Ezekre figyelj, ha bankkártyával vásárolsz

Vica | Olvasási idő: 6 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt."

A bankkártyás vásárlás a XXI. századi kényelem és technológiai fejlődés jó példája. Kényelmes, gyors – de vannak veszélyei is. Melyek ezek? És hogyan lehet erre a gyerekeinket is felkészíteni? Himer Csilla pénzpedagógussal keressük a megoldást erre a kérdésre.

XXI. századi kényelem

Az internet nagyszerű találmány. A maga fura módján mindent demokratizált. Például a kereskedelmet is. A világ bármely tájáról bármit meg tudok vásárolni – ha van egy erre alkalmas bankkártyám, rajta egy erre alkalmas egyenleggel. Mindezt úgy, hogy fel sem kell kelnem a székemből.

Ugyanez a kényelem másféleképpen jelenik meg akkor, amikor nem a virtuális térben, hanem a való világban, mégis félig virtuálisan fizetünk a bankkártyával. Boltban, hipermarketben, cukrászdában, strandon, postán, akárhol, ahol van bankkártyaolvasó. Vásárolunk, lehúzzuk a kártyát, aztán megyünk is tovább. Nem kell szöszölni az apróval, számolgatni a papírpénzt, sőt attól sem kell tartani, hogy elemelik tőlünk a pénztárcát. Elég, ha az ingzsebbe bedugjuk a bankkártyát.

Azonban mint minden civilizációs vívmánynak, ennek is megvannak a maga hátulütői. Mégpedig ennek a kényelmes egyszerűségnek is.

Mi a probléma?

Csak annyi, hogy ami az egész civilizációnknak. Sorolom:

  1. A technológiai fejlődés mindenkori célja, hogy egyszerűbbé, kényelmesebbé, mai divatos kifejezéssel élve felhasználóbarátabbá tegye eszközeink használatát, és ezzel az életünket. A használat azonban hiába egyszerű, ha a működés, tehát maga a rendszer nem az. Sőt. Az bonyolult. Márpedig ha nem értjük azt, amit használunk, akkor ott könnyen eltévedhetünk.
  2. Az agyunk a fizikai érzékelésre van huzalozva. Nem véletlen, hogy életünk első hat-hét évében az érzékeinken keresztül ismerjük meg a világot. (Igazából később is sokkal hatékonyabban tanulunk, ha egyszerre több érzékszervünket tudjuk bevonni a tanulás folyamatába, csak erről az iskolában általában leszokunk. Sajnos.) A technológiai fejlődés sok áldásos hatása mellett sajnálatos módon kihagyta azt a nagyon lényeges evolúciós örökségünket, hogy a fizikai tapasztalás lételemünk. Olyan mértékű absztrakciót kíván meg a felelős alkalmazása, amire egyszerűen nem vagyunk felkészülve.
  3. Van ebben egy öngerjesztő negatív spirál is. Mivel alapvetően fizikai tapasztalatokra van élettani igényünk, ezt azonban éppen a technológia kényelmi szolgáltatásai miatt nem kapjuk meg, hát az így keletkező fölös energiáink utat keresnek maguknak, hogy valahol leföldelődjenek. Tragikus módon ilyenkor ismét a virtualitásban keresik a legtöbben a megoldást – mert az kényelmes.

+1. A technológia fejlődésével leszokunk arról, hogy számoljunk. Akár fejben, akár papíron, de mindenképpen úgy, hogy használjuk hozzá az agyunkat. Az, hogy a számológép vagy a számítógépes program kiszámolja helyettünk, amit kérünk, kényelmes, gyors és hibamentes – viszont a gondolkodást is szükségtelenné teszi.

És ez pedig sokszor a pénztárcánkon bosszulja meg magát.

Amiért a bankkártya veszélyes lehet

Az az, hogy a mögötte húzódó rendszert lehet, hogy ismerjük, de a használat pillanatában ezt a technológia elfedi – és nem érzékeljük.

Ez azt jelenti, hogy lehet, hogy nem kell magunkkal pénzt hordanunk, de a bankkártyás fizetés alkalmával nem is érzékeljük, mennyi pénzt költünk. Márpedig az a jó kétezer év, amióta a mai értelemben vett pénzt használjuk (hála a lydiai Kriszosz, másnéven Krőzus királynak), elég volt ahhoz, hogy bizonyos neurológiai védelmet fejlesszünk ki a túlzott pénzköltés ellen.

A dolog úgy áll, hogy ha pénzt adunk ki a kezünkből, akkor aktiválódik az agyunk fájdalomközpontja. Ez annyit tesz, hogy bár fizikai fájdalmat nem érzünk, de megvan a fájdalom fellépésekor is tapasztalt kellemetlen érzés, ami figyelmeztet, hogy hé, ember, most légy észnél! Ez a neurológiai változás csak azért jöhetett létre bennünk, mert a pénzt megtapasztalhattuk a maga fizikai valóságában. Érzékelhettük, hogy melyik milyen, mekkora, milyen színű – és főként azt, hogy mennyi van belőle.

És ez az, amitől a technológiai fejlődés, és benne a bankkártya megfoszt minket. Nem érzékeljük a pénz fogyását – nem véletlen, hogy sokan csak akkor szembesülnek vele, milyen sokat költöttek, amikor SMS-ben érkezik az értesítés, hogy lemerült a folyószámlájuk…

Ugyanez játszódik le akkor, amikor hitelkártyát használunk. Csak ott még bonyolultabb a rendszer, amit a kártya egyszerű használata elfed. Itt ugyanis még mínuszba is szaladhatunk, adósságot is felhalmozhatunk, ha nem fordítunk gondot arra, hogy valahogyan kövessük, ezáltal érzékeljük a költéseinket.

Ráadásul elszoktunk a számolástól is. Nemcsak a fejszámolástól, hanem a papíron történő összeadástól, kivonástól, szorzástól, osztástól is. Márpedig a pénz az az érdekes ember alkotta tárgy, amit nemcsak fizikailag tanultunk meg érzékelni az utóbbi két – két és fél évezredben, hanem szellemileg is. A kereskedés évezredeken keresztül olyan számításokon alapult, amelyekkel megdolgoztattuk az agyunkat – és ez a fajta agymunka szintén egyfajta érzékelést tett lehetővé. Megdolgoztunk az eredményért, mert kiszámoltuk, megterveztük. (Nem véletlen, hogy a megvalósítás első lépése a tervezés, számolás).

Hogyan tanítsak meg erre egy gyereket?

Fokozatosan, mondja a pénzpedagógus. Nem véletlen, hogy a bankok a kifejezetten diákoknak szánt, inkább „elektronikus pénztárca” jellegű kártyáik (a fesztiválokon használt kártyák is ide tartoznak) kivételével kizárólag 18 éven felülieknek ajánlanak bankkártyákat – hitelkártyákat pedig a felnőttek kiválasztott körének, ha szeretnének felelős szolgáltatók lenni. De mivel a szolgáltató teljesen nem vállalhatja át a felelősséget, mi szülőnk tehetünk sokat azért, hogy elektronikus pénzünk se legyen „megfoghatatlan” és illékony. Ennek részleteivel a cikk következő részben ismerkedhetünk meg.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai