Anyu, akkor ezt most telepítsem?

Hol van már az az időszak, amikor a vadonatúj telefont csak bekapcsoltuk, betettük a SIM-kártyát, feltöltöttük és kész is. Egy új okostelefon nincs „kész” ennyivel, sorra érkeznek az egyszerű vagy pilótavizsgásnak tűnő kérdések. Az adott funkció hasznosságán túl elég két-három szempontot mérlegelni, hogy viszonylag jól döntsünk. A gyerek tehát boldogan kézbe vette az új telefont... És mintha kétéves lenne, úgy harsan fel két perc múlva: „ANYAAAA! Ezt most telepítsem?” Egy-két óra esetlenkedés, pár nem épp tankönyvszerűen működő funkció és némi logikázás után rájöttem: kezdetnek elég annyit tudni, hogy...

1. Mennyi erőforrást kíván az adott alkalmazás?

Kell-e ésszerűen gyors működéshez szupermodern-szélessávú 4G mobilnetkapcsolat vagy bivalyerős otthoni wifi? Lemeríti-e akkumulátorunkat mindössze húszpercnyi intenzív használat? Sikoltozik-e a készülék pár nap/hét eltelte után, hogy minden létező tárhelyünk betelt? Vannak-e látványos vagy rejtett költségei? Ha ugyanis készülékünk memóriája ehhez képest viszonylag csekély, gyerekünk mobilnet-kerete kicsi, az otthoni wifi se túl acélos, nem akarunk félnaponta töltögetni vagy „feltöltögetni”, akkor lehet, ez nem a mi alkalmazásunk.

A legegyszerűbb példa: a felhős háttértárra folyamatosan adatot mentő funkció. Nagyszerű ugyan, hogyha a következő pillanatban kádba ejtjük a készüléket, akkor is megvan minden videó, zene, családi kép és szelfi, de ehhez bizony kell a sávszélesség – ha nincs, csináljunk inkább rendszeres mentéseket a házi wifi, a bluetooth, egy mezei kábel segítségével, fontos telefonszámaink  rendszeres karbantartása mellett.

2. Hogyan bánik az adott alkalmazás személyes és egyéb adatainkkal?

Egy cikkben olvastam: gondolkodjunk el néha azon, a fogyasztó vagyunk-e valójában, vagy inkább maga a termék- a remek ingyenes szolgáltatásokért sokszor az adatainkkal fizetünk, nem is kevéssel.

Jó példa erre a kínai Meitu, amely döbbenetes mennyiségű adatot gyűjt a felhasználójáról ismeretlen célból ismeretlen helyre továbbítva. A magam részéről azt se kedvelem, ha egy egyszerű üzenetküldő vagy játék gyanútlan ismerőseim profiladataira is kíváncsi, és arról se közlékeny, mire fogja felhasználni a jövőben.

A legnehezebb feladvány e szempontból jó néhány csevegőapp, hogy a kiskamaszok mindenképp telepítik - és valljuk be, némelyik nem kicsit szemtelen az adatokat illetően.

De gyűlt már meg bajom levelezőklienssel is: miért, miért akarja a beérkező SMS-t e-mailként is az Outlook fiókba (is) érkeztetni az amúgy remek app? Ezzel adott esetben akkora rést ütünk a biztonságon, mint a Brandenburgi Kapu: kedves értelmi szerzők, arra nem gondoltatok, vajon miért küldi szegény bankom a megerősítő jelszót SMS-ben és csak úgy? Megvan annak a jó oka.

3. Mennyire hasznos valójában az adott funkció?

„Nice to have” - mondja a művelt angol, ezzel azt is kifejezve, hogy azért lehet élni nélküle. Ingyenes funkciónál persze nincs nagy kockázat: ha az első és a második pont alapján nem zabál fel minden hozzáférhető erőforrást és nem gyűjt felesleges adatokat, akkor legfeljebb letöröljük, ha mégse lett kedvenc. Azt érdemes észben tartani, hogy sok kicsi sokra megy: épp a gyerekek telefonján szokott lenni 30-35 aprócska app, játék, miegymás, ami önmagában valóban nem foglal sok helyet, de háromtucatnyi belőlük már több lehet a soknál.

+1 szempont cégtelefont használó felnőtteknek: összekutyulódik-e vele a munkánk és a magánéletünk sávja?

 Az egyik legremekebb dolog, hogy a jobb okostelefonokon tényleg van működő, elfogadható sebességű levelezés, amihez nem túl bonyolult beállítani az Outlook vagy a Gmail klienst. De arra nem jöttem rá, miért kever mindent össze a kis eszköz, ha hagyom: nekem például az Outlook a céges levelezésem, a Gmail a privát életem részleteit őrzi, zavaró lehet az „egységes” névlista, amiben megkülönböztethetetlenül sorakoznak privát és „hivatalos” életünk eltérő szereplői egy kupacban. Ha pedig esetleg letelik az időnk az adott cégnél, vagy váratlanul lecserélik központilag a készülékeket... ember legyen a talpán, aki képes „szűz aggyal” visszaadni a telefont.

Egyébként a telefonbeállítás remek alkalom hogy meglássuk: mennyire értjük (akár a gyerek, akár mi), hogyan működik az adott készülék, app, technológia. Néha nem úgy, ahogy gondoljuk... És valljuk be, néha úgy se, ahogy a tervezőik gondolták eredetileg.