Amikor a telefonhasználat szabályairól beszélünk, mindenki a nyilvánvaló alapokra gondol: milyen appokat használhat a gyerek, milyen szűrőprogramok legyenek a telefonon, mikor kell kikapcsolnia a készüléket, mit posztolhat a közösségi oldalakon, és mit nem, hogyan előzzük meg a zaklatást. Ám a rendszeres okostelefon-használat más, gyakorlati szempontokat is behoz az életünkbe.
Amikor a fiam megkapta első saját telefonját, hirtelen nálunk is felmerültek olyan helyzetek, amit muszáj volt megbeszélni – pedig korábban nem gondoltuk, hogy erre is érdemes valamiféle szabályozást bevezetni.
Nincs annál rosszabb érzés, amikor a gyerek nem veszi fel a telefont. És bár jól hangzik, mint kifogás, kevés szülő értékeli a „bocs, hívtalak volna, de lemerült a telefonom” mondatot. Épp ezért az első, amire megkértem az immáron saját telefonnal mászkáló felsőst, hogy szíveskedjen mindig ellenőrizni az akkumulátora állapotát. Persze, előfordulhat, hogy valaki elfelejti este töltőre tenni a telefonját, de ilyen esetekre ott van (akár az iskolatáskában is) vésztartaléknak a powerbank. A lényeg, hogy reggel úgy induljon el itthonról, hogy nagyjából mindenki képben legyen azzal kapcsolatban, mennyi van még az akksiban.
Igen, ha már ott van a telefon, akkor érdemes tudni, hogy bár remek kamera, számítógép és „játékautomata”, de az elsődleges funkciója mégiscsak az lenne, hogy elérhetővé tegye számunkra a tulajdonosát. Vagyis szíveskedjen felvenni a telefont, ha pedig le kell némítania, vagy nem hallotta a hívásomat, üzenetemet, akkor a lehető legrövidebb időn belül visszaüzenni.
Vizes helyre, például úszómedence közelébe vagy vízicsúszdaparkba, sőt, korcsolyapályára sem visszük a készüléket. A vízbe esett, vagy korizás közbeni esés közben megtaposott telefon ugyanis utána már nem sok mindenre lesz jó, és nem szeretnénk pár havonta új készülékbe beruházni. Bevallom, korcsolyázni én is egy 3000 forintos, régi „butatelefonnal” járok, amit nem féltek, ellentétben az „okossal”. Az uszodában pedig a szekrényben, a sporttáskában pihen a telefon. Nem ér annyit az a pár bulis fénykép, ami ott készülne...
Egyrészt azért, mert a közlekedés figyelmet igényel, ez az a helyzet, hogy várhat a játék, a Facebook-poszt, de még az üzenet is. A másik ok pedig, amiért nem tartom célszerűnek az utcán előhúzni a telefont: mindig lehetnek rossz szándékú emberek a közelben, akik egy váratlan pillanatban kikaphatják a kezéből a készüléket, rosszabb esetben pedig erővel vehetik el tőle. Éppen ezért, ha lehet, akkor a buszon se húzza elő a telefont. Fél óráig, amíg hazaér, még akár az én üzenetem megválaszolása is várhat.
Szerencsére van elég lehetőség a lakásban arra, hogy mindenki a saját kábelével töltse fel a telefonját, így ritkán fordul elő, hogy valakinek a készülékét le kell húzni a töltőről azért, hogy másvalakiét fel lehessen tölteni. De ha esetleg előáll ez a helyzet, akkor is egyeztessünk: a mi életünknek is fontos része a telefon, és nem elsősorban a közösségi oldalak miatt. De vajon van olyan család, amelyik még mindig hagyományos vekkerre, és nem telefonra ébred? Bár legalább két telefon ébreszt ilyenkor, előállhat az a helyzet, hogy ha mindenki lemerül, akkor mindenki elkésik...