szoftvert adta ehhez. A szenzorokról egy miniszámítógépre, onnan egy routerre kerül a jel, amely egy nemzetközi, ipari SIM kártya segítségével lövi a gondozók PC-jére vagy telefonjára a megfelelő adatokat mobilnet segítségével. Mint később Király Istvántól, a Vodafone vezérigazgató-helyettesétől megtudjuk, a mobilnetet egyelőre nehezebb hackelni, biztonságos, elvileg egyébként hasonló megoldások az emberi egészségügyben is rendelkezésre állnak, számos fontos életjelenség vagy kórházi adat mérhető folyamatosan szenzorokkal.
Benyó András, az állatok szakértője hozzáteszi, „lehet, hogy nem szép, de funkcionális” a csupasz turkáló, ami más rágcsálókkal ellentétben akár húsz évet vagy többet is élhet, főleg a kolónia „királynője”. Az állat DNS-replikáló rendszere egyedülállóan tökéletes, ezért daganatos megbetegedésre nagyon nem hajlamos, fájdalmat se érez, viszont rendkívül stresszérzékeny, és a testhőmérsékletét sem képes szabályozni.
„Mit eszik ez az izé?” – teszem fel a cseppet sem tudományos kérdést, András viszont meglepő választ ad: otthon, Afrikában leginkább gumós növényeken él (olyasmiken, aminek az ehető része a föld alatt van), de az itteniek vidáman elrágják a csilipaprikát, imádnak egy bizonyos fajta gumós ibolyát, vitaminszükségletüket pedig egy testépítő fehérjekészítmény fedezi, amelyben kukoricadara mellett vitaminok, ásványi anyagok és fehérje található, kis gombóccá gyűrve fogyasztják a pár centis állatkák, amik közben látványosan rohangálnak, tolatnak és átmásznak egymáson.
A szenzorok egyet nem tudnak egyelőre bemérni: azt az állatkerti látogatót, aki direkt rákiabálna szegény kis jószágokra, vagy a terrárium üvegét kopogtatná, hátha attól még gyorsabban és murisabban tolatnak az átlátszó csőben. Bizonyos fajta emberi butaságok ellen egyelőre marad a teremőr, aki rövid idő alatt kihajítja az ilyeneket, mielőtt párperces ordítozással küldenék másvilágra a fél társaságot.
Az Állatkert Varázshegy nevű része egyébként is remek akár iskolai órák helyett is: van Mars-séta, utazhatunk a jégkorszakba, láthatunk bőrevő halakat, nézhetünk „bogárszemmel” a világra. Ha hozzáteszem, hogy az őszi szünetben a 14 éven aluliak ingyen nézhetnek akár csupasz turkálót, vagy a szintén Vodafone-os szenzorokkal őrzött levélhangyát – ien, ez az a fajta, ami olyan látványosan dübörög a Tom és Jerryben, akkor azt hiszem, mindent elmondtam „állatkerti programajánló” címen, az Internet of Things megoldásairól azonban még azt hiszem, máskor is mesélünk majd.
IoT - Internet of ThingsA legtöbbször Dolgok Internete néven hivatkoznak erre a nagyon tág fogalomra, de Kusper Gábor, az Eszterházy Károly Főiskola IoT Kutatóintézetének munkatársa az Internet ott Tárgyak kifejezés használatát javasolja, mely ugyan elsőre kissé magyartalannak hangzik, de rövidítése egyrészt megegyezik az angol kifejezésével, másrészt egy szójátékot is el lehet képzelni: (ahol) Internet (van), ott Tárgyak (is vannak), avagy az interneten keresztül elérhetőek a tárgyaink is. Az elmélet lényege nagyon röviden az, hogy minden tárgy rendelkezik egy teljesen egyedi EPC-kóddal, így egymással és az információs rendszerekkel is tudnak kommunikálni, valamint könnyedén lehet őket azonosítani.