Hogy fogsz ügyeket intézni, ha nem értesz a digitális világhoz?

Vica | Olvasási idő: 6 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt."

Ha lassan is, de odajutunk most már mi is: nem választható, hanem egy rakás mindennapi tevékenységhez az informatika. Elektronikus ügyintézés, -egészségügy, -pénzügyek: aki nem képes ezeken eligazodni, bajban lesz – már most bajban van. Dolgok, amiket minden fiatalnak meg kell kötelezően tanulnia, és mielőtt igazán öregek lennénk, nekünk is gyakorlott felhasználóvá kell válnunk – ráadásul folytonosan változó rendszereken.

Elektronikus ügyintézés – már Magyarországon is

A hivatalok egy része már ma sem fogadja papíron a beküldendő adatokat. Bár még a kilencvenes évek legvégén is a „papírok és gumipecsétek országának” titulálta Magyarországot egynémely ausztrál kollégám, azóta nagyot fordult a helyzet. Mikor „mellékállású” kisvállalkozásomat indítottam, bizony nem volt választásom: Ügyfélkapu vagy Ügyfélkapu, másnak helye nincs, én mondjuk nem bántam, de van olyan érzésem, hogy nem mindenkinek volt elsőre egyértelmű, hogy ennek inkább előnye van, mint hátránya.

Az e-felület azóta jelentősen modernizálódott és kibővült. Új szolgáltatásként indul az ingyenes, hitelesített üzenetküldő szolgáltatás, az ePapír. Elsősorban azoknak szánják, akiknek kevesebb rutinjuk van az informatikai eszközök és alkalmazások használatában. Az alkalmazás elektronikus úton összeköti az Ügyfélkapuval rendelkező ügyfeleket a szolgáltatáshoz csatlakozott hivatalokkal, intézményekkel, egyfajta biztonságos e-mail szolgáltatásként. A nemsokára nagykorúsodó kamaszoknak legszívesebben iskolában mutatnám be az Ügyfélkapu használatát – lehet, több hasznát vennék, mint gyerekkorom „hogy töltsünk ki rózsaszín postautalványt” leckéinek.

A szolgáltatásokat nemrég végigelemző szakértő szerint jelenleg a legnagyobb kockázat ugyanis maga a felhasználó, aki nem tudja, mire és hogyan tudja használni a felületet, amin most már adózási, oktatási, vállalkozási, közigazgatási, társadalombiztosítási, pályázati, sőt, rendőrségi ügyeket is intézhetünk egy egységes rendszerben.

E-egészségügy

Hogy fogsz ügyeket intézni, ha nem értesz a digitális világhozAz utóbbi években egyre inkább azt érzem: az innovációk lehagyták a felhasználókat. Most kéne egy kis szünet a fejlesztésekben-újdonságokban, amit arra használhatna mindenki, hogy megismerje azokat az eszközöket, amik már rendelkezésre állnak. Akár az orvos, akár a beteg szerepében bőven van tér tanulásra. Intelligens eszközök, szenzoros megfigyelőrendszerek, elképesztő orvosi diagnosztikai vagy beavatkozásokra alkalmas eszközök, kifinomult szimulátorok, döntéstámogató és elemzőszoftverek kelletik magukat, csak tudni kell a „nyelvükön”. És a saját feladatainkhoz igazítva kialakítani azt az eszköztárat, ami a legjobban segíti a munkánkat és/vagy az életünket. Különben ugyanis az lesz a sorsuk, mint pár modern masinának, amit a nagyinak vittünk: csinos csipketerítővel letakarva alszik Csipkerózsika-álmot. Pedig valóban segíthetnének egy egészségesebb, tudatosabb életvitelt, jobb orvosi terápiát – feltéve, ha van igényünk ilyesmire és elszántságunk megtanulni.

Digitális pénzügyek

Tavaly egész sorozatot szenteltünk ennek, amiről már gyerekkorban témává kéne válnia. Már felnőttként ismerkedtem a bankkártyákkal, pár éve tanulom a mobilfizetési formákat, a PayPalt és társait. Az úgynevezett „digitális fintech” fejlődése is megállíthatatlannak tűnik: videóbank, elektronikus (ingyenes) tőzsdei kereskedés, biztonságos online fizetést támogató megoldások, banki „robotok” az alkalmazottak helyett. Svédországban lassan eltűnik a mindennapokból a készpénz (aminek persze veszélyei is lehetnek), a svéd gyerekeknek lassan egész más fogalmaik lesznek a „pénzről” egész pici kortól, amit nem kötnek többé papírbankókhoz és érmékhez.

Adatgazdaság és adatvédelem

A fenti három témakört összeköti az a tény, hogy mindegyik terület érzékeny személyes adatokkal dolgozik – adózás, pénzforgalom, egészségügyi helyzetünk mind olyasmi, amivel kőkeményen lehet visszaélni, akár hamis identitást építhet valaki magának az adatainkból, ellophatja a megtakarításainkat, és egészségi állapotunkról szóló adataink se valók akárki kezébe. Ezért meg kell tanulni az adatok védelmét, adott esetben biztonságos megosztásukkal együtt (mi a csudának van egyben a vércsoportunk, a rendszeresen szedett gyógyszereink listája és hasonlók, ha szegény mentőorvos le van tiltva ezekről…). Az informatikaórákon sulykolt gépelés-rajzolgatás-szövegszerkesztés helyett én ezzel kezdeném az egész mondókát mondjuk tízéves kor felett. Fontosabb, mint a szépen formázott szöveg vagy táblázat, a gondosan cizellált fotó. Tudás nélkül ugyanis hiába a kényelmünket szolgáló rendszerek hada. Rosszabb helyzetbe kerülünk, mintha még mindig kézzel kellene kérvényeket írogatni, a nővérkének diktálni a tüneteinket, vagy vaskos borítékból kéne kiguberálni a kocsi árát. Ma már ha akarnánk, akkor se lehetünk digitális remeték, mert ha nincs rólunk elegendő elektronikus adat, lassan azt fogják állítani: nem is létezünk.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai