„Anya, most komolyan nem tudod, hogyan lesz privát az Instám?” „Mi az, hogy nem tudod megváltoztatni a wifi-jelszót?” „Miért lett vírusos már megint a számítógép?” Ezt a három kérdést egészen biztosan nem szeretném majd hallani a lányomtól vagy a fiamtól, amikor egyre tudatosabb internethasználókként problémákba ütköznek eszközeikkel, felhasználói fiókjaikkal kapcsolatosan. Egy szülő ma már nemcsak hogy nem lehet digitális analfabéta, hanem amolyan Mekk mester szintjén sem ragadhat meg, ha hiteles szeretne lenni gyerekei előtt.
Az sem járható út, hogy mindig apának kell szólni, mert „ezekhez ő ért, kislányom”, akkor a gyerek egy idő után ki fogja hagyni minden, internetezéssel kapcsolatos problémából azt a szülőt, akiben nem lát potenciális segítséget. Képeznünk kell magunkat, és mindegy, hogy nulláról vagy egészen jó szintről indulunk. A mi felnőtt-internetünk más, mint az ő gyermek-internetük. Én a következők szerint tervezem az „anya felkészül a 2030-as évek TikTok-jára” címet viselő, saját magam összeállította kurzust.
A kilencvenes évek második felében a technikateremből kialakított számítástechnika-teremben vonalas füzetbe írtuk fel, hogy van a szoftver, a hardver, meg vannak a perifériák. Akkor természetesen körülbelül semmit nem értettem a dologból, és nem is hiszem, hogy ennyire elméleti oldaról kell megközelíteni a kis bennszülöttjeim nethasználatát (bár a Sárikám, ne kend már össze a perifériát megint csokival eléggé menőnek hangzik). Viszont nekem mind a háromhoz értenem kell, és e téren, úgy gondolom, egészen jól állok. Az alapvető, „háztáji” szintű problémamegoldás megy, tudok oprendszert telepíteni, a hibaelhárítás alapjai és az aduász „indítsd újra” is mennek.
Okoseszközökön is megtalálom, hol vannak a beállítások, türelmesen megkeresem azt, amire szükségem van. Aki már itt elvérzik, annak nagyon fontos az alapok elsajátítása. Ha apa/anya a gépet alig tudja bekapcsolni, hamar hiteltelen forrás lesz az azzal kapcsolatos témákban a gyermek számára. Ezt a tudást könnyű összeszedni, egy hozzáértőbb ismerőssel vegigszaladhatunk az alapokon.
Az internet nyelve az angol. Tudom, hogy az idegennyelv-ismeret hazai elterjedésén rengeteg csiszolnivaló van, de legalább alapfokon nagyon lényeges lenne értenie korunk „lingua francáját” minden szülőnek. Jó eséllyel gyermeke angolul is meg fog tanulni, de már ez előtt és ez után is nagy segítség a nyelvismeret a digitális mindennapokban. Ha másképp nem, a Duolingo segítségével otthon magunkra szedhetünk egyet s mást. Szerencsére ezzel nekem semmilyen gondom nincsen.
Ha már az interneten járunk - hiszen elindult a gép és eljutottunk oda, ahova akartunk -, akkor a biztonság nagyon fontos. Ami nekünk természetes, az a gyerekeknek egyáltalán nem biztos, hogy az. Címünket, teljes valós nevünket, bankkártyaadatainkat nem szolgáltatjuk ki, de ezeknek a szabályoknak jelentőségét meg kell értetnünk a gyerekekkel is. Sőt, nem tartozik másra az sem, milyen márkájú számítógép, mobil mindezeket
elefon vagy autó tartozik a családhoz.
Legjobb, ha a netes fizetéseket csak mi intézzük, egyébként pedig arra intjük a netező gyermeket, hogy ahogyan egy vadidegen sem jogosult megtudni minezeket az információkat rólunk, úgy azok a csetelők, redditezők, fórumozók vagy játékostársak sem, akikkel találkoznak mindennapjaikban a világhálón. Nem kell ezeket kiadniuk direkte vagy indirekte, például fotók megosztásával sem.
Fontosnak gondolom, hogy el tudjuk nekik magyarázni: az interneten könnyen lehetnek bárki más, mint akinek hisszük. Nem kell horrorisztikus történetekkel ijesztgetni, de példákat felhozhatunk a visszaélések lehetőségeire, a cyberbullyingra.
Snapchat, TikTok, Steam – talán mire az én ovisom kiskamasz lesz, kőkorszakinak számítanak majd ezek a mai trendi felületek, én pedig csak pislogok, amikor megemlíti majd a legfrissebb közösségi oldalt. Jelenleg nem vagyok eléggé képben még az aktuálisan divatos, tiniket vonzó felületekkel sem, így egészen biztos az, hogy e téren nekem is komoly erőfeszítéseket kell tennem. Figyelnem kell majd, mit említ, és bizony nem eshet le az aranygyűrű az ujjamról, bele kell ásnom magam azokba, hogy lehetőségeiket megismerjem, potenciális veszélyeikre rálássak.
Az viszont valószínű, hogy a különböző közösségi felületek maradnak majd igazán népszerűek a harmincas években is. Ezek építhetnek, de rombolhatnak is, ezért használatuk külön beszélgetések témája kell, hogy legyen. A 13 éves alsó korhatárt mindenképpen szeretném betartani, majd célom a kezdeti közös használat. Saját oldalam segítségével is megmutatom majd gyermekeimnek, milyen álságos is lehet és mennyit segíthet egy közösségi oldal, elmagyarázva, mire figyeljen, és mikor lépjen inkább hátra egy lépést.
Amivel még semmilyen tapasztalatom nincsen, az a jelenleg is használt vírusirtóm által is kínált szülői felügyelet lehetősége. Szeretném az életkorilag nem adekvát, pornográf vagy erőszakos tartalmaktól megóvni gyermekemet, így egészen biztosan be kell majd állítanom az önálló internethasználat első pillanata előtt, így hamarosan tanulás vár rám.