Tudok lekvárt főzni, betont keverni, horgolni és birkát nyírni – ezeket és sok más hasznos dolgot már mind az internetről tanultam, egy nagyvárosoktól távol eső kis faluban, ahová néhány éve költöztünk. Itt kezdett feltűnni igazán, hogy bár az emberek mindenhol használják a netet, a legtöbben valójában nem tudják, mi mindenre használható.
A betárcsázós modemes hőskortól kezdve online vagyok, még 4 számjegyű volt a WIW-azonosítóm. Rengeteg lehetőséget, élményt, munkát, tudást és kapcsolatot köszönhetek az internetnek, ami azt is megengedte egész életemben, hogy földrajzi korlátok nélkül, bárhol dolgozhassak. A lányom most 2 éves, a fiam 6. Őket egyelőre még jobban lekötik a tücskök-bogarak, mint a digitális élettér, de reményeim szerint úgy nőnek majd fel, hogy mindkét világban otthonosan mozognak. A fiam GPS nélkül sem téved el az erdőben, de ismeri a csillaghatározó appot a telefonon. Egyedül is fel tudja hívni Skype-on a nagyit, de a traktoros szimulátort az apjával együtt szereti játszani. Ha érdekes rovart vagy növényt talál, tőlem követeli, hogy derítsük ki a neten, milyen kincsre bukkant, utána viszont a 80 éves szomszéd nénit is megkérdezi róla, hátha ő jobban tudja. És ezzel az egyensúllyal én már elégedett vagyok. Kor: 41 Gyerekek száma: 2
Emma
újságíró
