Zombi lesz a gyerek a digitális kütyüktől?

A gyerekek digitális eszközhasználatának szabályozásáról megoszlanak a vélemények: van, aki megtiltja, hogy gyermeke kütyüzzön, és van, aki szerint az az eredményesebb, ha megfelelő korlátozással és felügyelettel használja a gyerek a digitális eszközöket. Olvasóink véleményeiből kiderül, hogy ők hogyan szabályozzák gyermekeik digitális aktivitását. Te mit gondolsz, mi a jó hozzáállás?

Sok olyan szülő van, aki azt hajtogatja, hogy „bezzeg a mi korunkban még nem volt mobiltelefon és tablet, mégis boldog gyerekkorunk volt”. Ők a digitális világ újdonságait szinte kizárólag veszélyforrásként tartják számon, és ha lehetne, tűzzel-vassal küzdenének az ellen, hogy a mai gyerekek életébe túl korán beszivárogjon a digitális technológia. A kütyüzést szinte minden esetben a gyerek testi mozgásával, játékával és a közös családi programmal állítják szembe, és azt gondolják, zombi lesz a gyerek, ha sokat használja a digitális eszközöket.

A szülők másik csoportja igyekszik lépést tartani a digitális fejlődéssel, és úgy gondolja, az okostelefonok és tabletek a mai világ szerves részei, nem ellenségként kell rájuk tekinteni, hanem lehetőségként. Természetesen fontosnak tartják, hogy a szülők szabályokat állítsanak fel a kütyüzéssel kapcsolatban, és ne hagyják ellenőrizetlenül a gyereket a (gyakran még nekik is újdonságot jelentő) digitális világban.

Tamás szerint az ellenőrzött kütyüzésen kívül fontos az is, hogy ne hagyjuk magára a gyereket, üljünk le velük együtt is játszani.

„Egy gyereket ésszel kell nevelni a modern technikában. Nem attól lesz zombi a gyerek, hogy tabletet meg telefont meg számítógépet veszünk neki és játszik rajta, hanem attól, hogy a szülő felelőtlenül ellenőrizetlenül hagyja a gyereket a mobil vagy számítógép hatása alatt. Ha játszik a gyerek, akkor olyan játékokkal játsszon, amik építő jellegűek. Ha a gyerek játszani akar, akkor játszunk együtt vele, épp úgy, ahogy leülünk vele tanulni.”

Bettina sem érti, miért ne férne meg egymással a közös családi program és a tabletezés. Az ő családjában például megtalálták az egyensúlyt a kettő között, és gyermekei örömmel vesznek részt a közös programokban.

„Az én lányaim ipadeznek (4,5 és 3 évesek), de bármikor ha kinyitom az ajtót vagy elhangzik a séta szó, száz százalék, hogy rohannak öltözni. Azt pedig ne felejtsük el, hogy az ipadek/tabletek fejlesztő eszközként is funkcionálhatnak, illetve segítségként. A 4,5 évesem autista, és természetesen nem ipaddel akartuk megtanítani beszélni, de másképp nem ment. Bár csak 4 évesen szólalt meg, addigra az ipad segítségével lett kb. 500 szavas passzív szókincse. Az, hogy napi fél-egy órát ipadeznek, még nem lesznek zombik.”

András szintén megteremtette az egyensúlyt a családjában, és személyes példával mutatja be, hogy egyáltalán nem lett zombi a mobilozó gyereke:

„Együtt élni kell megtanítani a gyerekeinket a technikával, meg helyén kezelni a dolgokat, és nem lesz zombi a gyerek. Ja, hogy sok szülő sem tudja hova tegye mindezt? Lehet, hogy nem a fejlődéssel van a gond, hanem a befogadni és fejlődni képtelenekkel... Hozzáteszem, a fiam is egy igazi kocka, de focicsapatban játszik+sportkör, lovagolni jár, és ha az időjárás engedi, bármikor bármennyit kütyü nélkül szeret a szabadban lenni. Ezeket a „régenmindenjobbvolt” meg a „nekemsevoltakkornekiminek” dolgokat el kéne már felejteni! Élni a jelenben élünk, meg a jövőben fogunk.”

Ildikó fontosnak tartja, hogy gyermekei tájékozottak legyenek a digitális világban, hiszen amellett, hogy a napi életben egyre fontosabb szerepet játszik az internet, szerinte komoly hátrányba kerül az a gyerek, aki nem tart lépést a fejlődéssel:

„Nálunk mindent a neten intéznek, ott beszélik meg a házit, a dogákat, e-napló van, ellenőrző már nincs, a nagyfiam tanára neten beszéli meg a szülőkkel a dolgait, az osztálycsoportba neten üzen a gyerekeknek /sokszor reggel fél hatkor/. És igen, a gyereket akkor érzem biztonságban, főleg télen, ha haza tud szólni bármikor. Nem szeretném, ha a gyerekemnek gőze nem lenne a számítógépekről, technikáról, mire suliba kerül. Hatalmas hátrányban lenne a többiekkel szemben. Már elsőben is interaktív táblával oktatják őket, a másodikos, harmadikos gyerekek pedig profin kezelik a kütyüt.”

Lenke egyetért abban, hogy szükség van a kütyükre egy gyerek életében, de felhívja a figyelmet a példamutatásra, és arra, hogy nagyon fontos szabályokat alkotni a használatával kapcsolatban.

„Kell telefon a gyereknek. Csak tudni kell neki, hogy mire használja. Arra kell a gyereket megtanítani, hogy a telefon egy eszköz, és nem csak játék. Kell szabály!”

Marietta megemlíti azokat az eseteket is, amikor pont az jelenti a biztonságot, ha a gyereknél mobiltelefon van.

„Vannak olyan esetek, amikor a gyerekek jobban veszélyben vannak telefon nélkül, mint telefonnal, például amikor egyedül mennek haza az iskolából. Szóval az olyan szülő sem felelősségteljes, aki megvonja az ilyesmit.”

És te melyik csoportba tartozol? Tiltanád a gyereknek a kütyühasználatot, vagy úgy gondolod, az az eredményesebb, ha (felügyelettel, szabályokkal) megengeded neki?