Egy Japánban élő ismerősöm arról számolt be, hogy a szigetországban az oktatásban jelenleg nem használnak digitális táblát, tabletes könyvet, és szinte nulla a modern technikai oktatás. Megkértem, beszéljen a témáról még egy kicsit.
„A minap mesélte telefonon a fél éve Magyarországon tanuló, általános iskola 7. osztályába járó két nemzetiségű lányom, hogy a legrosszabbul az informatika megy neki. A mostani dolgozat húsz feladatából kettőhöz sikerült csak hozzászagolnia. Az informatika tanárnő és az osztálytársak meglepődött csodálkozására, hiszen a lányom eddigi iskolai pályafutása Japánhoz, a technológia egyik fellegvárához köti. Tény, hogy a mi japán álmos kisvárosunk régimódi butikjába vagy telefonos boltjába is már mozgó, beszélő robottal csábítják a vevőket betérésre. És a tokiói plázákban az információs pult mögött már ember kinézetű, szempillát rebegtető robothölgyek segítik ki a tanácstalan vásárlókat.”
– meséli Miyake, aki így folytatja:
„Lányom bénázását látva a lelkes informatikatanár se volt rest és azonnal intézkedett, hogy a gépen japán beállítások is elérhetők legyenek, de a lányomnál sajnos ez se hozott nagyobb tanulmányi sikereket. Telefonon rákérdeztem, hogy miért nem árulja el végre mindenkinek, hogy Japánban eddig nem tanult informatikát, és fogalma sincs a programozásról, de ellenmondást nem tűrő hangon gyorsan leintett, hogy azt nem lehet. Ő a japán tanárnőjének a távozáskor megígérte, hogy soha, semmilyen körülmények között nem fogja negatív színben feltüntetni az országot.”
Az okoseszközök használata egyöntetűen negatív elbírálásban részesül Japánban, ha a gyerekekről esik szó. Az egybehangzó vélemény az, hogy a kütyüket a fiatalok főként csak játékra, maximum kapcsolattartásra használják. Ezek nem tanulóeszközök, csak elvonják a fiatalokat a tanulástól, sportolástól, offline kapcsolattartástól. A japánok szerint az óvodásoknak, kisiskolásoknak még inkább nem ajánlatos, mert teljesen belefeledkezve, kimarad vagy sérül a gyermekkorban szerzett fizikai tapasztalás öröme – számol be a Japánban élő édesanya.
„A lányom egyik volt tanára szerint a széleskörű modern technikai oktatás anyagi keretei Japánban nem adottak jelenleg. Városunkban digitális kijelzőn csak középiskolákban, egy erre külön kialakított teremben oktatnak néhanapján matematikát. Vannak gazdagabb régiók/iskolák, ahol már minden teremben van tévé, de ez nem általános. Informatikaterem van, de ott a gyerekeknek egy-egy témáról kell információt gyűjteni, majd kiselőadás keretében beszélni. Az informatikaoktatás terén inkább az információáradat szűrésének az oktatása folyik. Az anyagi források Japánban elsősorban a tananyag/tankönyvek fejlesztésére és a tanárok továbbképzésére megy el. Utána jön csak az intézmények karbantartása és az új eszközök beszerzése”
– teszi hozzá Miyake.
Japánban egyébként nemrég úgy döntött az oktatási minisztérium, hogy 2020-ig minden általános iskolában bevezetik a programozási órákat. Most már ők is úgy gondolják, hogy a digitális oktatás, a programozás, a programnyelvek megismerése segít a gyerekek gondolkozásának fejlesztésében, ezért tervezik azt, hogy a jövőben a kommunikációs technológiára nagyobb hangsúlyt fognak fektetni. A programozási ismereteket tartalmazó tantárgy csak egy eleme annak, hogy az infokommunikációs technológiák nagyobb szerephez jussanak a japán iskolában. Jelenleg a LAN Wi-Fi és az elektronikus tábla kerül elhelyezésre minden iskolában, amit a digitális tankönyvek és tabletek bevezetése követ a tervek szerint.
Hazánkban is egyre több iskola kezdi el kihasználni a digitális technikai eszközöket, mint modern oktatási lehetőséget: a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban például érintőképernyős laptopok segítik a tanulást, és meg kell említeni a Vodafone Digitális Iskola Programját is, melynek keretén belül 1300 tabletet osztottak ki a programban részt vevő iskoláknak.