Én már belenyugodtam abba, hogy lehetetlen a gyerekeimet úgy nevelnem, ahogyan engem neveltek. Csak abban reménykedhetek, hogy amíg kicsik, egy lépéssel előttük járok majd a technológiában. Csak idő kérdése, hogy beelőznek és ők tanítanak majd engem.
A negyvenen kicsit túli, bölcsész diplomával rendelkező háromgyerekes anya vagyok. A gyerekeim kilenc-, hat- és háromévesek. A húszas éveim közepén informatikus irányba indultam el, bár még mindig jobban érdekeltek az emberek, mint a gépek. Az első okostelefonomat a férjemtől kaptam 2007 karácsonyán, pár hónappal elsőszülöttünk érkezése után. A kilencéves lányom azon irigylésre méltó tehetséggel rendelkezik, hogy a szoba túlsó oldaláról megfigyeli bárki titkos telefon, vagy PC jelszavát, és azt saját önző céljaira az első adandó alkalommal felhasználja.
A hatéves nem szeret annyira képernyők előtt ülni, viszont fejben összead számokat százig. A kicsiről pedig még nem sokat tudni, de az biztos, hogy az első szavai egyike volt a „mamafon”, amivel azt az igényét fejezte ki, hogy oda adjam neki a telefonomat, hogy meséket nézzen. Kor: 43 Gyerekek száma: 3