Reggelinél ne a telefonodra, hanem a gyerekedre figyelj!

A családdal együtt töltött idő nagy kincs és időnként úgy érezzük, hogy nagyon kevés áll csak a rendelkezésünkre. Azonban nem szabad lebecsülnünk azokat a napi rutinokat és pár perces együttléteket sem, ahol kapcsolatba léphetünk egymással. Ne a telefonunkat és a hírfolyamunkat válasszuk ilyenkor, mert ha rögzülnek ezek a viselkedési formák, hosszú távon megváltoztathatják a szokásainkat és a családi kötelék erejét is. Arról nem is beszélve, hogy ez a példa és minta ragad rá a gyerekekre is és később nem értjük, miért a telefonjába bújik el a kamasz már a reggelinél is.

Képernyőre vagy egymás szemébe nézünk?

Nem vitás: az okostelefonunkon keresztül, számos hasznos és érdekes dolgot fedezhetünk fel. Hosszasan sorolhatnánk az online világ előnyeit és mindazt, amivel kiegészítik és jobbá teszik az életünket. Azonban az okoseszközök használatához - mint oly sok minden máshoz is – tudatosságnak is társulnia kell.

Egy érdekes kutatás azt a célt tűzte ki, hogy megfigyelik, milyen hatással van a gyerekekre az, ha a reggeli vagy akár a délutáni, az esti közösen töltött idő, legyen bármennyire kevés is, elveszik a digitális eszközök „karmai” között. Olyan napi rutinokat figyeltek, mint a felkelés, a reggelizés, az öltözés, az együtt utazás és a sétálás. Már ezen tevékenységek közben is rengeteg téma előkerülhet, kérdések vagy megoldandó apróságok zöme zúdulhat a szülők nyakába. Ezek legfontosabb hozadéka a kommunikáció, valamint a szociális kapcsolatok és az érzelmi fejlődésre való hatásuk.

A gyerekek ugyanis a társas kapcsolatok egyik legfontosabb „kötőanyagát”, magát a kapcsolódást, a beszélgetést, az információszerzést vagy az egymásra figyelést és a másik érzelmeinek, hangulatának leolvasását is gyakorolják a kommunikáció során. Akkor is, ha nem sikerül bekötni a cipőfűzőt és segítséget kérnek, de a ruhák vagy a reggeli kiválasztásakor is.

Eltékozolt pillanatok

Az amerikai kutatás azt találta, hogy az 1-3 éves gyerekek és a szülők 68%-nak a figyelmét egy képernyő köti le a reggelinél. Vagy azért, mert felkészülnek a felnőttek a napra és átnézik a híreket, tennivalókat, munkával kapcsolatos dolgokat, vagy mert így lekötik a gyerek figyelmét. Tehát ülnek egymás mellett, rendelkezésükre állna az együtt töltött idő, ám egymásról szinte tudomást sem vesznek.

Hasonlóan megrázó az az eredmény, miszerint a játékidő 73%-ában egy digitális eszköz szórakoztatja a gyerekeket játék vagy mese segítségével. Ez a kreativitástól, az úgynevezett strukturálatlan (szabad) játéktól és a szabad gondolkodástól, a problémamegoldást igénylő játékoktól veszi el az időt és kisgyerekeknél az agy fejlődését is komolyan hátráltatja.

Van amit nem lehet digitalizálni!

Az egymásra figyelés, az interakció és a jelenlét a társas-érzelmi fejlődés egyik kulcsa. Olyan képességeket és készségeket fejleszt, amiket később már sokkal nehezebb pótolni és nem csak a társas kapcsolatokat, de a beilleszkedést és az ismerkedést is megnehezítheti. Ne becsüljük le a pár perces együttléteket és a reggeli „kapkodást” vagy az esti együttlétet se, hiszen rengeteget taníthatunk általa. A családi közegnek a viták, az egyet nem értés ugyanolyan természetes része, mint amikor egy jót beszélgetünk, és azt látjuk, hogyan fejlődik és tud egyre többet a gyerek.

A képernyőknek is megvan a maguk haszna és helye, de a társas kapcsolódás élményét és a minőségi együttlétet csakis személyesen adhatjuk meg egymásnak.