Unokáink nem járnak majd iskolába?

Unokáink már aligha fognak iskolába járni – már hogy olyanba, amibe mi jártunk, és amibe sokan ma is járnak. Tanulni fognak persze – közösségben és önállóan is, az arányok viszont megváltoznak, ahogy a tanár szerepe is, de az „osztályterem” se marad érintetlen. Inkább fog hasonlítani holmi co-working helyre vagy kisebbeknél játszóházra, miközben a már önálló nagyobbak kisebb csoportokban vagy egyedül otthonról is tanulhatnak majd.

Az információ-megosztás és a tudásmegosztás korában is eljött a tanulás forradalma – még ha közvetlen környezetünkön nem is annyira feltűnő. Pedig a felnőttek tapasztalhatták meg elsőnek a tanulás új módszereit, mivel a céges tréningeken indultak az első webinarok, céges nemzetközi munkamegosztási kényszer hívta elő a megosztott képernyőket és megosztott dokumentumokat, céges költségcsökkentést vagy hatékonyság-növelést céloztak meg az oktatóvideók, az automatizált, tömeges, rövid tanfolyamok. Aztán kiléptek ezek az eszközök az üzleti világból, és céges beiskolázás nélkül is elérhetővé váltak – hogy tanulnak tehát az elfoglalt, esetleg kispénzű felnőttek?

Nyílt távoktató kurzusokon, amibe bárki bekapcsolódhat: a tudásmegosztás korát éljük, és a nagy egyetemek ma már nem csak azoknak tudják felkínálni a legjobb oktatók tudásának legjavát, akik fizikailag képesek náluk tölteni 3-6 évet, vagy legalább néhány hónapot. A MOOC (tömeges nyílt online kurzusok, ingyenes vagy fizetős változatban) jellegű tanfolyamok természetesen a csoportos kutatómunka színvonalát sosem érik el, de tömegek számára nyújthatnak megbízható alaptudást, immár földrajzi korlátok nélkül, a legkülönfélébb témákban a programozástól a marketingig, hobbistáknak vagy komolyan tanulni vágyóknak is. A következő évtizedek nagy kérdése az „üzleti modell” lesz: ki finanszírozza az információhoz való hozzáférhetőséget, mennyire lesznek ezek a hagyományos formák rovására népszerűek (főleg azok költségei és kötöttségei miatt), de emellett legalább annyira fontos lesz majd, hogy hányan jutnak el arra a szintre, hogy egyáltalán képesek legyenek önállóan, gépi segítséggel eredményesen tanulni. (És most megint visszamutogatok az alapszintű oktatásra: ezeket a készségeket ott kéne elsajátítani, informatikai és nyelvi tudással együtt.)

E-learning, v-learning és blended learning segítségével, önállóan vagy „félig” szervezetten: szerencsére ma már nem az a távoktatás, hogy egy rossz minőségű VHS kazettára felmásolják a legutóbbi tanári előadást, amit otthon is meg lehet nézni. Külön szakértők dolgozzák ki azokat a segédanyagokat és komplett kurzusokat, amiken némi fegyelem és előképzettség birtokában tényleg egyedül lépegethetünk végig, és a gyakorló, ellenőrző feladatokon keresztül a tudásszintünket is tanár nélkül tudjuk ellenőrizni – a vizsgát azért még valódi emberek, esetleg valódi emberek által hitelesített algoritmusok segítségével tehetjük. Ahol pedig mégiscsak elengedhetetlen valamilyen személyes jelenlét, vagy személyesen jobb eredményeket érhetünk el, de nem mondanánk le a távtanulásról sem ott, ott megszervezhető az úgynevezett „blended learning”, ahol a kurzus egy része távoktatással, önálló időbeosztással végezhető el, de vannak olyan részei is, ahol igenis be kell valahova mennünk, hogy ott olyan gyakorlati ismereteket szerezzünk, amit az otthoni képernyő előtt képtelenség volna.

Nem mindenki képes rá - nem az eszközben a hiba!

Nem árt némi előképzettség, illetve bizonyos képességek fejlesztése, ha valaki eredményesen akar elvégezni egy távoktatási kurzust, vagy egy kupac szoftver és szolgáltatás segítségével egyedül akar valamit megtanulni az alapoktól. Sokan elbuknak rajta - és nem azért, mert "buták" vagy ezek az eszközök tanár és "vezetés" nélkül haszontalanok. Röviden összefoglalva a következőkre lesz szükségünk, ha az informatikával felturbózott oktatásban vennénk részt:

• Informatikai és informatikai biztonsági alaptudás
• Önálló szövegértelmezés képessége, keresés szöveges és multimédiás információs anyagokban
• Koncentráció és időtervezés képessége - az önálló e-learning kurzusokon általában ezen hasalnak el, nem azon, hogy nem értik az anyagot.
• Idegen nyelvi ismeretek - lehet ezek nélkül is, de egyelőre a tudás leginkább a nagy világnyelveken - angol, spanyol, német, kínai.... - kerül fel a netre.
• Csoportban dolgozni tudás - akár fizikailag távollévő partnerekkel is.
• Kitartás és egyfajta „önmotiváció” - hiszen nincs hús-vér ember, aki megveregeti a vállunkat vagy naaaagy piros pontot ír be helyes válasz esetén. Igaz, az azonnali visszajelzést néha könnyebben megkapjuk egy online feladatsor végén, mint a kémiatanártól a legutóbbi dolgozatunkra.