Miért kell(ene) a gyerekeknek médiaismeretet tanulni?

Miért kell(ene) a gyerekeknek médiaismeretet tanulni?

Fegyverneki Gergő | 2018.11.16 | Olvasási idő: 4 perc

Napjainkban a tudatos médiahasználóvá nevelésnek olyan fontosnak kellene lennie, mint amennyire az angol nyelv vagy a korszerű informatikai ismeretek elsajátítását szorgalmazzák, ha azt szeretnénk, hogy gyerekeink magabiztosan helytállhassanak a 21. században. Médiatanárként azonban gyakran szegezik nekem a kérdést: „Ti mit csináltok médiaismeret órán? Filmet néztek?” Ez a téves képzet sajnos a pedagógusok között is elterjedt, így hajlamosak azt hinni, hogy a tanárnak nem kell készülnie, vagy a gyerekek sem csinálnak semmit, így óráról is könnyebb elkérni őket például a karácsonyi műsor próbájára.

Halak vagy halászok?

Míg a munkaerőpiaci tendenciák egyértelműen alátámasztják a nyelvek vagy a programozás tanulásának fontosságát, és szerencsére egyre több iskola felismeri ezt, addig a médiaoktatást sokan nem veszik elég komolyan, mondván, hogy filmet nézni mindenki tud, vagy a diákoknak van elég tanórájuk, minek akkor még médiaértést is tanítani, amikor úgyis mindig a „kütyükön” lógnak.

Néhány éve akár ez elfogadható érvnek is tűnhetett volna, ma viszont akarva akaratlanul olyan információdömpingben él a Z- és az Alfa generáció, hogy meg kell tanítanunk őket arra, hogy:

•    különbséget tudjanak tenni a valóság és a média által kreált „valóságok” között

•    ugyanazt a történetet az eltérő értékek és érdekek miatt különféleképpen mutathatják be az egyes tömegkommunikációs csatornák

•    a digitális világban hogyan szerezhetnek megbízható információkat 

•    miképp fejezhetik ki vagy menedzselhetik önmagukat a világhálón akár profitszerzés céljából is

•    hogyan óvhatják meg magukat az internet veszélyeivel (zaklatással, adatlopással) szemben

•    mi a különbség a hír és az álhír, a tények és a vélemények között

•    hol húzódhat meg az egészséges határ az online és az offline életünk között.

Ezért amikor a tanulóknak a médiaoktatás fő célját próbálom elmagyarázni, általában azt szoktam mondani, hogy ha a média egy nagy háló, nem mindegy, hogy halak vagy halászok lesznek ebben az információs tengerben.

Mert ha kellő médiaismerettel rendelkeznek, biztos, hogy kreatívan és produktívan tudják majd használni a médiát legyen szó információszerzésről, szórakozásról vagy önkifejezésről. Szülőként is ezt érdemes tudatosítani a gyerekekben.

Miért kell(ene) a gyerekeknek médiaismeretet tanulni?
Állandó változásban

Az iskolában a médiaértés, médiatudatosság tanításával foglalkozó tantárgy neve hivatalosan „mozgóképkultúra és médiaismeret”. Kezdetben a filmértésre helyeződött a hangsúly, de idővel felzárkózott mellé, majd előtérbe került a média és társadalom tematikája.

A médiatudatosság oktatására égető szükség van, hiszen a média egyre nagyobb szerepet tölt be az életünkben: a család és az iskola mellett ez a harmadik legnagyobb szocializációs színtér. Nem könnyű azonban lépést tartani vele, ha csak belegondolunk, hogy a digitális generáció számára az olyan hagyományos médiumok, mint a nyomtatott újság, a rádió vagy a TV sok esetben már csak „történelem”, elsődleges információforrásuk pedig az internet, amelyet nemcsak tájékozódásra vagy szórakozásra használnak, de gyakran itt szövődnek párkapcsolatok is.

Ki mutat utat a médiadzsungelben?

Míg irodalomból vagy matematikából több évig is jó lehet ugyanaz a tankönyv, médiából szinte minden évben újat kellene írni, hiszen rövid időn belül felbukkannak új arcok vagy jelenségek gondoljunk csak a netes véleményvezérekre, influencerekre vagy a Momora Ezeket az iskolában célszerű tüzetesebben átbeszélni a gyerekekkel. Médiatanárként óriási kihívás, hogy állandóan naprakésznek kell lenni, de ebben folyamatos megújulási lehetőség is rejlik, ráadásul végtelenül inspiráló, hogy a diákok is szeretik a médiaórákat

 

Nevelés során szülőként is érdemes nagyobb figyelmet szentelni a médiára (és a médiaismeret órára), mert közel sem mindegy, hogyan értelmezik a gyerekek a képernyőn látottakat, vagy mennyi időt szánnak „kütyüzésre”. Ezek az őszinte, egymásra és a világra odafigyelő beszélgetések sokszorosan megtérülnek, nem utolsó sorban pedig közelebb hozhatják családon belül a generációkat, akik így egymástól új dolgokat is tanulhatnak.

 

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai