Akkor döbbentem rá igazán, hogy a szülők nem is sejtik, milyen ügyesen használják a gyerekek mobiltelefonokat, amikor az egyik tanítványom anyukája tőlem kérte számon, miért hoztam létre Viber-csoportot a gyerekeiknek.
Általában 8-9 éves korban, az általános iskola 2-3. osztályától kezdve kapnak a gyerekek telefont. Van, akinek valóban fontos, mert nem mindig a szülő jön a gyerekért. Van, akinek a különórák szervezéséhez hasznos, és van, aki csak azért hozza, mert már a többiek is hordanak telefont és úgy érzi, ciki annak, akinek még nincs. Általában az alsó tagozat végére mindenkinél ott a telefon. Ezért sem árt, ha a szülők is megtanulják, mi mindenre használható egy mai mobil.
Aki telefont ad a gyereke kezébe, gyakorlatilag az egész világot adja. Fontos, hogy a szülő is láthassa, mi történik a készüléken. A gyerekeknek elsősorban a játékok a legfontosabbak, de a 9-10 évesek már a közösségi portálokra is ellátogatnak. A tinik körében (már nem is a legnépszerűbb) Facebookról még ki lehet őket tiltani, azonban a csupán telefonszámhoz kapcsolódó Viberrel már több millió embert érhetnek el.
Mire jó a Viber?
A Viber gyakorlatilag a Skype-hoz hasonló VoIP szolgáltatás azzal különbséggel, hogy kifejezetten okostelefonokra tervezték. A belépés a készülékhez tartozó telefonszámhoz kapcsolódik. Így mindenki elérhető, akinek a száma benne van a telefonkönyvünkben (és le van töltve a Viber a készülékére). A csevegőcsoportokon keresztül ráadásul olyanokkal is kapcsolatba léphetünk, akiket csak a barátaink ismernek. Tehát egy osztályközösség esetében, ha a gyerek csak egy társának ismeri a számát, akkor is benne lehet az egész osztálynak létrehozott csoportban. Így lettem én is a tanítványaim által létrehozott csoport tagja. A mobilszámomat praktikus okokból a gyerekek is ismerték, csak idő kérdése volt, mikor érkezik az első meghívó.
A Viber érdekessége, hogy a regisztrált telefonszámmal egy tabletre vagy számítógépre is telepíthető, tehát ha a szülő esetleg büntetésből eltiltja a gyermekét a telefonról, még nem oldott meg mindent. A csevegőcsoportokkal napi élményeiket, bánataikat is megbeszélhetik. Sajnos a gyerekek egy része nem érzi még, hogy a leírt szavak súlyosabbak a szünetekben óvatlanul kimondottaknál. Van, amikor a szülők nem is sejtik, hogy a gyerekeik már csoportokat hoznak létre, amiből néha egymást is kitiltják, ha éppen úgy tartja kedvük. Ezért jó, ha van egy-két felnőtt, akiben a gyerekek annyira megbíznak, hogy beveszik őket is a csevegésbe.
Viber-csoportok
A csoport tagjai egymásról is küldenek képeket. Van, amikor éppen egy régebbi, fogváltáskor készült osztályképet mutogatnak egymásnak úgy, hogy a legviccesebb arcot kivágva többszörös nagyításban teszik közzé.
A képek, élő videók mellett hangfelvételeket is megosztanak egymással. Ilyenkor csak a gyerekek ösztönös jóízlésén múlik, hogy mit engednek meg és mit nem. A tapasztalatom szerint az újdonság mámora hamar elmúlik, és többnyire az elfogadott normáknak megfelelően zajlanak ezek a beszélgetések. Felső tagozaton a leckék küldésére, a közös tanulásra és a programok szervezésére kitűnő megoldás. A gyerekek egymást is kordában tartják, kíméletlenül megmondják, ha valaki nem elég udvarias.
A tapasztalatom szerint az elején a szóban el nem mondható, tabunak tekinthető szavakat is leírják egymásnak, Miután a trágárság és a létező többezer hangulatjel küldözgetésének varázsa is elmúlik, csak a hasznos kommunikáció marad.
