Nem voltam teljesen kezdő. Gyerekkoromban a horgolás alapjait ugyanolyan észrevétlenül tanultam meg anyukám és nagymamám mellett, mint a piskóta receptjét. Tehát negyvenéves koromra magabiztosan meg tudtam különböztetni a horgolótűt a kötőtűtől, és ismertem az öltéseket. Kétgyerekes anyukaként nem unalmamban kezdtem el horgolni, hanem stresszoldási céllal, és csodálatosan működött. Annyira csodálatosan, hogy egyre több fonal lett itthon, a hírek olvasásával is felhagytam, helyette inkább horgolni tanultam, mintákat fejtettem meg és sálak, sapkák, kendők készültek.
Újrakezdő és haladó lépésekben a legnagyobb támaszom a Youtube volt. Lett egy „horgolás” nevű könyvtáram, amibe elmentettem a legjobb mintákat, és hamarosan azon kaptam magamat, hogy tudok horgolni angolul, portugálul, spanyolul és oroszul. Persze, nem volt ez óriási teljesítmény, mert csak le kellett utánozni, amit a youtuber horgolónők mutattak, és számolni kellett. Nagyobb tudomány volt jól keresni. A crochet-re rengeteg találat jön, viszont nem terítőt akartam horgolni, hanem sálat, amihez a „crochet scarf for beginners” elég jó kereső kifejezés, ahogy a sapkához a „crochet hat”.
Az egyetlen nehézség, hogy az amerikai és az angol horgolási szakszavak eltérőek, ám ahol megegyeznek, ott eltérő öltést jelölnek, viszont a minták elején jelölni szokták, hogy melyik „akcentussal” készült és ez a Pinteresten fellelt ötleteknél életbevágóan fontos. A Pinterest pedig egy végtelen kút, mintha nem lenne elég a végtelen Google találat, elnyel a rengeteg ötlet. Némelyiket egy az egyben megcsinálom, némelyik „csupán” inspiráció ahhoz, hogy a fiamnak Star Wars-os meg szuperhősös sapkát horgoljak.
Ha ennyi ötlet nem lenne elég, a fonalgyártók se fukarkodnak, és ott a kötők-horgolók tematikus gyűjteménye a Ravelry, ahol meg lehet nézni, ki mit készített bizonyos fonalakból, a minták hogyan állnak különböző fonalaknak, és ha éppen nem jut eszembe semmi, mit is lenne kedvem horgolni, öt perc keresgélés után féléves tervem van. A legújabb fejlövésem, hogy ékszert fogok horgolni olyan apró horgolótűvel, amivel nagyanyáink a terítőket horgolták… Azt hiszem, hogy ez a legsúlyosabb horgolási tünetem.
A horgolás „veszélye” továbbá, hogy enyhén fertőző. Na, nem a férjem ragadta ki a kezemből a horgolótűt – bár régen a horgolás a férfiak kiváltsága volt –, hanem a fiaim kértek arra, hogy tanítsam meg őket horgolni. Mivel remek móka, belevágtunk, és döbbenetes volt látni, milyen lelkesek és boldogok. Ők is bújják a netet, hogyha már „profik” lesznek, mit horgolnak maguknak. Batman köpenyre számítok.
Már benne voltuk a horgolásban a gyerekekkel, amikor megtudtam, hogy a Waldorf-iskolákban is tanulnak kötni-horgolni a gyerekek, egyes sulikban pedig választható „tantárgy”. Egyrészt azért, mert a finom mozdulatoktól ügyesedik a kezük és ezek a tevékenységek fejlesztően hatnak rájuk, másrészt olyan dolgokat hordanak, használnak, amelyeket ők maguk készítettek, és ez nagyon jó felemelő érzés. A horgolás csak egy a sok hobbi közül, amihez rengeteg információt találtok a neten, használjátok ki az internet előnyeit! Mentés