„Egy biztos pont van a mostani világban: a változás”

Az emberiség történetében még sohasem volt ilyen gyors a technológiai fejlődés és ezzel együtt soha ennyire nem volt kiszámíthatatlan a közeljövő. A szülőknek olyan jövőre kell felkészíteniük a gyerekeiket, ami a legbátrabb képzeletet is meghaladja és olykor már a tudományos fantasztikummal határos. A generációk között egyre mélyebb a digitális szakadék, abban sincs közös álláspontjuk, hogy mi a valódi világ. Ebből a „káoszból” hogyan lesz élhető jövő?

Kánai András jövőkutatóval beszélgettünk arról, hogy milyen lesz jövő, milyen új kihívások és lehetőségek befolyásolják majd gyerekeink életét.

Hogyan lettél jövőkutató?

Kánai András: Hatéves korom óta olvasok science fictiont, ez volt a legfontosabb indíttatásom. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, akik az első Star Wars-trilógián nőttek fel, és természetes volt, hogy a fantáziánkat beindították a filmek. Mindezek után nem meglepő, hogy számítástechnikai szakközépiskolába mentem programozói szakirányra, de talán furcsának tűnhet, hogy ilyen indulás után az ELTE Bölcsészkar magyar szakát végeztem el. Engem azonban mindig ez a két dolog érdekelt: technológia és az emberek, e kettő változása és egymásra gyakorolt hatása. A 2000-es években több sci-fi novellám is megjelent, és egyre többet olvastam futurológiai könyveket is. Igazából a legtöbb módszert, jövőkutatási technikát más, főként amerikai szakemberek könyveiből lestem el. 2017 végén jelent meg első könyvem, a Holnap történt, amely öt népszerű és aktuális sci-fi téma megvalósíthatóságát, helyzetét járja körül, a jövőre vonatkozó felhangokkal együtt.

Mit csinál pontosan a jövőkutató?

Kánai András: A jövőkutató feladata, hogy forgatókönyveket állítson fel adott témákkal kapcsolatban, egyszerre használva a tényeket, a tájékozottságát és a fantáziáját. Én például tartottam már előadást az irodai élet jövőjével vagy az autózás jövőjével kapcsolatban is, tehát szerteágazó terület ez. Rengeteget olvasok egymástól egészen eltérő témákban is, egy-két szubkultúrát mélyebben is ismerek, de alig nézek filmeket és sorozatokat, a megspórolt időben inkább olvasok és írok. Sci-fi bloggerként a legbővebb tartalmú fantasztikus irodalmi-filmes-videojátékos oldalt, az SFmag.hu-t alapítottam és folyamatosan publikálok is a felületen. Fő érdeklődési köröm a kortárs science fiction irodalom, ahol még gondolkodnak az írók, és a filmmel ellentétben bármilyen ötletet feldobhatnak.

20 évvel ezelőtt nem volt sem okostelefon, sem Facebook, sem Minecraft, most meg életünk és gyerekeink életének természetes részei. Milyen lesz a következő 10-20 év? Mire kell felkészülnünk, mivel kell „megbarátkozunk”?

Kánai András: Egy biztos pont van a mostani világban: a változás. A digitális világgal való viszonyunk határozza majd meg a következő éveket.

A közeljövő világa az adatoké, legyen szó a pillanatnyi egészségi állapotunkról vagy a környezetünkről.

Az a kérdés, hogy mihez kezdünk ezekkel: javít-e az életminőségünkön, vagy az amúgy is stresszes mindennapokat még vadabbá teszi-e. Minden vajon előre kiszámított, megtervezett lesz-e, vagy marad tér az emberi spontaneitásnak és hirtelenkedésnek? Vajon mely területeken adjuk át a vezetést az algoritmusoknak? Úgy vélem, hogy több olyan területre merészkednek majd be a gépek, programok, amelyek azelőtt elképzelhetetlenek voltak. Fel kell készülnünk például a személyre szabott regények, filmek korszakára. A nélkülünk egymással meghitten kommunikáló eszközök világára. A nagy gond, amelyet viszont kezelnünk kell, az a digitális lét által felerősödött társadalmi atomizálódás, az elmagányosodás kezelése.

Tényleg jönnek a robotok? És úgy, ahogyan Asimov elképzelte?

Kánai András: Alapvetően Asimov robottörténeteit érdemes újra elolvasni, ő már rengeteg, még előttünk álló konfliktust megírt. A robotok elterjedésében most az a legaktuálisabb kérdés, hogy meg akarjuk, meg tudjuk-e szokni a nagyon antropomorf háziszolgákat magunk körül? Lesz-e morális mozgalom a szexrobotok elterjedése ellen? Az esküvőszervezők pedig majd feltehetik a kérdést: kit érdemes meghívni egy olyan esküvőre, ahol az ember a saját robotjával lép frigyre? Bevezetnek-e a cégek emberi kvótát, amely szerint a dolgozók minimális hányadának – legalábbis az irodai munkavégzésben – embereknek kell lenniük? Az együttélés problémái és megoldásai érdekelnek leginkább.

Nagyapámnak újdonság volt az autó, a szüleim arra biztattak, hogy a lehető leghamarabb szerezzem meg a jogosítványt, a gyerekeim viszont valószínűleg önvezető autóval járnak majd munkába. Ha egyáltalán be kell menniük… Gyerekeinket a jövőre kell felkészítenünk, de soha ilyen gyors nem volt a fejlődés és ezzel párhuzamosan a tudás avulása. Milyen képességek és készségek lesznek szükségesek (vagy jelentenek előnyt) számukra?

Kánai András: Talán furcsa lesz, amit mondok, de a fiataloknak kettős magatartást kell tanúsítaniuk:

képesnek lenni a változások követésére, és semmilyen eszközt és használati logikát nem szabad véglegesnek tartaniuk.

Ugyanakkor ki kell alakítaniuk olyan pontokat az életükben, amelyek egyfajta horgonyok, és az évek alatt, a változások viharában is nyugodtan tartja őket – ez lehet egy társ, erős családi kapcsolatok vagy karakteres világnézet. Az ember alapvetően nyugalomra válik, a változásban is biztos pontokra, és szerintem ezt a mikrokörnyezetet, mentális bunkert kinek-kinek fel kell építenie magában. Ha a szülők beszélgetésekkel erősítik a bizalmi kapcsolatot a gyerekeikkel és képesek segíteni a biztos pontok kialakítását, akkor már nagy lépést tettünk az élhető, de izgalmas jövő felé.

Olvasd el cikkünket a jövő szakmáiról is!