Hogyan maradhat hiteles a pedagógus a digitális bennszülöttek között?

Hogyan maradhat hiteles a pedagógus a digitális bennszülöttek között?

Myreille | 2018.10.19 | Olvasási idő: 7 perc
Myreille
42 éves
2 gyerek édesanyja

Fegyverneki Gergő öt éve tanít a Debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban magyart és médiaismeretet, emellett a Debreceni Egyetemen digitális pedagógia témájú módszertani kurzusokat tart. Ő hozta létre az „Interaktív pedagógiai műhely” és a „Gergő bácsi internetes tantermei”oldalakat is. Iskoláról, diákokról és a pedagógusok 21. századi kihívásairól beszélgettünk vele.

A digitális eszközöket tényleg az iskolán kívül kell tartani?

Fegyverneki Gergő: Ennyi erővel tilthattuk volna, hogy a gyerekek használják a kőbaltát vagy a palatáblát. Nem tiltani kell az eszközöket, hanem meg kell tanítani a helyes használatukat, hogy mikor mire valók.

Az okostelefon a 21. században a túlélés eszköze lett, legalább annyira jelentős, mint a tűzpattintás „tudományának” feltalálása volt.

Számtalan olyan applikáció van, ami megkönnyíti az életünket: mobil segíti az időbeosztásom, emlékeztet az egészséges életmódra, a villamoson ülve új szólásokat és mondásokat tudok játszva tanulni, feleségemnek bárhonnan üzenek, hogy már vettem estére vacsorát, de meg tudom rajta nézni három dimenzióban a Naprendszert vagy látványos kémiai kísérleteket tudok mutatni rajta az érdeklődő gyerekeknek.

Az idősebb generáció ellenségesen tekint a digitális eszközökre. 

Fegyverneki Gergő: Minden nagy médiumváltás, mint például az írás és a nyomtatott könyv átalakította a (pedagógiai) gondolkodást, így a mostani, a digitális világ is változásokat hoz. A digitális generáció máshogyan viszonyul az iskolához, a tudáshoz, a tanuláshoz és bizony sokszor hozzánk a tanárokhoz is, hiszen számukra már egy kattintásra vannak a nagykönyvtárak és a tudástárak. Már nem a tanár a „legokosabb”. A klasszikus műveltség helyett a munkaerőpiacon is egyre inkább olyan tudásra van igény, mint az együttműködés, a problémamegoldás, az innovatív gondolkodás vagy a magabiztos digitális írástudás.

Fegyverneki Gergő
Fegyverneki Gergő
Mit tehet a tanár, amikor az „internet” többet tud, mint ő?

Fegyverneki Gergő: Bár véletlenül sem szeretnék sztereotipizálni, de talán kicsit felszínesebbnek tűnnek a netgeneráció tagjai az információfeldolgozásban és egy hagyományosabb stílusú tanórát képesek látványosan átszenvedni majd legyinteni, hogy kár az igyekezetért, mert a neten úgyis fent van és amúgy sem fog nekik a boldoguláshoz kelleni, hogy a „csap” szó most azonos alakú vagy többjelentésű. Ugyanakkor a jó jegyet elvárják. Emiatt azt gondolom, hogy egy-egy elvontabb témát is élővé kell tenni a számukra, akár kreatív írással, hogy az iskolai, idegen tudás belsővé váljon számukra, és megértsék, miért is szeretnénk megtanítani nekik az adott dolgot.

A digitális eszközöket sokszor informatika órához kapcsoljuk, pedig máshol is fontos szerepük lenne!

Fegyverneki Gergő: Emlékszem arra a pillanatra, amikor az egri gyakorlóiskolában nyelvtanórán a határozószókat tanítottam. Próbáltam érdekes, sokakat megmozgató, élményekkel teli órát tartani, ha már a téma önmagában nem is feltétlenül köt le minden tanulót. A vázlatíráshoz és az órán a Prezit használtam, mire az egyik mozgékony és nehezen koncentráló kisdiák felkiáltott: klippel tanulni jó! Sokakat megfogott a prezentáció látványvilága, olyannyira, hogy ez a fiú óra végén megkérdezte, hogy mivel lehet ilyen látványos bemutatót csinálni, mert bármi is a legyen a következő óránk témája, ő így szeretne kiselőadást tartani. Adtam neki egy kis technikai segítséget, és következő órán – ugyan az apukája segített neki a regisztrációban, de nincs is ebben semmi baj, sőt – egy szép, rendezett „klipet” készített Preziben A walesi bárdokból, és annak rendje-módja szerint elmondta a fontos tudnivalókat. Ekkor kezdtem felismerni, hogy a digitális eszközökben óriási lehetőség rejlik, azonban a látványos szemléltetésen és motiváláson túl számos másra alkalmasak a tanulóközpontú, aktívan tevékenykedtető tanulás folyamatában.

Hogyan kellene az iskolának és a pedagógusoknak a megváltozott világra reagálni?

Fegyverneki Gergő: Mindenképpen indokolt az iskolában a módszertani váltás, de ezt úgy kellene elindítani, hogy erre az igény minden pedagógusban önmagában fogalmazódjon meg.

Mert egyrészt itt a digitális generáció a maga sajátosságaival, másrészt egy digitális forradalom kellős közepén vagyunk, amire fel kell készíteni a tanulókat, hogy kreatívak és produktívak lehessenek digitális állampolgárként is.

Találkoztam több olyan középiskolással, akik nincsenek fent a közösségi oldalakon, nem használják aktívan az internetet és nem értik, hogy magyar órán egy szöveg feldolgozásakor miért ültetem őket a mobiltelefonjaikkal csoportba. Azt várnák ehelyett, hogy diktáljam le nekik szó szerint a füzetbe, hogy mit mondjanak vissza érettségin. Ez persze részükről egyfelől jogos elvárás, hiszen az érettségi megszerzése fontos lépés számukra, igyekszem ennek is megfelelni, ugyanakkor rászánom arra is az időt, hogy beszéljek nekik az iskolán kívüli világról, hogy mit vár el pontosan ma egy munkahely, és így többnyire már szívesebben szállnak be ők is egy-egy digitális tanulási projektbe. 

A digitalizáció előbb-utóbb minden tanulóra hat. A házi feladataikat a net segítségével oldják meg, közösségi oldalakon jelennek meg, ezáltal ki vannak téve a cyberbullying-nak vagy még inkább az álhíreknek, a fals információknak. Emiatt a kritikai gondolkodást minden tanárnak tanítani kell a maga lehetőségeihez képest.

Tiltás helyett azt kell megtanulni a gyerekeknek, hogyan használják okosan az okoseszközeiket, mikor van itt az ideje, hogy a csevegés helyett egy tanulás segítő alkalmazást töltsenek le, és azzal foglalkozzanak vagy mikor érdemes kikapcsolni a készüléket és a barátaik szemébe nézve beszélgetni.

Az, hogy nálam használhatják a gyerekek órán a telefonjaikat, nem azt jelenti, hogy mindig és mindenre. Közös mobilhasználati szabályzatot alakítottunk a diákokkal, és mivel ebben a szabályalkotásban ők is benne voltak, így könnyebben betartják, vagy figyelmeztetik egymást. Mint minden eszköznek és a módszernek, a digitális pedagógiának is megvan a helye, hogy mikor érdemes ezzel élni, és mikor jobb inkább a közös drámajáték, meseterápia vagy a csomagolópapírral és színes filcekkel támogatott csoportmunka. De mindenképpen ajánlatos a mobiltanulást is bevetni, és a családoknak is besegítve ezzel az egészséges képernyőidőről, a netbiztonságról vagy a kritikai érzék fontosságáról tanulni.

Miért veszélyes az, hogyha a tanárok elzárkóznak a digitális világtól és az iskolán kívül akarják tartani?

Fegyverneki Gergő: Egy idő után nem lesz hiteles. Sem a tanár, sem az iskola. Ma már a digitális generációt tanítjuk, akiknek a digitális világban is helyet kell állniuk. Valahogyan erre reflektálni kell az oktatásban is. A jó pedagógus egyébként is olyan, mint a kaméleon: színes módszereivel alkalmazkodik az osztály profiljához, nagy szemeit pedig a világon tartja, hogy a tanulás során minél inkább igyekezzenek a 21. század elvárásaihoz kihasználva éppen a 21. század lehetőségeit. Sokat vitáznak azon, hogy a generációk között egyre nagyobb a szakadék a digitális eszközök miatt. Ez azért van így, mert felnőttként nem vagyunk érdeklődőek és hagyjuk az egészet. A digitális eszközök éppen hogy összekötik a generációkat: tanárként fel tudom hívni a figyelmüket az internet előnyeire és hátrányaira, kreatív tudásmegosztásra nevelem őket, cserébe ők programozni és VR-tartalmakat létrehozni tanítanak. A tanárt a világ rég lelökte a katedráról. Az osztályban a diákokkal egymás tanárai és tanulói vagyunk. Pedagógusként nyilván én vagyok a fő tanulásszervező, de hagyom, hogy újfajta tanulási útvonalakat vagy témákat dobjanak be a tanulók, és hogy tanítsanak engem is, egymást is. Szerintem ez a kölcsönös mentorálás pozitívan befolyásolja a tanár-diák kapcsolatot. Ugyanígy otthon a gyerek is mutathat a szülőknek új appokat vagy mobilos fortélyokat, ha a szülőt érdekli, hogy mi van csemetéjével a digitális világban, és a szülő is beszélhet a saját médiaélményeiről a gyereknek. A digitalizáció összehoz, feltéve, ha nem azért kapcsolom be a tabletet, hogy lekösse a gyereket, míg én kivasalok.

Neked tudtak a szüleid a digitális világban újat tanítani?

Fegyverneki Gergő: Soha nem felejtem el, hogy 9. osztályos koromban lett otthon először számítógépünk, mert nagyon belelkesedtem az iskolaújság szerkesztésével. Emlékszem, már szinte teljesen kész voltam az aktuális lapszámmal, csak egy osztálytársam cikkének hagytam ki a helyet. Nemsokára meg is érkezett csatolt fájlban az írás. Elolvastam belőle két mondatot, majd azt át kezdtem írni az újságba a kihagyott helyre. Aztán letettem a gép tálcájára az újságot, és megint memorizáltam két mondatot, hogy azt is átírjam az újságba. Kérdezte anyukám, hogy „Te mit csinálsz, fiam?”, mire mondtam, hogy ezt a cikket átírom egy másik dokumentumba, az újságba. Odajött, és megmutatta, hogy mire való a Ctr C – Ctrl V, másol-beilleszt funkció. Előtte ő is egy könyvtári könyv lapjaiból tanulta a szövegszerkesztést, de igyekezett átadni tudását… Ennyit arról, hogy ki a digitális bennszülött…

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai