Ne legyen miattad a gyereked digitális analfabéta!

Tünde | Olvasási idő: 6 perc

Tünde

Kor: 40 Gyerekek száma: 3
"Szeretném úgy nevelni a gyerekeimet, hogy a digitális világ minden előnyét ki tudják használni - és közben elkerüljék a veszélyeket is. Igyekszem megteremteni a közös szórakozás lehetőségét a lányaimmal az online világban is."

Nemrég közzétettük annak a friss tanulmánynak az eredményét, melyből az derült ki, hogy a kétévesek közel fele használ már digitális eszközöket. A téma kapcsán a szülők két táborra szakadtak: az egyik csoport szerint szükséges és elengedhetetlen a mai gyerekeknek a digitális technika, a másik csoport viszont legszívesebben eltiltaná a gyerekeket a kütyük használatától. Miért normális, ha egy kisgyerek digitális eszközöket használ és miért gond az, ha tiltják? A kommentekből szemezgettünk.

Viktória először tiltotta a kütyühasználatot, de a tapasztalatai alapján megváltoztatta hozzáállását:

„Én sem engedtem nekik. Aztán a 9 éves fiamat elkezdték emiatt kiközösíteni… Vagyis nem teljesen, mert a tiltással én kezdtem el a saját közegéből kiközösíteni, nem a többi gyerek. Úgyhogy lett „tanuló” okostelója, amire nagyon vigyáz szerencsére (azon játszik és tartja a kapcsolatot az osztálytársaival), de mivel már az sem mindegy ebben a világban, hogy milyen van, most fog kapni a szülinapjára egy „versenyképeset”. A 7 éves tesó pedig majd tabot kap, mert ő pedig itthon lesz kirekesztve (van 12 éves nagytesó is) – persze korlátozott az idő, mellette játszótér, tanulás, kirándulás az alap.”

Melinda szerint a tiltással azt éri el a szülő, hogy a gyereke a háta mögött fogja használni a kütyüjét, így esélye sem lesz kontrollálni a használatot. Edina vázolta is a helyzetet:

„Majd rájöttök, hogy ha többi osztálytárs viszi be suliba és odaadják neki játszani… El fogja venni otthon is és játszani fog vele. Ez ilyen egyszerű. Másrészt a sulik egy részében van napi informatika oktatás. Esetleg majd a gépet is elzárjátok a gyerek elől? Nem vagyunk a XX. században. Lassan el kellene alkalmazkodni napjainkhoz és a technikai robbanáshoz.”

Endre sem híve a tiltásnak:

„A „digitális nemzedéket” nem megállítani kell, hanem nevelni. A tiltás nem nevelés!”

Emőke, László és Olivér nem is értik, mi a problémájuk az ellenzőknek:

„Miért ne kéne a kezébe adni? Neveljük technikai analfabétákat? Csak a mértéktartást kell megtanítani. De mindig lesznek ostobák a könyveket is elégették… Amúgy a neki megfelelő kést és ollót is adtam a gyerekem kezébe, ahogy a telefont is neki megfelelő tartalmakkal adtam oda… Emellett minden nap sétál, játszóterezik, biciklizik, rajzol, mesekönyvet néz és este hallgat. De fel tudja hívni a nagymamáját videóhívással és nem gondolom, hogy ez olyan nagy baj lenne”

– mondja Emőke.

„Ami van, azt használják. Az én kiskoromban én például úgy aludtam el a Dömdödömre, hogy én raktam fel magamak, úgyhogy én meg bakelit lemezjátszót használtam”

– teszi hozzá László.

„Őszintén nem tudom, hogy mi a szenzáció ebben. A 18. században sem cikkeztek arról, hogy az ötévesek majd’ 70 százaléka használ lovaskocsit. Ez magától értetődő, minden eszközünk digitális lesz lassan, mert ilyen a technológiai környezet”

– magyarázza Olivér.

Anita pozitív tapasztalatokról számolt be:

„Az én gyerekemnek saját kütyüje van 2.5 évesen. Cserébe jobban tud angolul, mint a nagyobbak. Akkor kérdem én, mi ezzel a probléma? Teszem hozzá, nem egész nap azzal foglalkozik, hanem a játékaival is elszórakozik.”

Imre is hasonlókat tapasztalt hároméves kisfiával:

„Nagyon sokat tanulnak a gyerekek Youtube-on. Millió dolgot lát a világból, és például a hároméves fiam olyan dolgokra kérdez rá, ami után nekem is utána kell járnom, hogy jól válaszoljak.”

Timeia megpróbálja azt a tévhitet eloszlatni, mely szerint az a szülő ad digitális kütyüket a gyerekei kezébe, aki nem akar velük foglalkozni:

„A finommotorikus képességekre jó hatással van. Az, hogy valaki odaadja az okostelefont a gyereknek, az nem függ össze azzal hogy nem is foglalkozik vele.”

Gabriella kitér a szülői feladatokra is:

„A mi gyerekeink már más generáció. Az én kislányom 27 hónapos és saját tabletje van (mióta apa és az én telefonomat is eltörte). Kizárólag mesét néz rajta, maga választja ki, melyikhez van kedve. DE! Imád festeni, ragasztani, babaollóval vágni, rajzolni, játszóterezni és strandolni, bújócskázni és szaladgálni, nameg a patakba kavicsot dobálni. Mindent amit mi is szerettünk annak idején. Ez NEVELÉS és FOGLALKOZÁS kérdése. Az informatika ma már nem kérdés, hogy KELL! De szükség van a mi időnkben divatos játékokra is. A szülő feladata az arányok megszabása és betartása. Szerintem amelyik gyerek kicsiként nem ismerkedik ezekkel az eszközökkel szinte behozhatatlan hátrányra tesz szert társaival szemben.”

László pedig saját példáján mutatja be, hogy elengedhetetlen a megfelelő digitális tájékozottság, amit nem lehet elég korán kezdeni:

„Ha nem kaptam volna számítógépet 6 évesen, ma nem lenne jól fizető állásom… És nem lenne buli a munka. Suliidő alatt napi 4-6 órát játszottam. Hétvégente még többet. Aztán mikor rájöttem, mit akarok, arra ment el a napi 4-6 óra. Fejezzétek be a sok rinyálást… és adjátok oda nekik a kütyüket, amint kinyitják a szemüket. Emlékeztek a régi magyar közhelyre? Magyar gyerek előbb tudott lovagolni, mint járni. Fogjátok már fel, hogy fejlődik a világ. És ne ti legyetek azok, akik meggátoljátok a gyerekeiteket, hogy felkészülten lépjelenek előre!”

Neked milyen érveid vannak a gyerekek kütyühasználata mellett? És ellene?

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai