Kapcsolódó cikkek
Kíváncsi lettem, más országokban hol tart a „digitális iskola”. A magyar Digitális Oktatási Stratégia után tehát ismerkedjünk meg pár kicsi, közepes és nagyon nagy ország digitális oktatásával, illetve egyáltalán mit is értenek ezen, és mennyire tartják fontosnak a digitális technológiák szerepét az oktatásban. Elsőnek három „éllovas”: a fejlett Ausztrália, Egyesült Királyság és a hozzánk egyre több csatornán közel kerülő Dél-Korea hozzáállását és helyzetét mutatjuk.
Ausztrália
Már 2008-2009-ben elhatározták, hogy minden gyerekre jusson számítógép, és több mint 29 milliárd dollárt költenek az iskolák szélessávú hálózatának kiépítésére. A kilencvenes években még a MacIntosh volt a legnépszerűbb platform az iskolában, ami a későbbi gépválasztást is befolyásolta sok fiatalnál. Talán a legelső „teljesen digitális” tanterv készült a világon Ausztráliában, azzal a nem titkolt céllal, hogy a versenyképességüket megőrizzék-javítsák. Nagy hangsúly van az interaktivitáson, az egyedül és külön betanítás nélkül használható tananyagokon. Forrásom meg is nevezte a kísérleti időszakra ingyen előfizethető sQuizya platformot, amely tanároknak, intézményeknek, diákoknak és „bárki másnak” (van ilyen kategória is) kínál projektekre, tesztekre, vizsgákra, gyakorlásra használható feladatokat vagy háttéranyagokat.
Magának a távoktatásnak szintén nagy hagyományai vannak Ausztriáliában: a nagy távolságok, elszigetelt települések miatt már évtizedekkel ezelőtt „távoktatással” tanultak a gyerekek, konkrétan rádió és rádió adó-vevő segítségével hallgatták az aktuális megtanulnivalót, és szóban adhattak tudásukról számot. A School in the Air általános iskolásokat, sőt középiskolásokat tanított egészen 2009-ig rövidhullámú rádióadás segítségével - onnantól áttértek a vezeték nélküli internetelérésre. A távoktatás egyébként a felnőttek körében is nagyon népszerű: sokan a válság éveit tanulásra használták, 20 százalékkal növelve az ország távoktatási iparának teljesítményét, amely jelenleg a világ élvonalába tartozik.
Dél-Korea
Ki, ha ők nem, hiszen manapság Korea a kütyük hazája! A remek infrastruktúra adott volt, a koreai kormány pedig már 2008 előtt tudományos kutatásokat indított, hogyan tudnák a leghatékonyabban digitalizálni a tankönyveket és ismeretanyagokat, először csak „kísérleti iskolákban” tanulmányozva a hatást, hogy aztán eldöntsék: 2015-ig mindenütt ez lesz. A kutatások eredménye a korábbinál tanuló-orientáltabb koreai „digitális tankönyv” lett, amely egyrészt a papírkönyvhöz hasonlóan tartalmaz szöveget, de emellett vannak benne multimédiás részek, videók, sőt, netes kereső és virtuálisvalóság-tartalom (??) is, emellett munkafüzet és szótár is. A projektről szóló angol nyelvű prezentációt itt lehet megnézni, hogy hagytak le minket a koreaiak már 2010 előtt, sorban nyerve a „Digital Opportunity Index” (Digitális Esély mutató) első helyezéseit. A digitális tankönyvek mellé azóta felsorakoztak a felhő technológiát használó tudástárak, az „élő” podcastok, miközben a hátrányosabb helyzetű diákokat nyilvános internetpontokkal, tabletekkel segítik.
2012-ben már 12 online főiskolával dicsekedhetett az ország, pedig hagyományaikban a személyes tanítás fontos szerepet tölt be, de úgy gondolták, a kapacitásaikat nem csak koreai, hanem más országbéli diákok is igénybe fogják venni.
Nagy-Britannia
Nagy feltűnést keltett mostanában a bejelentés, miszerint a brit iskolások nagy hányada már akár 10 év alatt tanul kódolást majd a normál iskolai oktatás keretében. A felmérések szerint egy átlag brit hétéves már most tud annyit az informatikáról, mint egy szintén brit 45 éves, és előbb kezel egy iPad-et, minthogy be bírná fűzni a cipőjét. A digitális eszközös széles tárháza érhető el az Egyesült Királyság iskoláiban: digitálisan beadott dolgozatokat online tud javítani a tanár, Észak-Írország és Skócia pedig elindította a Digitális Iskola díjat, amelyet informatikai világcégek is támogatnak. Öt feltételnek kell megfelelni: köztük van az innovatív szemlélet,a digitális technológia tantervbe beépítése, de a megfelelő infrastruktúra rendelkezésre állása is. Nagy hagyománya van a „játékosított” oktatásnak is, a BBC nyilvánosan elérhető, szórakoztató-interaktív tanulástámogató sorozatain korábban is ámultam.
A felsőoktatásban is nagy szerep jut az online formáknak: bár a kormány speciális bizottsága, az Online Learning Task Force 100 milliós kormányzati befektetést javasolt az online tanításba, a távoktatás népszerűségének növekedése egyfajta a válasz a „hagyományos” képzések megdrágulására, aminek hatására sok brit fiatal elfordult a klasszikus egyetemi kurzusoktól. Hatalmas előny persze az oktatási világnyelvvé lett angol, és a korábban "hagyományos módon" is élvonalba tartozó egyetemek hálózata.
A fejlettség árnyoldalai – kamaszok, egyetemisták közt terjed a netes függőség
Ha már Nagy-Britannia vagy Dél-Korea, egyre több kutatás szól a netes függőségekről is, amelyek kamaszokat vagy egyetemistákat különösen veszélyeztethetnek, de fiatal felnőttek is beleeshetnek. Dél-Koreában történt az eset, hogy egy fiatal pár annyi időt töltött egy „digitális gyerek” (számítógépes játék virtuális alakja) nevelgetésével, hogy saját, élő kislányukat teljesen elhanyagolták, aki a végén belehalt. Két kínai egyetemista pedig 2 napos folyamatos online játék után nyílegyenesen akart a közeli vasúti pályán átvágni, de a közeledő vonat elgázolta őket. Az egyetemisták különlegesen veszélyeztetettek, mivel kutatásaikhoz, tanulmányaikhoz szükséges az állandó nethozzáférés, ami kevésbé tudatos felhasználóknál hamar függőségbe csaphat át. Aggódó szüleik és az egyetemek munkatársai is szaksegítségért folyamodnak : egymás után nyílnak a kezelőközpontok Kínában, Koreában, az Egyesült Királyságban vagy Hollandiában, ahol tanácsadások, kognitív terápiák vagy a figyelemzavar (ADHD) és a depresszió kezelésében is sikeres gyógyszerek segítségével igyekeznek megszüntetni a függőséget. Néha egy egyszerű ébresztőóra vagy nagyobb odafigyelés is segíthet, hogy a használó ne felejtse magát órákra, napokra kedvenc virtuális világában.
Egy koreai tanulmány szerint a már-már függőnek mondható fiúk és lányok közt igen nagyok a különbségek a használatot illetően - a fiúk játszanak, lányok inkább blogolnak és személyes honlapjukat gondozzák. Jó hír, hogy a „netfüggőség” általában nem függ össze egyéb káros szenvedélyre való hajlammal (alkohol vagy dohányzás), illetve egyértelmű, hogy a digitális tudás magasabb fokán álló szülők gyerekei magabiztosabbak és kevésbé addiktívan használják a netet.
(Folytatjuk…)
