A vlog csak ugródeszka a valódi célokhoz?

A vlog csak ugródeszka a valódi célokhoz?

Myreille | 2019.01.23 | Olvasási idő: 8 perc

Paul Street és Simonffy Péter a fiatalok körében népszerű youtuberek, velük készült az „Egy lapon gyerekkel” dokumentumfilm-sorozat második része a digitális világ jó és „sötét” oldaláról. Történetük sok szempontból hasonló, ám amíg Simonffy Péter fiatal felnőttként, addig Paul Street gyerekként indította a saját csatornáját.

Az "Egy lapon a gyerekkel" dokumentumfilm-sorozat forgatásán elmentetek egy hangstúdióba, ahol énekeltél, és már ki is jött az új dalod, amiből egy kis részlet a filmben is hallható.

Paul Street: Amióta megkaptam a gitáromat napi több órát gyakoroltam az internet segítségével, fejlesztettem önmagamat. Sohasem jártam sem gitártanárhoz, sem énektanárhoz. A forgatás előtt mindig azon gondolkodtam, milyen lehet egy stúdióban énekelni. Mennyire lennék ideges, mennyire menne könnyen. Az eleje tényleg nehézkes volt, de amikor a menő háttérvilágítás előtt a mikrofon és a gitárom kizárt mindent, még jobban megerősödött bennem, hogy én ezzel akarok foglalkozni. Itt érzem otthon magam.

Te ismered a digitális világ jó és sötét oldalát? címmel készült el az "Egy lapon a gyerekkel" dokumentumfilm második epizódja. A sorozat előző részében Lina és Panni beszélt a digitális szabályokról. A filmért kattints ide, Linával és Pannival az interjút itt olvashatod.

De eddig nem a zenéidről ismertek sokan, hanem a videóidról. Miért Paul Street a neved?

Paul Street: Egyrészt amikor a csatornát indítottam a Pál Utcai Fiúk volt az egyik kedvenc történetem, másrészt pedig a nevemből - Pálffy Attila - állítottam össze ezt a művésznevet.

Paul Street
Paul Street

Hány éves voltál, amikor elkezdtél videózni?

Paul Street: 12 évesen, 2014 nyarán kezdődött akkor még vlog videókkal. Az indíttatás az volt, ami sok másik videós "kollégának" is, ám ezt valamiért nem szívesen hangoztatják sokan: népszerű akartam lenni. A házunkhoz közeli kis erdőbe jártam ki és a kis digitális kamerámmal ott vettem fel az aznapi videót. A vlog videókat, amikor magamat veszem és egy témáról beszélek, gyorsan felváltották az érdekességekkel és a rejtélyek után történő nyomozással foglalkozó, oktató, homemade stílusú videók. Ezek a videók lettek egyre népszerűbbek mindez teljesen megváltoztatta az életemet. Jó érzés, hogy több módon is megbecsülik a munkát, amit a semmiből építettem fel, másrészt pedig szerencsére gyorsan beletanultam abba, hogyan vegyem észre a szociális életemben, ki az, aki a személyemért szeret, és ki az, aki a hírnév miatt barátkozik. Mindenféle nagyképűséget nélkülözve: népszerűbbnek lenni az átlaghoz képest, tényleg nem mindig gondtalan, ám semmi pénzért nem cserélném le a jelenlegi életem, mert nagyon büszke vagyok arra, amit elértem.

Simonffy Péter: 20 éves voltam, amikor először ültem úgy a kamera elé, hogy beszéltem is. Előtte volt pár zenei videóm, amiben mások dalait dolgoztam át. Akkoriban még zenei pályát terveztem magamnak, és úgy gondoltam, hogy közvetlenebb módon lehet így a kapcsolatom a nézőkkel. Először magamról beszéltem, aztán elkezdtem különböző témákat átdolgozni, és amikor Németországba költöztem fél évre, azt is szerettem volna részletesebben megmutatni. De nem a vlog hozta meg számomra a nagy változást, hanem a számozott sorozatom, amelyek kisfilmként, gondolatfolyamként működtek. Ezután kezdtek el az emberek felfigyelni arra, mire is vagyok képes a kamerával. Nem mellesleg én is azokba a videókba raktam a legtöbb munkát. Elkezdett érdekelni a reklámkészítés is, mert akkoriban csak a számomra rossz példákat láttam a YouTube-on, és éreztem, ebben a szegmensben is tudnék kiemelkedőt alkotni.

Jelenleg mivel foglalkozol?

Simonffy Péter: Youtuberként dolgozom. Legalábbis azt hiszem, mert más márkák csatornáján is futnak reklámjaim, de ezek nem azért készülhettek el, mert sok ember követ engem, hanem azért, mert van érzékem a filmezéshez. A legtöbb ilyen videóban nem is szerepelek. A szakma nagyját egy szombathelyi stúdióban tanultam. Ott karolt fel a stúdió vezetője, mert érdemesnek találta foglalkozni velem. Sokat formált a stílusomon, hogy nagyon biztos szaktudást kaptam. Iskolában nem tanultam a filmezést, de szerintem sok egyetemistánál szélesebbek az ismereteim, mert egyből a mélyvízben kezdtem. Ezt a tudást használtam akkor is, amikor reklámokat csináltam, akkor még a saját csatornámra. Elég sok ember kapta fel a fejét a videóimra, mert youtubertől ilyet még nem láttak. Utána rengeteg megkeresést kaptam és a mai napig kapok is.

A szüleid nem féltettek az internettől és a videózástól? Szülői tanácsuk volt?

Paul Street: A szüleim nemigen tudták miről is van szó pontosan, így nem is nagyon foglalkoztak vele, szimplán örültek annak, hogy találtam egy hobbit. Amikor egyre többen ismertek fel az utcán és masszívabb megtekintési számokat produkáltak a videók, már őket is elkezdte érdekelni, hogy mégis mit csinál a fiuk esténként a szobájában a gép előtt kuporogva. Azóta mindig figyelik, hogy miket töltök fel, és sokszor el is árasztanak jó sok jó tanáccsal, hogy mire figyeljek. Konkrét példa nem volt még arra, hogy tiltottak volna valamit, de a káromkodást - amit már nem is csinálok szinte soha a videóimban -, azt bizony ők sem szívlelték.

Simonffy Péter: Természetesen megnézték a szüleim a videóimat. Legalábbis a legtöbbet, mert amikor már naponta töltöttem fel a videókat, akkor már nem tudták folyamatosan követni. Amikor vlogoltam, még nem értették, hogy ebből hogyan is lesz karrier. Annyi előnyöm volt, hogy a vlogolás mellett dolgoztam egy filmstúdióban, tehát akkoriban volt egy rendes állásom is, emiatt nem bánták, hogy van egy hobbim is. Tanácsokat nem adtak, hiszen nem ismerik ezt a világot. Éppen emiatt tiltani sem tiltottak semmit. A szabályokat magam alkottam meg, amikor belevágtam ebbe az egészbe. A legfontosabb az volt, hogy a családomat kihagyom ebből, nincs közös videóm sem a szüleimmel, sem a testvéreimmel.

Simonffy Péter
Simonffy Péter

Volt olyan komment, amely bántott?

Simonffy Péter: Természetesen volt. Általában az esik a legrosszabbul, ha a nézőimbe próbálnak beleállni. Ha valakinek velem van baja, az általában nem érdekel, ha a videók minőségét kritizálják, akkor próbálok belőle tanulni, de ha számon kérik azokat az embereket, akiket szórakoztat, vagy elgondolkodtat a munkám, akkor azoknak nem kegyelmezek, és tiltás a jutalmuk.

Paul Street: Az internet a szólásszabadság melegágya. Nem is nagyon létezik olyan tartalomgyártó, aki nem kapott volna bántó hozzászólásokat. Én igyekszem ezeket nem magamra venni, vagy ha mégis akkor vagy otthagyni az illetőt a véleményével együtt, vagy egy videót vagy egy hozzászólást rászánni arra, hogy részletesen elmondjam, éppen miben nincs igaza. Főleg akkor, ha valamilyen dologban meghazudtolnak. Ha csak ócsárlás megy, azt túlzottan nem veszem zokon, mivel miért érdekelne egy olyan ember véleménye a személyemről, akivel még soha nem találkoztam.

A mai szülőknek mire kell figyelniük? Hogyan védhetik meg a gyerekeiket?

Simonffy Péter: Nehéz képben lenni mindennel. Erre még mi sem vagyunk képesek, pedig mi videósok ebben a világban élünk minden nap. A legfontosabb, hogy legyenek érdeklődők, és nyitottak erre a világra. Üljenek le beszélgetni a gyermekükkel. Próbálják megérteni, hogy a gyerek miért szereti nézni az adott tartalmat, és a szülők próbáljanak bekapcsolódni, amennyire csak lehet. Így meg tudják beszélni, ha olyan tartalomra kíváncsi a gyerek, amihez esetleg még túl fiatal, vagy csak szimplán káros rá.

Mit üzennél jövendő szülő önmagadnak, mire figyeljen, mit engedjen a gyereknek?

Simonffy Péter: Furcsa ezen gondolkodni. Nehezen képzelem el magam, mint szülő, mert borzasztó türelmetlen és önfejű vagyok. Szóval az első tanács, hogy legyek türelmes és kommunikáljak sokat. Szerintem ez az első lépés a bizalom felé.

Paul Street: Ezen a kérdésen is sokat agyaltam már, nagyon remélem, hogy mire megérem azt a kort, hogy szülő legyek, eltűnnek a bizonytalan ingadozásaim. Azt akarom, hogy minden pillanatban és minden probléma eljövetelekor tudjak egy jó választ adni a fiamnak, vagy egy helyes utat mutatni. Ezért én hajlandó vagyok minél jobban körbenézni a nagyvilágban, hogy tudjam, melyik irányba nem érdemes menni. A technológia pedig addigra annyit fog fejlődni, hogy egyszerűen félelmetes belegondolni, de igyekszem majd naprakésznek lenni, ismerni a dolgok veszélyes oldalát ugyanúgy, mint a jó dolgokat és a lehetőségeket.

Frissítés: Megjelent az "Egy lapon a gyerekkel" című dokumentumfilm-sorozat harmadik epizódja is, "A te gyereked mivel játszik a digitális térben?" címmel. A filmet itt tudod megnézni, Kodiakkal készült interjút pedig itt olvashatod.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai