Kívánnád ezt a lányodnak?

Vica | Olvasási idő: 6 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt."

Egy-két évnyi távollét, és rá se ismerünk a munkahelyünkre, akár egy kisgyerek, olyan tempóban változik. Ha megvan még egyáltalán. De ha meg is van, lehet, a szakmánk változik annyit, hogy csak a fejünket kapkodjuk. Gyerekes anyák történetei munkáról, családról és arról, kívánják-e saját karrierjüket, szakmájukat, életútjukat a lányuknak, fiuknak – mi lehetne jobban, másképpen, mire ők felnőnek.

„A lányom orvos akar lenni, arra mindig lesz igény. Én is azért választottam a munkámat, mert szeretek értékesíteni, ahol mérték, látszott, jól is csinálom. Beiskoláztak munka alatt, üzletvezető-helyettes voltam egy csemegeláncnál, mikor az első gyerekem született, kezdett a tulajdonosoknak rosszul menni, inkább szültem még egyet gyorsan. Most kis boltban vagyok, ide egyelőre nem jönnek a robotkasszák, de nyilván ez a jövő. Néha nevetünk, ha robotizálnak, lehetek még virágkötő, netes értékesítő, dadus néni, Facebook-adminisztrátor… mindhez van tehetségem!” (Kriszti, bolti eladó)

„12-13 órákat dolgoztam kereskedelmi középvezetőként, szerettem, a marketinghez is volt érzékem, jól is kerestem. A szüleink vidéken élnek, az ő napi segítségükre nem számíthattam, halogattam a lányom oviba lépése után a munkába állást. Pedig azt mondták, nem baj, ha van kisgyerekem, kellenék úgy is. Aztán inkább vettünk egy nagy levegőt, webáruházat nyitottuk, most derül ki, mennyire értek majd valójában a marketinghez. Amíg itthon voltam, felszárnyalt az online kereskedelem, most tanulom az Adwords-t, a közösségi média eszközeit, azonnal próbálhatom is ki. A gyerekeimnek…? Még kicsik. De a lányomat nagyobb tudatosságra tanítanám: ha szeretne többet a gyerekeivel lenni, válasszon olyan szakmát, amit könnyebb folytatni. Nem éreztem, hogy nőként hátrányban lennék, keményen dolgoztam, elismerték – nem az elvárások változtak, én változtam. Viszont mivel itthonról dolgozom, a gyerekeim hamar megfigyelhetik, nekik való-e például egy webes vállalkozás működtetése.” (Márti, webáruházas kezdő vállalkozó)

„Elismerem, volt nehezebb időszakom, az egyik gyerekem az orrom alá is dörgölte, hogy bezzeg a testvérével több időt töltöttem. De akkoriban kezdett el forrongani az orvosi szakma, új diagnosztikai eljárások, módszerek jöttek, megjelent az orvosi informatika, a kamerák, a digitális röntgenek és egyéb képalkotó eljárások, új műtéti technikák, szemléletek. Kollégáim nyíltan közölték: aki kimarad, lemarad! Nem akartam kimaradni, inkább reméltem, a bölcsiben, a barátoknál, a nagynénjénél is jó helyen vannak a gyerekeim. Jó helyen is voltak… de azért néha megkaptam, hogy anyát elrabolta a hivatása. Azért voltak előnyei is, hogy anya osztályvezető főorvos…A lányaim…? Már felnőttek, kevesebb áldozatot kívánó szakmákat választottak, nem kapkodták el a szülőséget sem, remélem, azért nem vettem a kedvüket el tőle, szeretnék modern-mosolygós, egészséges nagyiként segíteni nekik.” (Berta, orvos)

„Az első gyereket meg se éreztem – igaz, már pár hónapos korában konferenciákra jártam a gyesről. Technológiai területen dolgoztam, nem lehetett nem követni a szakmát. Inkább a kötelező utazások voltak nehezek, akkoriban még kevésbé voltak fejlettek a video-konferencia rendszerek.A másodikkal nehezebb volt. Beütött a válság, pont egy negyven körüli kisgyerekes nő kéne még valakinek? Mégis volt, aki elhitte, nem fogok minden hónapban betegállományba menni, eredményesen dolgozom otthonról is, beillek a fiúk közé a műszaki csapatba, tanulni is hajlandó vagyok. Meg is lett az eredménye-nem mondom, hogy könnyen, néha éjjel tanulok franciául vagy új módszertani ismereteket. A gyerekeim? Nem igazán látják át még, mit csinálok valójában – pedig néha otthonról tárgyalok vagy végzek részfeladatokat, talán pár év múlva.” (Eszter, projektmenedzser)

„Nézz rám, én vagyok az újgenerációs női munkavállaló. Irodát alig látok belülről, simán elviszem a gyerekeimet edzésre kora délután, viszont lehet, egy-egy hétvégén a nagyinál vagy barátoknál vannak, mert sürgősen le kell adnom valami bonyolult munkát. Amikor diplomáztam, szinte semmi se létezett azokból, amiket csinálok – online marketing-kampányok, Facebook-játékok szervezése, tartalomszerkesztés, online piackutatás, együtt dolgozni grafikusokkal, szövegírókkal, kreatívokkal akár online, akár valami „helyen”, ami nem hasonlít egy hagyományos iroda hagyományos tárgyalójához, tényleg, próbáltad már a coworkinget? Nyilván a gyerekeim lesznek a modern világ digitális nomádjai. A fiam szerintem játékokat fejleszt majd, a lányomat azért egyelőre jobban érdeklik az élő állatok, mint a virtuálisak – azt még nem tudja, megélni miből fog. Én sem vagyok biztos, hogy nyugdíjig ezt fogom csinálni – de azt kislánykoromban eldöntöttem, nem szeretnék úgy „szétszakadni” munka és család közt, mint anyukám, és az én gyerekem nem lesz mindig az utolsó, akit elvisznek az oviból. Szerencsés vagyok, nekem már könnyebb!” (Karina, reklámszakember)

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai