„Anyám mindig azt mondta, hogy a gépből nem tanulok semmit!”

A Digitális Család Facebook oldalán rendszeresen parázs vita zajlik arról, hogyan is kell gyereket nevelni a 21. században. És hogy hogyan hatnak a számítógépek, tabletek és okostelefonok a gyerekek fejlődésére és jövőjére. Pro és kontra érvek mellett megjelennek a tévhitek, városi legendák is. De a beszélgetésekbe rendszeresen bekapcsolódnak olyanok is, akik saját bőrükön tapasztalták meg, milyen az a gyerekkor, amelynek része a számítógép, valamint a videojáték. És arról is mesélnek, hogyan hatottak „ezek az újmódi furcsaságok” az életükre.

„Számítógépes játékokból nem tanulsz semmit, kisfiam, szokták mondani, mégis sikerült egy kis angolt, törit, néha matekot és csapatjátékot is megtanulni.” (Bence)

A számítógépes játékok előnyei

A legtöbben az angol vagy más idegen nyelv elsajátítását tartják a gépezés és a számítógépes játékok legnagyobb előnyének.

„Az angoltudásom az informatikából szedtem össze, a többségét játékokból. Egészen arra a szintig, hogy mikrovezérlőket programoztam a leírásaik alapján. Majd amikor 30 éves fejjel elmentem egy magántanárhoz (előtte soha nem tanultam az angolt), akkor lehidalt a szókincsemen, csak a nyelvtant kellett helyre tenni.” (Sándor)

„Snes-sel (Snes=Super Nintendo Entertainment System) kezdtem, mivel a konzol játékok akkoriban németül voltak leginkább hozzáférhetőek. Motiváltan tanultam és szótáraztam magamtól németül már 6 évesen! Utána 486-oson már angolok voltak a gémjeim, mire kéttannyelvűben angolul kezdtem volna a történelmet tanulni, már tudtam az összes szakszót, ami a többi gyereknek új volt. Hála a stratégiai- meg szerepjátékoknak. Volt, hogy én írtam valakinek programozás házit. Koreait és japánt is tanultam játékokból, földrajzról, politikáról nem is beszélve. Sőt, egy-két hentelős játékból meg ismerek egy csomó fegyvert, járművet, történelmi tényt, amit egyébként magamtól meg a suliból nem tudnék.” (Georgina)

Nem csak az iskolában hasznos

De a „gépezés” közben megszerzett ismeretek nemcsak a suliban jelentenek előnyt, hanem az életben is.

„6-7 évesen készségfejlesztő matematika játékokkal játszottam. Manómatek és hasonlók.

Fejben megtanultam gyorsan számolni és olyan logikai problémákat tudtam megoldani, amit más korombeli nem tudott volna. Nemcsak lövöldözős, agresszív játékok vannak. Csupán meg kell válogatni, hogy mit adunk a gyerek kezébe, és a korához, gondolkodásához való játékkal kell engedni játszani, persze mértékkel! Egy ilyen készségfejlesztő játék ér annyit, mintha legózna vagy homokozna kint az udvaron. Játékosan tanulni a legkönnyebb, amit az iskolákban egyre kevésbé tudnak megoldani, és önmagában nem mindegyik kézzel fogható játék adja meg egyszerre a játékélmény és a tanulás élményét is.”(Nelli)

„6 éves koromban kaptam meg az első 386-os gépem. Azóta lett belőlem egy informatikus, aki egy hét alatt megkereste az akkori minimálbér kb. négyszeresét, közben heti 80-100 órát játszott és bejárt iskolába. Plusz a játékokból tanultam meg társalgási szinten az angolt, amit később magam fejlesztettem tovább játékon belül kommunikációval. Ezen kívül a munkámhoz szükséges kreativitást, előre tervezést, stressz tűrést, csoportos alkalmazkodást szvsz. a játékokból szedtem. […]Nem a számítógéppel van baj és nem a játékokkal. Azzal, ha túlzásba viszik és nem megfelelően használják.” (József)

Más környezet

Mindezek ellenére egyetlen szülő sem nyugodhat meg: a mai gyerek sokszor a közösségi oldalakat és a videómegosztókat tekintik a számítógépnek és a gépeznésnek. Egészen más környezetben nőnek fel, mint amit a 20-as, 30-as vagy 40-es generáció gyerekként megélt. Korábban a gyerekek könnyen és gyorsan találtak motivációt a tanulásra, a fejlődésre, most sokkal természetesebb a digitális eszközök léte és használata. Nincs annyi program, amibe beleunna a gyerek, ráadásul a programozásig sokszor el se jutnak.

Egyértelműen megnőtt a szülők felelőssége: már nem csak azt kell megtanítani a gyereknek, hogyan kell köszönni a szomszédoknak vagy késsel-villával enni. Hanem azt is, hogyan kell a digitális eszközöket jól használni, a „gépezésből” hogyan lehet (szórakozva) tanulni. És ahogyan a beszámolók mutatják, lehet és érdemes tanulni!