Te belenéznél tizenéves gyereked mobiljába?

Furcsán viselkedik a majdnem tizenöt éves lányom. A telefonját bújja éjjel-nappal (nem ez a furcsa). Ha közeledek felé (és a mobiljához), kikapcsolja a képernyőt. Mielőtt megmutat egy képet, megkér, hogy várjak, és csak azt az egyet mutatja meg. Mi lehet még a telefonján? Miért titkolózik? Kezdjek el aggódni? Mi a megoldás, ha titkolózik a gyerek?

Sokat beszélgetünk kettesben mindenféléről: iskoláról, tanulásról, szabadidőről, divatról, internetről, Facebookról, fiúkról, mindenről. Úgy gondolom, hogy megvan köztünk a bizalmi szál, és úgy érzem, tudja, hogy számíthat rám bármikor. Nyilván mindenkinek vannak apróbb titkai, és nem is várható el egy szárnyait bontogató tinédzsertől, hogy az anyjával beszélje meg az összes gondolatát, de vajon hozzám fordulna, ha bajba kerülne?

Bele kellene néznem a telefonjába?

Egy ismerősöm azt javasolta, nézzek bele a gyerek telefonjába, abból kiderül feketén-fehéren, ha valami történés van a háttérben, amiről nem tudok. Ez számomra teljes mértékben elfogadhatatlan. Nálam egy párkapcsolatban is válóok lenne, ha a partnerem a telefonomban, a mailfiókomban vagy egyéb személyes holmimban kotorászna. (És nem azért, mintha bármi titkolnivalóm lenne!). Ugyanezt fordítva is így csinálom: egyszerűen eszembe sem jutna, hogy kutassak utána. (Inkább kérdezek, ha valami nem kerek.) Egy tizenévest viszont hiába kérdezek, nem biztos, hogy felnőttként méri fel a helyzetet és válaszol.

A témában megkérdeztem a Digitális Család pszichológusait: ők hogy látják a tinédzserkori titkolózást és mi a véleményük arról: belenézhet-e a szülő a kamasz gyereke telefonjába/emailjébe a gyerek tudta nélkül. Ha nem, van-e kivételes eset, amikor mégis megteheti? Bele kell nyugodnia a szülőnek abba, hogy már nem tud a gyereke minden lépéséről? Honnan tudhatjuk, hogy hozzánk fordulna a gyerek, ha bajba kerülne?

A pszichológusok szerint:

„Saját határaink kijelölése személy- és korfüggő is lehet. Míg egy óvodáskorú gyermek egy megfelelően „biztos helyre” teszi játékát, addig egy serdülőkorú fiatal a telefonját kezelheti „titkos naplóként”. Ma már az okostelefonok világában az eszközök nem pusztán a telefonálás adatait rögzítik – a Digitális Család cikkekben látunk erre számtalan példát –, hanem gyakorlatilag egy digitális naplót jelentenek mindazoknak az információknak a tárolására, amik a fiatalt érdeklik, foglalkoztatják, megérintik, emléket jelentenek számára. Ebből a szemszögből nézve a fiatalnak mindezen információk sajátjaként való kezelésére joga van, hiszen ez az ő saját, szubjektív belső terének leképeződése, mely egy szülő számára – önmagában egy-egy részt nézve – tűnhet aggasztónak, félelmetesnek, vagy veszélyesnek is. Igen, a fiatalnak joga van ennek a térnek a használatához, oly módon ahogy azt ő szeretné, még akkor is , ha  szülőként oly nehéz elfogadni, hogy az egykori cserfes, mindent megosztó gyermekéből hogyan lett a minden kérdésre vállat vonogató vagy éppen éktelen haragra gerjedő serdülő.”

– mondják a pszichológusok, majd hozzáteszik:

„Figyelni, jelen lenni, érzelmileg elérhetőnek maradni természetesen ilyenkor is nagyon fontos! A szülő gyermekének fejlődési folyamatára rátekintve tudja mérlegelni, hogy gyermekének szüksége van-e segítségre, és ha igen, milyen természetűre.”