Mi a „baj” a mai gyerekekkel? Figyelem- vagy fegyelemhiány? 

Nem figyelnek! Semmi se köti őket le, hiába próbálkozom sokféle eszközzel és módszerrel! Telefont nyomkodnak a pad alatt! - hallom-olvasom tanároktól és szülőktől is. Sokan már beérnék azzal is, ha a figyelem-vagy motivációhiány kevésbé lenne látványos - például nem próbálná a telefonját nyomkodni az órán vagy a családi programon, és a figyelmének elkalandozását jobban kézben tartaná.

Nem tudnak vagy nem akarnak figyelni a mai gyerekek? Az internetnek és okostelefonnak köze lehet mindkettőhöz - egyszerűen "elrontja" a gyerekeket -, vagy ennél összetettebb a probléma?

Dr. Gyarmathy Éva pszichológus-kutató régóta elemzi a jelenséget azzal együtt, miért van egyre több figyelemzavaros vagy tanulási zavaros gyerek, miközben látszólag a tehetségesek száma is nő. "Más gondolkodásmód működik, másra van szükség egy olyan világban, ami állandóan változik" – mondja utalva egy korábban megjelent cikkére is. Szerinte a hagyományos tantervek nem fognak működni az információ-túlkínálat és a folyamatos változás korában: „Most nekem azt kéne megtanulnom, hogy mit csináljak akkor, amikor nem tudom, hogy mit csináljak.” Majd mindketten egyetértünk abban, egyelőre az iskolák sem (és sokszor a szülők sem…) tudnak igazán átállni az új gondolkodásmódra. 

„Becslések szerint mai gyerekeknek tizenötezerszer több információt kell feldolgozniuk, mint a nagyapáiknak. És ehhez a napi információdömpinghez jön még a tízezer-nyolcszázhuszonnyolcadiknak, hogy hány szikű a bab, és a Thalész-tétel, meg az összes többi iskolai tananyag. Nem biztos, hogy ezek mind beleférnek a gyerekek fejébe"- mondja a pszichológus-kutató.

Erről nekem is eszembe jut az, hogy még az iskolai anyagot se biztos, hogy az iskolában tanulják meg a gyerekek. A kilencedikesem "kémia lecke" címén küszködött az atom elektronpályáival, egy héttel később a negyedikes öccse ugyanezt röhögve megtanulta iskolán kívül, amikor a Minecraftban rátalált arra, ahol a periódusos rendszer elemeit lehet modellezni.

Dr. Gyarmathy Éva arra is figyelmeztet: „A kultúra változásával az emberi képességek is változnak, és más készségek lehetnek fontosak, mint korábban. Most például érdemes lenne olyan módszereket kidolgozni, amelyek az agyi irányítófunkciókat és az elemző-logikai-sorba rendező információfeldolgozást fejlesztik a gyerekeknél. Az írás-számolás-olvasás a gépek használatával háttérbe szorulhat, de ha a ránk ömlő információt nem tudjuk feldolgozni, rendszerezni, akkor nem lesz belőle tudás.”

A felnőtt is nehezebben koncentrál 

Korábban írtunk már arról, hogy a felnőttek is érezhetik úgy: ma már nem úgy gondolkodnak, mint régen, nehezükre esik a hosszabb, elmélyült olvasás, mintha valami „belenyúlt” volna az agyukba és átprogramozta volna menet közben. Tehát nem csak a gyerekek érintettek, csak ők jobban.

A már digitális korba belenőtt gyerekek valóban másként állnak az információk kezeléséhez, erősíti meg Dr. Gyarmathy Éva. A mai gyerekek könnyen dolgozzák fel a változó információkat, sokkal gyorsabban hoznak döntéseket, mint a digitális bevándorlók, viszont a módszeres, pontos, rendszerben történő gondolkodás terén gyengébbek. A rövid, intuitív, többcsatornás tevékenység természetes, a hosszabb, egyirányú, módszeres tevékenység pedig megterhelő számukra - alighanem ezzel szenved a XIX. században kialakított, és a XX. században rekedt iskola.

Mi „babrálhat bele” a gyerekek agyába?

"Az idegrendszer érzékletek, észleletek és mozgás során épül – mondja a szakértő. - Gyerekkorban elemi igény (többet) futkározni, sarat gyúrni, mászni vagy kézműveskedni. Az agy ugyan "jutalmazza" a passzív információgyűjtést is (ami sose volt könnyebb, mint napjainkban), de közben kimaradhat a valósággal való (testi) ismerkedés. A gyerekek így egyenlőtlenül fejlődnek, egyes területeken kiemelkedők, máshol majdnem "használhatatlanok" lehetnek egyénre szabott fejlesztés híján."

Gyarmathy Éva kiemeli, hogy a digitális korban jellemző mozgáshiány az, ami hátráltathatja az idegrendszer fejlődését. Nem véletlen, hogy korábban egy eseményen zsonglőrködést tanított a fiamnak és más gyerekeknek: a tanulási-olvasási képességeket és a viselkedéskontrollért felelős területeket is fejleszti a cirkuszból ismert labdadobálás és tányéregyensúlyozás, ami ráadásul a figyelemzavarra is jótékony hatással van.

És mi van a fegyelemmel?

Nem keverhetjük össze a figyelemhiányt a fegyelemhiánnyal, bár „tüneteiben” mutathat hasonlóságot. A régi típusú "fegyelem" eltűnni látszik, ha egy gyereket nem érdekel valami, annak szinte azonnal látható jelét adja: babrál a mobiltelefonjával.

Mivel az én gyerekkoromban sokkal keményebb büntetés járhatott azért, ha „nem figyeltünk”, mi jól megtanultuk elrejteni az unatkozást. Én egész órákat tudtam érdeklődő arccal végigülni úgy, hogy fejben a moziban, a kedvenc zenekarom koncertjén vagy a nagyszüleim kertjében jártam valójában. Nem voltam tehát feltétlenül érdeklődőbb vagy fókuszáltabb, maximum "fegyelmezettebb", mint a mobilját óra alatt nyomkodó mai kamasz.

Ha legközelebb telefonon bambuló vagy szétszórtnak tűnő gyereken bosszankodnánk, először gondoljuk végig: azért dühít, mert zavaró, amit csinál, vagy úgy érezzük, kimarad valami fontosból? Csak az őt nem érdeklő dolgoknál hiányzik a fegyelmezettsége vagy a kitartása, vagy a szívének kedves témáknál se tud igazán elmélyülni? Mert nagyon nem mindegy mi áll a gyerekek viselkedése mögött - míg az egyiket alighanem kénytelenek vagyunk tudomásul venni (vagy magunkban keresni a hibát), a másik esetben szakértő fejlesztés szükséges.

Ajánlott cikk

Milyen tanulástámogató digitális eszközökkel segíthetjük a gyerekeket?

Szófelhő, gondolattérkép és idővonal, hogy könnyebben menjen a tanulás. Összegyűjtöttük, milyen vizuális tanulástámogató eszközöket vethet be a pedagógus, a szülő és gyerek egyaránt, amelyek megkönnyíthetik a tanulást.