Tanítsd meg gépírni a gyereket!

Tanítsd meg gépírni a gyereket!

Vica | 2018.05.25 | Olvasási idő: 4 perc
Vica
48 éves
2 gyerek édesanyja

Anno, amikor én a diplomámat kaptam, igazi, komoly számítógépek csak a tudományos központokban és a fejlett országok nagyobb cégeinél voltak. Bár, az iskolában is megismert „kis játékszereken” már látszott, valószínűleg fényes jövő előtt állnak. Ezzel együtt nem tudtam, milyen hasznos lesz az a néhány hetes kurzus, amikor megtanultam a tízujjas, „vak” gépelést, ami évtizedek óta rengeteget könnyít az életemen.

Diploma után nem dolgozni mentem először, hanem elfogadtam a világ túlfelén élő rokonaim meghívását, és a kenguruk földjéről csak hat hónap után tértem haza. Az állásinterjúk közt nem volt túl sok dolgom. Hogy anyámnak hogy jutott eszébe, hogy gépírni tanuljak, igazából nem tudom, azon túl, hogy szinte mindennap elment az öt percre lévő iskola portálja előtt. Végülis ráérek, gondoltam, és két nap múlva a ma már nevetségesen ósdi, elektromos írógépet püföltem. Egy hónap múlva pedig irodai asszisztensként kamatoztattam a frissen megszerzett tudást – egy jóval modernebb IBM írógépen, amit néhány hónap múlva cserélhettem számítógépes szövegszerkesztőre.

Miért tanuljon gépírni a gyerek?

Számos országban már az alapfokú iskolában lehet gépírást tanulni, mivel a billentyűzetnél és az egérnél pontosabb és gyorsabb adatbeviteli eszköz jelenleg nem nagyon van – bár a diktált hangból írott szöveget létrehozó szoftverek (v2t, tehát voice to text) rohamtempóban fejlődnek. Itthon nem nagyon látom a csíráját se a szándéknak, hogy szinte mindenki megtanulhassa a gépírást, de több középiskola – például a kéttannyelvű budapesti Karinthy gimnázium, az AKG, és persze a kereskedelmi-gazdasági szakgimnáziumok – már megtanítja a hozzá járókat. Skool csapata is tart gépíráskurzusokat a fiataloknak, hogy utána már csak a kódolással tudjanak foglalkozni, ha akarnak.

Szakközépiskolában, több mint 15 évvel ezelőtt, tanultunk gépírást – meséli élményeit főszerkesztőnk, Kucsera Éva Myreille. – Akkor kínszenvedés volt a heti 3 gépírásóra, amit nagy, régi, irodai, mechanikus írógépeken kellett végigcsinálnunk, azóta viszont végtelenül szerencsésnek érzem magam, hogy a statisztika, közgazdaságtan mellé a gépírás is a tantervünk része volt. A mechanikus írógépek után a számítógépek billentyűzete és a szövegszerkesztők olyan élményt jelentettek, mint Trabantból Ferrariba ülni. Csupa elegancia, könnyűség és legjobb barátom a „Backspace” lett. Jelenleg olyan gyorsan gépelek, amilyen gyorsan gondolkodom, ami ebben az emailezős világban óriási előny. Mivel a monitort nézem, nevetek is az olyan „fontos” találmányokon, mint a billentyűvilágítás, viszont borzasztóan idegesít, hogyha egy hosszabb szöveget (értsd: rövid sms-nél hosszabb szöveget) a telefonomon kell egy vagy két ujjal bepötyögnöm.

Tanítsd meg gépírni a gyereket!
Hogyan tanuljunk gépírni?

Természetesen felnőttképzésben is elérhetőek gépírás-tanfolyamok, de a gyerekeink ezekre aligha jelentkeznek, ott inkább azok a húsz és negyven közöttiek ülnek, akik a munkaerőpiacon szeretnének jobb helyzetbe kerülni, vagy a mostani munkájukat könnyítené meg tízujjas írás.

Gyorsan végigtúrtam a netet, billentyűzet van szinte mindenkinek otthon, számítógép is, hajrá online elérhető tananyagok, íme egy kezdeti linkgyűjtemény:

http://www.rapidtyping.com/hu/

http://www.klav.hu/

http://manonet.org/hu/index.html

https://typing-speedtest.com/l/hu

 

Gépírás és szövegszerkesztés együtt!

Ami még a gyereknek nagy változás lehet, amint elkezd rendszeresen géppel írni szöveget: a szöveg készítésének módja. Amikor kézzel írunk, sokkal nagyobb szükség van arra, hogy fejben megformáljuk a mondatot, és lehetőleg radírozás-javítás nélkül írjuk le a „végleges” változatot. A szövegszerkesztővel készült irományt bármikor átírhatjuk, szépíthetjük, formázhatjuk, amitől a fejünkben megváltozhat a szövegalkotás folyamata. Van, aki géppel is szinte „végleges” változatot tud elsőre leírni (jónéhány posztom nekem is csak úgy kipattant a fejemből, egyszerre), de valljuk be: a legtöbb szöveg nagyjából a hetedik-nyolcadik verzióban kerül az olvasó el, ha valamiért nem kell kapkodni. Ha pedig kell, abból mulatságos elgépelések és bosszantó helyesírási hibák születhetnek.

A tízujjas vakírás abban segít, hogy ne az írás folyamatára csak a szövegre koncentráljunk. Aki a klaviatúrát „lecsapó sas” modorban használja (köröz, ránéz, lecsap….) az nemcsak rengeteg időt veszít, de a gondolatai is éppúgy széthullhatnak a művelet közben, mint a képernyőre kerülő karakterek, ráadásul annyi időt fog javítgatással tölteni, ami alatt még egy szöveget elkészíthetne vagy csiszolhatná a meglévőt. Sok gyerek utál írni (épp azért, mert a kézírása sem elég gyakorlott és sima, esetleg rosszul tartja az írószerszámot, nem megfelelő a testtartása, a széke, az asztala…), de géppel simán és gyorsan képes jó szövegeket leírni – teszik is, hiszen aki chatelni akar, az bizony géppel fog írni.

Apropó, chat. Egy élő példa, hogy változtatja meg a nyelvhasználatot is a technológia: az érintőképernyők kikényszerítik a tömör fogalmazást, egyes kifejezéseket pedig emotikonokkal vagy rövidítéssel helyettesítünk. Aki sokat ír ilyeneken, annak az általános stílusa is tömörebbé válik, míg én, aki gyorsan írok és általában billentyűzeten, néha „túlírom” a témát. Ezt a cikket lehet, egy kamasz annyival elintézte volna egy telefonon, hogy: „gépírás rulez, go4it!”

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai