Miért használjunk digitális eszközöket is tanuláskor?

Miért használjunk digitális eszközöket is tanuláskor?

Fegyverneki Gergő | 2019.05.02 | Olvasási idő: 5 perc

A kréta, a tábla és a munkafüzet mellett ma már ugyanilyen természetes módon meg kellene jelenni a tanításban a digitális eszközöknek is és nemcsak informatikaórákon. Szerencsére, ma már egyre több pedagógus kollégám ismeri fel, hogy az iskolába érkező Z- és Alfa-generációt könnyebb „megfogni” a digitális eszközökkel, ráadásul az IKT (infokommunkációs technológia) nemcsak látványos és motiváló, hanem hatékonyabbá teheti a tanulásszervezést, használatuk közben pedig olyan készségek és képességek fejleszthetőek, amelyek egyre fontosabbá válnak a 21. században.

Egy személyes példa a polipról

Hetedik osztályos koromban, amikor arról álmodoztam, hogy egyszer majd én is irodalmat fogok tanítani, nem gondoltam volna, hogy a naplón, a regényeken és a versesköteteken kívül bármi mást használnék majd az óráimon. Ez az elgondolásom az tanárképzős első években erősen tartotta magát. Még a modern eszközöket felvonultató módszertani szemináriumon sem tűnt különösen érdekesnek az IKT.

A „pálfordulás” akkor történt, amikor hirtelen be kellett ugranom kistanárként hetedik osztályba a határozószókat tanítanom. Abba a hetedik osztályba, ahol ott ült Bálintka is, aki 10 percnél tovább nem nagyon volt képes megülni. Gondoltam, kipróbálok egy különleges prezentációkészítő alkalmazást, a Prezit. Egy színes polip karjaira írtam fel a legfontosabb tudnivalókat, hogy a diákok könnyebben tudják majd leírni a kulcsszavakat, és ne egy lapról diktáljam ezeket.

Amikor beúszott a digitális polip, Bálint felkiáltott: klippel tanulni jó! Lelkes volt egész órán, mintha kicserélték volna. Kicsengetéskor odajött hozzám és megkérdezte, hogy mi lesz a következő óra témája, mert ő szeretne a többieknek tanítani „ilyen klippel.”

Megmutattam neki a programot, a következő órán pedig ő egy ügyes kiselőadást tartott A walesi bárdokból látványos prezentációval. Elárulta, hogy ugyan apukájával közösen készítették a prezentációt, de ez nekem nem jelentett problémát – örültem, hogy jó ügyért „találkoztak” a generációk. Számomra pedig ez volt az a pillanat, amikor elkezdtem komolyabban beleásni magam a digitális világba, és rájöttem, hogy mennyi ötletes dolgot meg lehet csinálni a gyerekekkel közösen úgy, hogy nem érzik (olyan nagy) tehernek a tanulást, sőt esetleg még élvezik is.

Miért használjunk digitális eszközöket is tanuláskor?

Mi kell a 21. századi ember túlélőcsomagjába?

Ha az interneten rákeresünk a 21. századi kompetenciák kifejezésre, többfajta listát és csoportosítást találunk. Mégis közös bennük, hogy olyan ismereteket, képességeket és szemléletet foglalnak magukba, amelyeket az alapján gyűjtöttek össze, hogy megkérdezték munkaadókat: mik azok a készségek és képességek, amelyeket elvárnak egy munkavállalótól.

Az ITL Research Coding Guide for Leaning Activities öt olyan képességet azonosított, amelyet az iskolában is szükséges lenne fejleszteni.  Ezek a következők.

·     együttműködés

·     digitális eszközök használata

·     önszabályozás

·     valós problémák megoldása, kreativitás és innováció

·     önszabályozás

·     tudásépítés

Ezek olyan fejleszthető és elsajátítható területek, amelyek könnyen elővehetőek, „konvertálhatóak” a különféle élethelyzetekben egy-egy kihívás vagy felmerülő probléma megoldásakor. Ma már rengeteg olyan, ingyenesen elérhető alkalmazás van, amelyekkel fejleszthetőek ezek a területek.

Mi az iskola feladata?

Számtalan vita folyik különféle szinteken és fórumokon azzal kapcsolatban, hogy mi a 21. századi iskola feladata, hol húzódjon meg a határ a lexikális ismeretek és a hasznosítható, gyakorlati tudás, készségek között. Természetesen fontos a műveltség, a lexikális tudás, már csak azért is, mert a különböző bemeneti és kimeneti méréseken (középiskolai felvételi, érettségi) számon kérik, ugyanakkor ezeken a vizsgákon is egyre inkább előtérbe kerülnek a kompetenciákat igénylő, gondolkodtató feladatok. Nem beszélve a való életről. Így az iskolának mindenképpen fejlesztenie kell ezeket a 21. századi kompetenciákat, hiszen ezek elengedhetetlenek a digitális világ emberének túlélőcsomagjába.

Digitálisan, de hogyan?

Nem szabad félni a változástól. Az írás vagy a könyvnyomtatás is megkönnyítette az életünket.

Bár a digitális világ néha nem veszélytelen, de egy olyan új kihívást hozott nekünk, amiből odafigyeléssel csak felfelé bukhatunk.

Könnyen beláthatjuk, hogy ma már nem az kérdés, hogy egy korszerű pedagógus használja-e tanórán a modern eszközöket vagy sem. A kérdés az: hogyan használjuk kreatívan, tudatosan a tanítási céloknak megfelelően ezeket, vagy szülőként otthon hogyan tudjuk ezekkel segíteni a gyerekek fejlesztését, mikor érdemes digitálisnak lenni és mikor érdemes közösen egy kis digitális detoxikálásra menni. Ettől lesz igazán pedagógia a digitális pedagógia, és nem az eszközök öncélú „villogtatásától.” A következő cikkeimben azért arra mutatok majd ötleteket, hogy mikor mire érdemes használni a digitális eszközöket.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai