6 digitalizált dolog a strandon, amire nem gondoltál még

Vica | Olvasási idő: 4 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt."

Úgy gondolhatnánk, a strand az a terület, amihez nincs sok köze az informatikának.

Egy nagyjából szolgáltatásmentes tópartra még akár igaz is lehet ez, de a divatos aquaparkok, élményfürdők esetében már korántsincs így – a hétvégén végigszámoltam egy népszerű csúszdapark által használt, még a mezei látogató számára is nyilvánvaló informatikai eszközöket és alkalmazásokat.

1. Beléptetés. A netes kapcsolattal rendelkező pénztárgépeken keresztül vonalkód és alkalmazás teszi azonosíthatóvá egyszerűnek tűnő papír karkötőnket (vagy más helyeken a vízállóvá tett elektronikus karkötőt, aminek érintésére nyílik kapu és öltözőszekrény).

2. Létszámfigyelés – ha a belépők száma eléri a megadott felső korlátot, akkor nem engednek be több látogatót. Más kérdés, hogy zárás előtt egy órával már zárnak a pénztárak, és csippantás nélkül is kimehetnek a hazaindulók, tehát az irodaházakkal ellentétben itt nem pontosak az adatok, hogy aznap hányan, hány órakor hagyták el a létesítményt.

3. Fizetés. A meglátogatott helyen nem lehet készpénzzel vagy bankkártyákkal fizetni a strand területén belül, hanem a fesztiválokon megszokott rendszerrel, ami ez esetben azt jelentette, a papírkarkötő vonalkódja kötötte össze feltöltött egyenlegünket a személyünkkel, minden mást (bankkártya, pénz, azonosítókártyák, stb.) nyugodtan hagyhattuk a biztonságos ruhatárban, értékmegőrzőben.

4. A csúszdák biztonsága. A hosszú, kanyargós vízicsúszdákon szenzoros rendszer vigyáz ránk a néha el-elbambuló „analóg” animátorok mellett: ha valaki beül felül, áthalad egy két érzékelőből álló „szenzorkapun” a csúszda elején, amitől a csúszda tetején lévő LED-lámpa pirosra vált. Ha végigsiklott, a csúszda alján (mielőtt kipottyanna a fürdőző) hasonló kapun áthaladva az elektronika átállítja a rendszer jelzőjét zöldre, hogy a következő vendég is csúszhasson.

5. Vízminőség-adatok: ezt a vendégek nem látják, de a modern vízforgatós rendszerekben szenzoros mérők és szoftverek is ügyelnek a víztisztaságra is, egyes mérések automatizálhatóak, és akár beindíthatnak valamilyen kezelőrendszert, ha nem megfelelő adatok érkeznek. Alkalmazások adagolják a fertőtlenítőszert, működtetik a vízforgató mechanikát is.

6. Élményelemek: nem tudom, milyen lehet vízköpőt, csúszdavíz-adagolót, masszírozó buzgárt és hasonlót programozni, de ezt is képernyőn állítják be: hány percig, milyen erősséggel mennyi vizet és hova irányítson az eszköz. Nem is olyan rossz munka, ha létezik olyan, hogy élménymedence-tesztelő, aki visszajelzései alapján a programozó vagy kezelő finomhangolhatja az élményelemek működését.

Összeszámolva ezeket (és akkor a strandon sugárzó, talán internetes forrásból származó zenékről, villogós szökőkutakról és hasonlókról említést sem tettem, ahogy a strandra találást megkönnyítő vagy csónakázóknak adott, nádastól kissé megzavarodó GPS-ről sem…), a természetes folyópartoknál vagy a felfújható bébimedencénél bonyolultabb rendszereket kifinomult elektronika és alkalmazások erdeje működteti, amikre nem is gondolunk, mikor önfeledten csattanunk az óriáscsúszdáról a medencébe. Ami valaha nem is volt más, csak egy látványterv egy pa… elnézést, dehogy papíron, egy óriási képernyőn, ahol egy 3D tervezést és bemutatást megkönnyítő mérnöki szoftvercsomag segítette a kivitelezőket ahhoz, hogy mi néhány hónap múlva vidáman tölthessünk egy napos nyári délutánt. Aminek élményeit természetesen mobillal fotózzuk-videózzuk, hogy a netes közösségi oldalon csináljunk hozzá kedvet másoknak.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai