Azt, amit a digitális térben nap mint nap csinálunk, nem a valódi élet ellentétének, sokkal inkább egy részének gondolom. Épp ezért, ahogyan az offline életben is, arra törekszem, hogy a gyerekek a digitális eszközök ésszerű, és a lehetőségekhez mérten biztonságos használatát tanulják meg ahelyett, hogy ez valamiféle tiltott gyümölcs lenne számukra.
A számítógép a 80-as évektől kezdve jelen van az életemben. A videojátékos korszakom a ZX Spectrum és a C64 hőskorában ívelt fel, és múlt el viszonylag hirtelen, az internet viszont azóta érdekel, hogy a 90-es évek elején beszivárgott Magyarországra. Voltam törzstagja fórumoknak, szereztem barátokat a neten, chateltem át fél éjszakákat, újságíróként pedig még ma is rácsodálkozom, hogy gyakorlatilag az asztalomon áll a világ legnagyobb könyvtára, nekem csak annyi az egyébként nem egyszerű feladatom, hogy megfelelően szűrjem a hatalmas információmennyiséget. Amelyhez persze én is hozzájárulok, cikkekkel, bloggal, fotókkal, Facebook-bejegyzésekkel. A gyereknevelésben, de úgy általában az életben sem vagyok a fekete-fehér szemlélet, és a szigorú tiltások híve. Azt gondolom, hogy a digitális világ, nyilvánvaló veszélyei dacára nem több egy eszköznél, amelyből jól használva rengeteget profitálhatunk. Olyan, mint a konyhakés: aki ügyesen használja, gasztronómiai remekművek elkészítésére is képes lehet, aki viszont ügyetlenül bánik vele, az sérülést okozhat magának, vagy másoknak. A két fiamat sem elzárni szeretném a világnak ettől a részétől, hanem az ésszerű használat felé igyekszem terelni őket.
Kor: 46
Gyerekek száma: 2