Anya, én játékfejlesztő szeretnék lenni!

Anya, én játékfejlesztő szeretnék lenni!

Vica | 2019.09.18 | Olvasási idő: 3 perc

Tízévesen még ritkán választ az ember "komolyan" pályát, de van, aki akkor szerez olyan meghatározó élményeket, amik a későbbi szakmaválasztását jelentősen befolyásolják. A korosztályban végzett "nem reprezentatív kutatásom" szerint ma már nem tűzoltó vagy katona akar lenni sok gyerek, hanem programozó, főleg játékfejlesztő. (Igaz, főleg fiúk...) Nem lehetetlen kipróbálni, van-e az álmoknak realitása: van olyan programnyelv, fejlesztői környezet, amit már gyerekek is használhatnak arra, hogy elkészítsék első játékukat. Kicsit utánajártam, mennyi a valószínűsége, hogy a gyerek tervei felnőtt korában megvalósulnak.

Csak játszani kell és még fizetnek is érte? Akkor leszek tesztelő!

Először azzal szembesültem, hogy a gyerekek gondolkodásmódjára erősen hatnak a videojátékok. Amikor suliban hagyományos társasjátékot készítettek csoportosan, akkor a legtöbb játék logikája és rajzai inkább hasonlított egy videojátékra, mint a hagyományos táblás játékokra. Volt olyan gyerek is, aki egy leendő videojáték menetének modelljét és szabályait alkotta meg - igyekezett le is jegyezni, hogy majd később, amikor meglesz a gyakorlati tudása, le is programozza. Lehet, eldobja később az ötletét, de ha kipróbál valamilyen programnyelvet még tizenöt éves kora előtt, akkor akár létre is hozhat belőle valamilyen prototípust, megkérdezhet másokat, ha létezne ilyen játék, játszanának-e vele.

Találkoztam olyan alsóssal is, aki egyszerűen kijelentette: „Én, ha nagy leszek, játékfejlesztő leszek! Esetleg játéktesztelő!” Nemcsak az "Egy ropi naplója" főszereplőjének szövegével indokolta, miszerint milyen remek is már, ha valaki egész nap játszik, és még fizetnek is érte, hanem komoly célkitűzésként állította önmaga elé. 

Gyerekegyetem és Kódolás Hete - avagy komolyan is vehetjük

Ebben az életkorban a valódi pályaválasztás még igen messze van, de a robotika, a szimuláció, esetleg a grafikus környezet alakítása már simán beszippanthat kilenc-tízéveseket is. Innen akár egyenes út vezethet informatikai irányultságú középiskolába és felsőoktatási intézménybe, vagy például nemzetközi robotika-diákversenyekre.

Az egyetemek némelyike is komolyan veszi a korosztályt, a Budapesti Műszaki Egyetemen idén nyáron többszáz gyerek (másodikostól nyolcadikosig) vehetett részt a legkülönfélébb természettudományokat bemutató kedvcsináló programokon, ahol bőven akadt a robotika, szenzorok, okostelefonok, vagy épp a játékfejlesztés iránt érdeklődők számára is foglalkozás.

Októberben pedig a nemzetközi Code Week (Kódolás hete) keretében lesznek különféle események: az egyik általános-és középiskola például "éjszakai kódolást" rendez.

Anya, én játékfejlesztő szeretnék lenni!

A sokszor emlegetett Scratch nyelven viszonylag rövid időn belül elkészíthető egy egyszerű játék, a gyerekeknek szóló "programsulik" általában ezzel kezdik. A kezdők által is elkészíthető játékok azonban tényleg egyszerűek, aminek könnyen csalódás lehet a vége, ha nem magyarázzuk el, hogy egy komoly játékot jókora csapatok terveznek és készítenek el, és akár egy-másfél évet is dolgoznak rajta. Bőven jut feladat a grafikusnak, a matematikusnak, a "történetmesélőnek" vagy a fizikai (esetleg történelmi) környezet megfelelő szimulációjához szükséges szakértőnek is.

A technikai tudást évekbe kerül majd megszerezni, viszont jó játékfejlesztő általában abból lesz, aki a technikai tudás birtoklása mellett maga is szívesen játszik. Nagy előny, ha a játékok világában nő fel valaki, természetes kíváncsisággal és lelkesedéssel a téma iránt, aki ráadásul a kortársak vagy a nála fiatalabbak ízlését is ismeri. Ugyanakkor attól, hogy a gyerek rengeteget játszik, nem válik „informatikai zsenivé”.

Az se baj, ha meg is lehet belőle élni

"Az a baj, hogy sokan úgy mondják, programozók vagy játékfejlesztők lesznek, hogy pontosan nem is tudják, mi is a feladat. Azt látják, mit csinál egy focista, egy óvónő vagy egy szobafestő, de a játékfejlesztőnél csak az eredményt" - foglalta össze nekem nemrég egy kisfiú, miért tartja pár osztálytársa elképzelését egyelőre komolytalannak. Korosztályára talán kevésbé jellemző módon a következő kérdése már arra irányult, mennyit kereshet egy "menő" játékfejlesztő. Mert otthon az anyukája azt mondta, amiből nem lehet megélni, az bizony nem munka, hanem hobbi.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai