Hiába az okostelefon, ha borzalmas a diákok digitális írástudása

Vica | Olvasási idő: 5 perc

Vica

Kor: 48 Gyerekek száma: 2
"Az informatika természetesebben veszi körül a gyerekeimet, mint engem gyerekkoromban nyaranta a kiscsibék. Szívügyem a lányok érdeklődésének felkeltése az informatika, távközlés, programozás iránt."

Átrágtam magam a Digitális Oktatási Stratégián. Egyelőre mutat némi hasonlóságot a kritizált NAT-tal (nemzeti alaptanterv). Hosszú, bonyolult, az is kérdés, mennyit lehet belőle megvalósítani belátható idő alatt. Digitális átalakulásra szükség van a magyar közoktatásban – már „tegnapra” kellett volna. Amihez kell infrastruktúra, a pedagógusok tudásának ÉS szemléletének változása, és főleg ezeket ragozza a vaskos dokumentum. Az okostelefon is használható lenne például oktatásra.

Az infrastruktrúrához (tehát hogy legyenek használható gépek és gyors internet minden iskolában) és részben a tudásmegújuláshoz is (tanfolyamok, workshopok, támogató anyagok formájában) pénz kell. A szemléletváltozáshoz pedig… Ahhoz nem is tudom, mi kéne pontosan. És itt nem csak a tanároknak lenne feladata.

„Borzalmas a diákok digitális írástudása, hiába látjuk, hogy a felsősök és a középiskolások csoportjában szinte mindenkinek van okostelefonja”

mondta Horváth Ádám a Finnagora konferencián. Hatvan százalékuk mindössze arra képes a holdra szálláshoz is elegendő komputer-kapacitással, hogy telefonáljon és Facebookon üzengessen, de a szövegértelmezés már problémát jelent. A digitális feladatmegoldás se tartozik a kedvencek közé: a PISA-felmérésben sokan magához a feladathoz el sem jutottak. Mivel digitális úton kellett volna megoldani azt, és egyszerűen fogalmuk se volt, mit kéne csinálni.

Fejleszteni a digitális kompetenciát

Ennek a digitális kompetenciának a fejlesztése volna a stratégia egyik fő célja. Bevallottan nem a szánalmasan kevés informatika óra keretén belül, aminél még a második idegen nyelv is több időt kap a tanterven belül.

Az infrastruktúra egyik része – ma még jórészt láthatatlanul – már ott van az iskolákban.

„Ma minden reggel nagyjából 40-50 milliárd értékű eszközre mondják a sulikban, hogy KAPCSOLJÁTOK KI”

– mondta Horváth Ádám, a tanulóknál lévő okostelefon-és tabletmennyiségre utalva. A szemléletváltás és a tudásmegújulás pont ahhoz kéne, hogy ezek az eszközök ne használatlanul heverjenek egy fonott kosárkában a tanár asztalán, de ne is arra használják őket, amire nem kéne. A mi sulinkban is előfordult már, hogy pár diák a történelemóra néhány szerintük mulatságos pillanatát akarta illegálisan a Youtube-on közvetíteni, amit az iskolavezetés persze cseppet sem ítélt hasznosnak. Nyilván nem erre kéne hasznosítani az okostelefont, tabletet, netet. De hogy kéne, arra lassan az oktatás minden szereplője rájön.

Hiába az okostelefon, ha borzalmas a diákok digitális írástudása

A megoldás egy része jellegzetesen magyarosra és központosítóra sikerült mindenesetre: létrejött a Digitális Pedagógiai Módszertani Központ, amely a köznevelést, a szakképzés-felnőttképzést és a felsőoktatást is kívánja támogatni, elsőnek és kiemelten a mindent megalapozó általános iskolai szintet. A szemléletváltáshoz enyhe kényszer társul: a digitális fejlesztés nem „opció” lesz, hogy akinek kedve van hozzá, megkapja a támogatást. Az infrastrukturális gondok egy részéhez aktívan bevonnák a ma még reggelente „beszedett” saját mobilt, tabletet is – ami enyhén ellentmond a másik kiemelt célnak, a legrosszabbul teljesítő, általában hátrányos helyzetben lévő iskolák fejlesztésének, mivel ott gyaníthatóan kevesebb diák jár be korszerű okoseszközzel a suliba, a digitális pedagógiának pedig előfeltétele az eszközök megléte, használhatósága.

A kávészünetben tanárokkal beszélgettem. A Finnagora rendezvényén természetesen a haladó szelleműek vannak elsöprő többségben, nagyon kevesen jöttek el csak némi igazgatói biztatásra. A jó gyakorlatok és digitális pedagógia iránt érdeklődő tanárok úgy látom, több technikai támogatást, működő e-naplókat, működő iskolai internetet szeretnének. Emellett kevesebb siettetést, és kevesebb, a sietésből és a tananyagtúltengésből adódóan fáradt, unott, tiltakozó diákot. Minket szülőket is többfélének látnak: míg engem nem kell meggyőzniük se a digitális módszerek használatáról, se a „kevesebb több” igazságáról, sokan egyelőre nem tartanak itt. Lehet, a digitális stratégiát a szülőkre is ki kéne terjeszteni…?

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai