Milyen kérdéseket tesznek fel a gyerekek médiaórán?

Milyen kérdéseket tesznek fel a gyerekek médiaórán?

Fegyverneki Gergő | 2018.12.17 | Olvasási idő: 4 perc

Médiaismeretet tanítok. Ez az a tantárgy, amely már önmagában képes motiválni a tanulókat, hiszen az iskolában olyan témákat érintünk, amelyekkel nap mint nap találkoznak a képernyőn keresztül. Ez az előzetes tudás sokat segít abban, hogy megtaláljuk egymással a közös hangot, ugyanakkor nem egyszer rá lehet jönni, hogy a gyerekek olyan dolgokat is megtapasztalnak a digitális világban, amivel egy felnőtt még nem biztos, hogy találkozott. Emiatt is fontos, hogy a gyerekeket arra biztassuk, merjenek őszintén és bátran kérdezni.

Amikor a legelső órán arról kérdezem a tanulókat, mit gondolnak, vajon miért kell médiaismeretet tanulniuk, hamar megértik, hogy itt nemcsak a kötelező óraszámokról és a műveltséghez fontos ismeretek megszerzéséről van szó. Ahogy az egyikük megfogalmazta: a média behálózza az egész világot, az életünket, ezért meg kell tanulni, hogy ezt jól használjuk.

Kérdésekből nincs hiány

A médiaismeret tényleg olyan tantárgy, amellyel jól lehet kapcsolódni a 21. századhoz, valamint a tanulókat tevékenykedtető feladatokkal hatékonyan fejleszthetőek a munkaerőpiacon elvárt készségek és képességek is (problémamegoldás, kreativitás, együttműködés, kritikai gondolkodás, digitáliseszköz-használat). Ehhez azonban az kell, hogy kezdjenek el gondolkozni a diákok, és fogalmazzanak meg kérdéseket.

A gyerekek maguktól egy-egy téma közben ilyen kérdéseket szoktak feltenni:

-    Ha saját kereskedelmi tévécsatornát indítanék, akkor kikhez szólna elsősorban és milyen műsorokat sugároznék nekik?

-    Zaklattak-e már a neten, és ha igen, hogyan próbáltam kilábalni belőle?

-    Mi az az öt jó tanácsom, amivel egy influencer (internetes véleményvezér) könnyen pénzt tud csinálni a YouTube-on?

-    Hogyan lehet eldönteni, hogy a médiában bemutatott dolgok „most komolyak vagy kamuk”?

Az a bizonyos I-K-T táblázat

Mivel a legtöbb tanuló valóban nagyon érdeklődő, igyekszem az ő kíváncsiságuk alapján is kialakítani szeptember elején a tanmenetet. Ezért azt szoktam kérni, hogy töltsék ki az I-K-T táblázat első két oszlopát. Itt az IKT nem az általában megszokott infokommunikációs technológiákat jelölő mozaikszó, hanem egy háromoszlopú tanulástámogató eszköz a következőek szerint:

I mint ismeret, amit már tudok korábbról

K mint kérdés, ami érdekel, de még nem tudom rá a választ

T mint tudom, most már tudom, megtanultam

Ezt az I-K-T táblázatot szokták T-T-M (tudom - tudni szeretném - most megtanultam) táblázatnak is hívni. Lényege, hogy az első két oszlopot, az ismeretet és a kérdést mindig a tanulási szakasz elején töltik ki a diákok. A tananyag, téma végén pedig megpróbálják kitölteni a harmadik oszlopot is, ha sikerült választ találniuk a kérdéseikre, hiszen a tanulás szempontjából fontos lépés az előzetes és az újonnan megszerzett ismeretek összekapcsolása.

Játékfüggőség, internetes párkeresés, filmkészítés

Na de milyen kérdéseket szoktak feltenni a tanulók ebben az I-K-Táblázatban? Ezekből is mutatok párat:

-    Milyen filmes trükkök, technikai tippek léteznek?

-    Hogy van az, hogy egy másfélórás film akár több száz évet is fel tud ölelni?

-    Hogyan lehet saját kisfilmet csinálni?

-    Milyen szakmák léteznek a médiában?

-    Hogyan manipulál a média?

-    Mitől lesz érdekes vagy nagyon olvasott egy cikk?

-    Mire használhatjuk okosan az okostelefonjainkat?

-    Milyen veszélyek vannak az interneten és hogyan tudnám megvédeni ezektől magam?

-    Lehet-e normális párkapcsolatom, ha a netes társkeresőkön ismerkedek?

-    Hogyan lesz valaki online játékfüggő?

-    Mik vannak a dark weben? (Ez az internet sötét, illegális oldala. Külön keresőprogramja és fizetőeszköze van. Nem nyomozható le a felhasználó. Az internetes bűnözés terepe: fegyver-, drog- és emberkereskedelem is zajlik rajta).

Bátorítani és lépést tartani a gyerekekkel

Ha nem tudják a kérdésekre a választ, tudni szeretnék, válaszokat várnak, mert foglalkoztatja őket a világ, ami körülvesz minket. Pedagógusként és szülőként nekünk kell eldöntenünk, hogy támogatjuk-e abban őket, merjenek őszintén és bátran kérdezni, akár a tabuk határait feszegetve, illetve eléggé jártasak vagyunk-e a digitális világban, hogy hiteles és megnyugtató válaszokat tudjunk ezekre a kérdésekre adni.

Bárhogy is legyen, ma már a nevelésben egyre fontosabb, hogy próbáljunk képet kapni arról, mit csinálnak csemetéink az interneten, és ehhez próbáljunk meg nekik biztos útjelzőket adni. Ehhez azonban az kell, hogy sokat beszélgessünk velük és próbáljuk meg mi magunk is megismerni az újmédia világát.

Olvass további cikkeket hasonló témában!