Multitasking: Csukd be a sok ablakot, huzat lesz a fejedben!

Vica | Olvasási idő: 6 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt."

Csináld sűrűn, és egyre jobb leszel benne! – hangzik el nap mint nap. A gyerekeink figyelmét is sokszor hívjuk fel a gyakorlás fontosságára. Van azonban valami, ami a kutatások szerint nem így viselkedik: minél többször csináljuk, annál inkább romolhat benne a teljesítményünk. Mi a baj a multitaskinggal?

Dolgozunk, játszunk, levelezünk, a rántás meg odaég

Mióta az operációs rendszerek és böngészők lehetővé teszik, hogy kinyissunk kettő, öt, tizennyolc ablakot, egyszerre (fenét egyszerre, de erről majd később…) olvassunk híreket, hallgassunk zenét, kövessük a Facebook- vagy Instagram-fiókunk aktivitását, chateljünk, miközben nyitva van egy szerkesztendő dokumentum, és egy számokkal, képletekkel telezsúfolt Excel táblázat is, azóta meg is tesszük, sűrűn megszakítva az adott tevékenységet, hogy belefogjunk egy másikba.

A digitális világban ugyanis úgy tűnik, az idő is másként folyik. Digitálisan, ha úgy vesszük. A kinyitott híroldal, Facebook-fiók, Excel-táblázat türelmesen vár a sorára, nem mászik el, nem sül oda, az e-mailek jönnek ugyan, de el nem tűnnek. A filmet, játékot egyetlen gombnyomással „fagyasztom le” az időben, ha ki kell mennem a mosdóba, vagy telefonon hívnak. Nagyon kevés „abbahagyhatatlan” tevékenység van a digitális világban. Ha kicsit félreteszem, mi történik? Semmi. A számítógépek is így csinálják: kis időszeleteket osztanak egy-egy adott feladatnak, így számos feladat futhat látszólag egyszerre.

Multitasking
A többfeladatos ( angolul: multitask, multitasking) kifejezést a számítástechnikában operációs rendszerekre használják, melyek látszólag képesek egyszerre több programot (folyamatot) vagy programszálat futtatni.
Forrás 

Nem így működik azonban sok minden a „való életben”. A rántás vagy a sült csirke kíméletlenül odasül, ha közben vicceket olvasok a telefonomon. Ha félkészen elzárom alatta a hőt, akkor meg nem lesz finom. Ha otthagyom a vacsorámat, kihűl vagy ellopja a macska. A gyerek ott és akkor akarja elmesélni, mi történt suliban-oviban. Pár félbeszakított beszámoló után elhallgat, felnő, mielőtt észrevenném. Ha nem figyelek rá, akkor bizony nélkülem.

Multitasking: minél többet, annál rosszabbul

A fiatalabbak még inkább hajlamosak időszeletekben, egyszerre (ugye, hogy nem?) sok mindent csinálni, megszokták, jobbak is benne. De egy nemrég olvasott cikk tűnődésre késztetett: ez ugyanis azt állította, minél többet „multitaszkolunk”, annál pocsékabb eredmények várhatóak az adott feladat(ok) megoldásában, de még maga a feladatok közti váltogatás is egyre rosszabbul fog menni. És ez még nem minden.

A fő baj ugyanis az, hogy magát a gondolkodás folyamatát tördeli szét az újmódi munkavégzés: azt a problémamegoldó tevékenységet, amit a beérkező információk összerakosgatása után végzünk, amiből az eredeti elgondolások, új ötletek érkeznek. Ehhez bizony idő kell – és az, hogy nem szakítjuk meg a folyamatot minden 20 másodpercben. Mert ha megszakítjuk, megjárjuk.

Multitasking: Csukd be a sok ablakot, huzat lesz a fejedben!

A kutatás eredetileg arról szólt volna, hogyan képesek fiatal egyetemisták sokkal hatékonyabban ki-be ugrálni a részfeladatok között, tehát multitaszkolni, mint az idősebb felnőttek. Az eredménye azonban meglepő volt: a fiatalok a mérések alapján nem rendelkeztek jobb kognitív képességekkel. A sokat multitaszkolók kifejezetten rosszabbul teljesítettek az információk rendszerezésében, feldolgozásában, releváns és irreleváns információk elkülönítésében és a megfelelő „dobozba” helyezésében, aminek segítségével később az agyukból elővarázsolhatták ezeket. De még a feladatok közti váltogatásban, tehát magában a multitaszkingban is rosszabbul teljesítettek.  Mintha „rendetlenebbé” vált volt az agyuk.

Amikor ezen elgondolkodtam, arra jutottam, valószínűleg nem a „gépezéstől” lehet a sarjunk figyelmetlenebb és szétszórtabb. Inkább attól, ha rendszeresen „egyszerre” (már megint: fenét egyszerre!) akarnak sok mindent csinálni.

Flow van a számítógépen is

Sose feledem, amikor ifjúkoromban az akkori kezdetleges eszköztárammal akartam valamilyen vezetői információs rendszert összetákolni, ami számokkal-grafikonokkal mutatta akkori munkahelyem korábbi és aktuális heti értékesítési teljesítményét. Bár épp valami magánéleti csalódás közepén ültem, annyira izgalmasnak találtam a feladatot, hogy képes voltam késő estig a gép előtt görnyedve újra és újra javítgatni, tesztelgetni – afféle „flow” állapotban csináltam napokig, csak erre az egy feladatra koncentrálva, feledve még azt az érzelmi problémát is, ami korábban foglalkoztatott. Végig számítógéppel dolgoztam, amin akkor már voltak játékok, levelezőrendszer és sok minden más is, lehetett volna akár multitaszkolni is, mégsem tettem.

Ha kinyitunk egynél több ablakot, nagy a valószínűsége, hogy a keletkező huzat szerteszéjjel fúj mindent. Mintha nem lenne ez másként a virtuális ablakokkal sem: ezek a fejünkben hajlamosak egyfajta huzatot kelteni. Csukjuk be őket, ha nem akarunk kócos aggyal rohangálni.

Kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is!

1. Szerinted nettel, vagy net nélkül jobb az élet?

Net nélkül jobb volt, mert többet voltak szabad levegőn a gyerekek, és személyesebb kapcsolat volt az emberek között.
Jobb, hogy a net, és ezzel együtt rengeteg információ és lehetőség mindenki számára elérhető - ez nagyon nagy dolog.
Nem jobb és nem is rosszabb, csak más, mind a kettőnek megvannak a maga előnyei és hátrányai.
A net és az okos eszközök már az életünk részei - ez egy tény, így nincs értelme azon gondolkozni, hogy jobb volt-e akkor, amikor még nem így volt.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai