Nem kell elzárni a gyereket a digitális világtól

Facebook oldalunkon tettük fel a rövid kérdést: Teljes tiltás vagy felügyelt netezés? Rengeteg válasz érkezett, ezekből szemezgetünk most.

Sok szülő gondolja úgy, hogy a gyereknek semmi szüksége a digitális kütyükre, és a digitális világtól is teljesen eltiltják őket. Vannak, akik nem foglalkoznak azzal, hogy mit csinál a gyerek az interneten, és olyanok is, akik titokban kémkednek utánuk. Sokan pedig példamutatással és személyes jelenléttel segítik a gyerek digitális világban való tájékozódását. A kérdés tehát: Teljes tiltás vagy felügyelt netezés?

Péter támogatja a felügyelt netezést:

„Szülői felügyelettel igen-igen-igen, mert a neten tanulni és játszani is lehet! Tőlünk anno a csúzlit tiltották, de titokban mégis használtuk!”

Ilona is a tanulást említi a teljes tiltás ellenérveként:

„Természetesen felügyelt netezés, hisz középiskolában már előfordul, hogy a házit is ott kell elkészíteni.”

Ferenc keményebben fogalmaz:

„Minek csináltál gyereket erre a bolygóra, ha aztán eltiltod az itteni élettől, tapasztalatszerzéstől?”

Attila viszont inkább tilt, szerinte az első az, hogy a gyerek megszerezze az életben szükséges tudást:

„Én még nem engedem. Később is csak arra támaszkodnának, holott az agy is rendelkezik intelligenciával. Évtizedek után is előhívja az adatokat. Először ezt tanulja meg. Utána nem bánom.”

Viktória nem ért egyet Attilával, és ő is a tanulásra utal:

„És az első adatot honnan vegye? Könyvtárt már ne próbáld, szegényesebb, mint a net. Már harmadik általánosban a környezet munkafüzet azzal kezdődik, hogy „Gyűjts a neten…” És egész évben olyan szorgalmi feladatok vannak, amiket másképp ma már nem is lehet megoldani.”

Attila köti az ebet a karóhoz, és attól fél, hogy a gyerek majd nem fog gondolkozni, hanem mindent a netre bíz, ami ráadásul nem mindig megbízható:

„Nem szeretném, ha felnőttként azon gondolkodna, melyik gombot is kell megkeresnie az információ eléréséhez, hogy mennyi mondjuk a 100 két százaléka. A tapasztalatom az, hogy az internet is tartalmaz hibás dolgokat. Nem jó, ha a gyereket a számítógép neveli.”

Kati nagymamaként támogatja a felügyelt netezést:

„Az unokáim néha engem tanítanak már. Nem kell kiszakítani vagy elzárni őket a világtól. A szüleik feladata, hogy rájuk bízzanak számukra megoldandó feladatot. Olvastassák őket és sportoltassák. Az egészséges arányokat meg kell találni.”

Anna – amellett, hogy felügyelettel engedné, de korlátozná is a gyerekek nethasználatát, mivel attól tart, hogy a virtuális világ rossz hatással van rájuk:

„Korlátozva, plusz felügyelettel engedném. A tapasztalatom azt mutatja, hogy a gyerekek egyre kevésbé tudnak beszélni, beszélgetni, kapcsolatot teremteni. Saját kreativitásuk, fantáziájuk háttérbe szorul, nem tanulnak meg problémát megoldani. Függővé válnak, a szabadidejük nagy részét ezzel töltik, virtuális, nem valós világban élnek, érzéketlenekké válnak a külvilág eseményei, szüleik, az emberek iránt, eldurvultak, neveletlenek, tiszteletlenek.”

Viktória a fentiek kapcsán kiemeli a szülői példamutatás fontosságát:

„Nem a gyerekkel van a probléma! Ha a szülő jó helyre jár, jól tölti a szabadidejét, kimozdul a külvilágba, a gyerek is azt teszi. Hívd uszodába, kirándulni, teniszezni, korcsolyázni, színházba, zenés ifjúsági előadásokra, olvass vele könyvet együtt, közösen, stb. Boldogan fog követni!”

Miklós szerint a gyerekek rengeteg információt képesek befogadni már kis kortól, és csak annyi a dolgunk szülőként, hogy a nekik megfelelő tartalom jusson el hozzájuk.

„Négyéves unokaöcsém két éve(!) használ tabletet. Németországban él a szüleivel. A magyar mellett németül és a tabinak köszönhetően angolul is beszél, persze a maga gyerekszintjén. A kisgyerekek agy, mint a szivacs. Szerintem csak arra kell figyelni, hogy ne a hülyeséget szívja be.”

És te mit gondolsz? El kell tiltani a gyereket a digitális világtól, vagy (felügyelettel, esetleg korlátozva) használhatják a modern digitális kütyüket?