Tetszik, szomorú vagy imádom, avagy hogyan reagálunk online?

Egyik kedves barátom egy szomorú hírt posztolt a Facebookon. Miután elolvastam, önkéntelenül is a reakciógombok felé mozdult a kurzorom, de megtorpantam. Mi a helyes reakció akkor, ha valami szomorút olvasunk? Hogyan fejezhetem ki a támogatásomat, a sajnálatomat és az együttérzésemet online? Élőszóban könnyebben elboldogulnánk, és az is igaz, hogy több hangulatjel áll rendelkezésünkre, de bele lehet-e sűríteni minden érzelmet és gondolatot egy szomorú szmájliba vagy szívecskébe?

Az érzelmek teljes skálája?

Tetszik, imádom, vicces, hűha, szomorú, dühítő – 2016. február 24-e óta kibővített reakciókkal nyilváníthatjuk ki az érzéseinket a Facebookon, de hiába múlt el 3 év, még mindig zavarba ejtő tud lenni, hogy mi is a helyes reakció.

Egy hangulatjel beszédesebb, mint néhány szó?

A korábban említett példa, a szomorú történettel feladta a leckét. Ha a felfelé mutató hüvelykujjat választom, akkor azt jelzem, hogy tetszik. Ami persze nem igaz, hiszen nem örülök a másik ember szomorúságának. Azonban a mai napig él még az a jelentés, hogy a lájk jelenlétet, láttamozást, egyfajta „igen, láttam, tudomásul vettem, jelzem, hogy itt vagyok” visszajelzést is takar. (Ez abból az időből maradt meg, amikor még ez volt az egyetlen visszajelzési lehetőségünk a hozzászólás mellett.)

Nyomjak rá a szívecskére? A jelentése imádom, de itt aztán biztosan nem arról van szó, hogy szó szerint kellene ezt érteni. A szív az együttérzést, a szeretet és a támogatás szimbólumaként is gyakran megjelenik, vagy ha azt akarjuk jelezni, hogy az adott ember vagy tartalom nagyon közel áll a szívünkhöz. Végül elérkezünk a szomorú fejhez, ami ebben az esetben talán a legjobb választás, ha valóban így érzünk, bár a „nem alakulnak jól a dolgok” és a mély szomorúság között jelentős különbség van.

Érted, hogy mit üzenek a hangulatjellel?

A hangulatjelek eltérő használata eltérő értelmezéshez vezethet és félreérthetjük egymást az online térben. A közösségi médiában a kommunikációt nehezíti a szemkontaktus, a testbeszéd, a hangsúly és az érintések hiánya, de mégsem vagyunk teljesen reménytelen helyzetben:

-    Minél közelebbi ismerősünk, barátunk valaki, annál nagyobb az esély rá, hogy jól értelmezi a reakciónkat. A szív jelzést nem fogja félreérteni, de akkor sem leszünk haragban, ha egy lájkot reagálunk. Főleg, ha élőszóban vagy telefonon is beszélünk egymással és nem csak a posztokra adott reakciókban merül ki a kapcsolatunk.

-    Vannak egyértelmű helyzetek. Egy örömhírre a lájk és a szív reakció magától értetődő, ahogyan egy dühítő helyzetre vagy gyászhírre is megvan a megfelelő reakció gomb.

-    Tudatosítsuk magunkban, hogy 6 reakció kevés időnként, és egy hozzászólással, vagy üzenettel már sokkal többet adunk a másiknak, mintha csak egy kattintásnyit adnánk neki.

Úgy gondolom, a kommunikációt kibővíti és színesebbé teszi a digitális világ, azonban tisztában kell lennünk a határaival is. Sokszor egészen egyedi szabályok vonatkoznak a digitális térben való viselkedésre és ezekről is jó tudni, illik megtanulni ezt a nyelvet is és illik megtanítani a gyerekeinknek is. Természetesen arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy bármilyen módon szóljunk egymáshoz vagy lépjünk kapcsolatba egymással, a lényeg ugyanaz marad: figyelmet, törődést és érdeklődést fejezünk ki, és ez az, ami igazán összeköt minket.