Akkor most gyors legyen vagy inkább nagy?

Vica | Olvasási idő: 9 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt."

A nagymamának ugyan nálunk nincs túl sok érzéke a digitális dolgokhoz (ősöreg mobilján a mai napig nem írt még egy SMS-t sem), de az unokák kedvéért mindent: a jó bizonyítványért cserébe megígérte a nagyobbiknak, hogy vesz gépet és bekötteti a netet is, legyen min dolgozni délutánonként (mivel a gyerek hozzá jár haza suli után, nem a mi üres lakásunkba).

Mint szokásjog alapján „kinevezett” rendszergazdára, rám várt a gép kiválasztása – a netszolgáltató adott volt, hiszen telefonja és kábeltévéje a mamának is van, csak hozzá kellett csapni egy plusz szolgáltatást. Gépet venni kevésbé volt egyszerű – aki erre készül és megfontolt döntést akar hozni, szánja rá az időt.

Sima windowsos laptop mellett döntöttünk, bár minden kutatás szerint az idősebbek az egérnél sokkal jobban boldogulnak a kinagyítható és érintéssel vezérelhető képernyőkkel. Itt viszont a gyerek lesz a fő felhasználó, illetve van itthon egy kis tablet már, amit könnyen hordozhat, ha valamilyen Android-alapú programot akarnak használni.

Nagyjából félóra alatt el is vesztem a kínálatban, rég kellett gépet vennem, és nehezebb fejből fújni azokat a tulajdonságokat, amitől egy gép „megfelelő” lesz, a processzorválasztás volt még a legegyszerűbb, az újabb sorozatú Core i3 és afölötti processzorok az otthoni gépekhez mind megfelelőek. Kevés, megfelelő vagy sok-e 4 GB-nyi memória? Szükséges még (számos) USB és (egy) HDMI csatlakozó, meg persze kártyaolvasó meg mikrofon-kamera kombó rá, de ez nagyjából megvan mindegyikben. Mi lehet a döntő tényező?

Ahhoz a kollégámhoz fordultam, aki kéthetente nagyobb vállalatok részére tervez hálózatokat, és e tudását kihasználva a népes család is leginkább az ő tanácsai alapján választ otthoni gépet. Rögtön nekem is szegezte a kérdést: gyors legyen, vagy rengeteg adatot, képet, videót tárolnál rajta? Mert én azt ajánlom, gyors legyen! Vagyis SSD-vel szerelt!

Kiderült, legutóbbi gépbeszerzésem óta némi technológiai váltás zajlott le a személyi számítógépek piacán, megjelent a laptopokba kifejezetten alkalmas SSD „merevlemez” , leváltva a kerregő-zörgő, mozgatásra érzékeny hagyományos merevlemez-technológiát, alaposan gyorsítva a sebességen is.  Nincs mozgó alkatrésze, tehát ez kevésbé sérülékeny, technológiai szempontból nem is „merevlemez”, viszont egyelőre drágább, mint a  hagyományos verzió, és bizony a tárolási kapacitása egyelőre jóval kisebb is. Cserébe gyors, mint a villám, még egy régi gépben is, ha a hagyományos HDD-t ilyenre cseréljük – a Business Insider (angol nyelvű) cikke kifejezetten ajánlja ezt idősebb gépek felturbózására, és a Guardian technológiai tanácsadója is megfontolásra érdemes javaslatnak tart egy ilyen részleges cserét.

Már csak az volt a kérdés, van-e ennek hátránya, befér-e a nagyi által megadott pénzügyi keretbe. Azzal meg kell alkudni, hogy nem ez lesz a családi háttértároló, valószínűleg nem érdemes rajta Trónok harca-sorozatokat vagy rengeteg „csak tesztelem” alkalmazást tartani. Ez vállalható, bár felszaladt a szemöldököm, mikor kiderült, a 128 GB SSD-vel szerelt gép áráért egy másik gyártó hasonló alkatrészekkel szerelt gépet 1000 GB-nyi „hagyományos” tárhellyel kínált – adott esetben tehát majdnem a tízszeresét.

Ugyan már, bizonygatták körülöttem az összes informatikai szakmájú férfiak, ma már ott a felhő, ha tárolni akarsz. Biztonsági okokból különben is valami másik eszközre ajánlott háttérmentést készíteni, mi a csudának akarnád a fél Széchenyi könyvtárat egy hordozható eszközön tartani?  A gyerekek is segítettek a döntésben – az ideiglenesen csatasorba állított öreg laptoppal leginkább az volt a bajuk, hogy LASSÚ, pedig kapacitásfaló játékok még nem is kerültek rá.

A szóba jöhető gépek mindegyikéhez kínáltak előtelepített operációs rendszert. Mivel főleg iskolások fogják használni, érdemes a tanulók számára ingyenesen letölthető Office-t utólag telepíteni – a többi ízlés és érdeklődés kérdése. Tűzfalat, antivírus programot persze még az elején kellett csatasorba állítani, és mivel a szolgáltató wifi-routert se adott  a netszolgáltatáshoz, készültem, hogy elő kell vennem a szekrényben tárolt tartalék eszközünket. Az más kérdés, hogy végül egy vadonatúj routert vettünk, mivel a régi működőképesnek, de összeférhetetlennek bizonyult – aminek telepítése viszont végre nem emlékeztetett a pár évvel ezelőtti küszködésre, hanem valóban úgy volt, ahogy a készülék mellé adott rövid ismertető ígérte: csatlakoztasson, kövesse a képernyő utasításait, majd használja gond nélkül.

Az  SSD egy olyan, mozgó alkatrészek nélküli adattároló eszköz, ami memóriában tárolja az adatot, a hagyományos merevlemezekhez hasonlóan környezetéhez SATA vagy egyéb (SCSI, PCI Express, USB, stb.) csatlakozófelülettel csatlakozik.  Nem azonos a hasonló nevű, fényképezőgépekben, mobilokban használt SD kártyákkal, nagy előnye, hogy mozgó alkatrészek hiánya miatt kevésbé sérülékeny, mint a hagyományos merevlemez, hangtalan, kevés hőt termel, nincsenek a mechanikából adódó késleltetések, az adathozzáférés egyenletesen gyors. További előnye az SSD meghajtóknak a kisebb energiafelhasználás, a legtöbb felhasználó szerint megbízható is. Részletes leírást olvashatunk a  Kroll-Ontrack e cikkhez részben forrásként felhasznált ismertetőjében, amelyben a technológia hátrányaira vagy kockázataira is felhívják a figyelmet – ilyen a magasabb ár vagy a ma végesnek tapasztalt élettartam, ami gondos karbantartással alaposan meghosszabbítható. Szintén rájuk hivatkozik az a cikk, amely szerint a mai SSD-k jóval fejlettebbek  az első generációs változatoknál  (kb. 2011-2014 közti gyártmányok), többet bírnak és kevésbé hibásodnak meg, miközben némileg olcsóbbak is lettek.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai