Amrita Gangotra: Nőként sem lehetetlen az informatikai karrier!

Myreille | Olvasási idő: 5 perc

Myreille

Kor: 41 Gyerekek száma: 2
"Az anyaság a legnagyobb örömöm és a legnagyobb feladatom. Hiszem, hogy a tökéletes gyerekkorba a pocsolyában ugrálás ugyanúgy belefér, mint a tabletezés és a programozás. Fontos számomra, hogy a gyerekeim digitális életének is része legyek."

Amrita Gangotra életútja bizonyítja, hogy a műszaki pálya a lányoknak ugyanúgy való, mint a fiúknak. Gondold újra, amit a lányokról és a műszaki pályáról gondoltál!

Amrita Indiában nőtt fel és a 90-es években szerezte mester diplomáját, amikor a fiatalok számára a hagyományosan kitörési lehetőségként számon tartott orvosi és mérnöki pályák mellett az informatika is izgalmassá karrierlehetőséggé vált. India informatika szektora pedig virágzott.

„Piackutatási elemző szerettem volna lenni, így posztgraduális végzettségemet operációkutatásból szereztem – meséli Amrita Gangotra a Vodafone Magyarország Műszaki vezérigazgató-helyettese. – A kurzus részeként emelt szintű elemzési módszertant tanultam, melynek célja a jobb üzleti döntések és problémamegoldás támogatása volt. Matematikai modellekkel dolgoztam, valamint számítógépes játékokkal, szimulációval és kódolással. A kódolást különösképpen élveztem. Karrieremet piackutatási elemzőként kezdtem, de hamarosan átléptem az informatika világába. Első munkahelyemet is a kódolási ismereteimnek köszönhettem.

Csak a képességek számítanak!

Jelenleg Amrita felel a magyar Vodafone keretein belül minden olyan technológiáért, ami az ügyfelek számára a szolgáltatásokat elérhetővé teszi. Ebbe beletartozik a mobil hálózat, a mobil technológiák és internetes kapcsolatok, valamint a vevőszolgálat offline és online működése is:

„A gyors technológiai fejlődés, számomra állandó kihívást jelent – és én kedvelem az ilyen kihívásokat! Mindent meg kell oldanunk, és ami ma még lehetetlen, az holnapra már nem az. Nekem ez nem teher, hanem lehetőség, hogy új dolgokat tanuljak, új ötleteket próbáljak ki és valósítsak meg.”

Csapatában főként férfi munkatársak felettese.

Amrita Gangotra: Nőként sem lehetetlen az informatikai karrier!

„Magyarországra érkezésem előtt az Egyesült Királyságban dolgoztam, így már megszokott volt számomra, hogy nincs sok nő a műszaki részlegeken. Úgy gondolom, az itteni csapatomnak is szüksége volt egy kis időre, hogy megszokjanak.” – idézi fel. „Számomra már kisgyerekkoromban egyértelmű volt, hogy a műszaki pályát választom, mert jól ment a matek. Úgy nőttem fel, hogy természetes volt, hogy a gyerekek nem a nemük, hanem képességeik alapján választanak szakmát. Az európai kultúrával ellentétben Indiában nemcsak a fiúkat, hanem a lányokat is arra ösztönzik, hogy a STEM területek felé orientálódjanak. Fontosnak tartom, hogy a gyerekeinket úgy neveljük fel a világon mindenhol, hogy a képességeik és a tehetségük alapján válasszanak pályát és karriercélt, ne pedig rossz beidegződések és nemi sztereotípiák alapján.”

Mi a STEM?

A STEM mozaikszó az angol Science, Technology, Engineering, és Mathematics (Tudomány, Technológia, Műszaki (Mérnöki) tudomány és Matematika) tudományok kezdőbetűiből jött létre és a jelenleg is zajló technológiai forradalomhoz szükséges reáltudományok gyűjtőneve.

Lányoknak nem való? Dehogynem!

Amrita Gangotra szívügye, hogy segítsen legyőzni a lányokban azt a gátat, ami szocializációjuk során kialakul bennük és képességeik ellenére távol tarja őket a tudományos pályáktól.

„Persze, az is tény, hogy a nőknél a családalapítás kritikus pont, és támogató család nélkül nehéz folytatni a karriert. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert a családom mindenben támogat. A lányunknak ugyanazt a szemléletet adtuk át, amiben én felnőttem. Ő jelenleg Új-Zélandon él, nanotechnológiával foglalkozik mérnökként és kutatóként.”

A távolságok legyőzésében éppen az a technológia segít rengeteget, amely számtalan kihívást és feladatot is ad:

„A kapcsolattartáshoz és távmunkához mindent használunk, amit lehetséges – FaceTime, Skype, WhatsApp. Az időeltolódás miatt én akkor megyek munkába, amikor a lányom hazafelé tart. Mindig hívjuk egymást, így kicsit olyan, mintha csak egy másik városban élne, nem a bolygó másik felén. De kétségkívül az a legviccesebb sztorink, amikor a lányunk éppen Budapesten volt és elromlott a mosogatógép: a férjem Indiából videokonferencia híváson keresztül „távirányította”, és így javították meg a gépet együtt.”

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai