A netes barát nem igazi barát?

Akinek már a szülei is online ismerkedtek össze, annak természetes, hogy virtuális alapokon is kialakulhatnak kiváló emberi kapcsolatok. Sokan mások viszont még mindig úgy gondolják, hogy az internetes barátság nem ér annyit, mint egy „igazi” barátság. Sok idézőjelet tartalmazó barátkozós cikkünk első részében megnézzük, milyen változásokat hozott a digitális világ gyerekek és felnőttek számára a barátságok terén.

Az érzés a lényeg

A barátság nehezen leírható fogalom, Micimackó is megmondta: a barátságot nem lehet betűzni, csak érezni. Ha mégis megpróbáljuk szavakba önteni, általában azt az embert hívjuk barátnak, aki a közös érdeklődési területeinken túl is megért, érzelmileg támogat, jó élményt ad, és kritikus élethelyzetekben is olyannak fogad el, amilyenek vagyunk. A barátság érzete tehát nem feltétlenül azon múlik, hogy milyen régóta ismerjük egymást vagy milyen sűrűn tartjuk a kapcsolatot – azon pedig végképp nem, hogy miként ismerkedtünk meg.

Az internet nélkül magam is legalább három nagyon fontos barátsággal lennék szegényebb: a való életben ezekkel az emberekkel valószínűleg sosem találkoztam volna, ugyanakkor a viszonyunkban semmi jelentősége nincs annak, hogy hajdanán a neten akadtunk össze.

„Miért nem igazi emberekkel barátkozol?”

A digitális korszak előtt leginkább csak az lehetett a barátunk, akivel élőben elég időt tölthettünk együtt a barátság kialakulásához. De már akkoriban is előfordult, hogy a nyelvgyakorlásnak induló levelezőtársi viszonyból mély, bizalmas barátság szövődött, vagy a vakáció közben összeismerkedő gyerekek a következő nyári szünetig rendszeresen levélben tartották a kapcsolatot. Az ilyen esetek voltaképpen csak annyiban különböznek a mostani netes barátságoktól, hogy sokkal tovább kellett várni egy válaszra, mint ma.

A virtuális tér adta lehetőségektől tartózkodó emberek általában nem értik, miért is jó órákat csetelni „vadidegenekkel”, miközben ritkán kérdőjelezik meg annak az értelmét, ha pár „élő” barátoddal beülsz valahová beszélgetni. Számukra nehezen megfogható, hogy az internet nem egy más világ, hanem a valódi világunk része, és hogy ezek az ismeretlen ismerősök, akikkel a monitor előtt ülve, gyakran csak írásban „beszélgetünk”, nagyon is igazi emberek.

Lehet, hogy személyesen még sosem találkoztunk, lehet, hogy soha nem is fogunk, a netnek köszönhetően mégis egymásra találtunk, és társadalmi, kulturális, földrajzi különbségeket is áthidalva tudjuk azt nyújtani egymásnak, amit a „rendes” barátok: figyelmet, megértést, segítséget – jó társaságot.

Ezek a barátságok egészséges esetben nem szorítják háttérbe az élő kapcsolatokat, ha pedig azt is számításba vesszük, hogy földrajzi okokból több „igazi” barátommal már évek óta csak neten tudom tartani a kapcsolatot, egyre kevesebb értelme van az „igazi” és a „netes” barátok megkülönböztetésének.

Neten gyorsabb barátkozni

Furcsa is lenne, ha a digitális világban felnövő gyerekek épp barátkozásra és kapcsolatteremtésre nem használnák az internetet. Az amerikai Pew Research Center felmérése szerint a 13-17 éves fiatalok 57 százaléka kötött már új barátságokat a neten. Az online barátságok kialakulásának fő színterét lányok esetében a közösségi oldalak (Facebook, Twitter, Instagram) jelentik, fiúknál jellemzőbb, hogy közös online játékok közben alakítanak ki barátságokat. A megkérdezettek több mint fele napi szinten kommunikál a netes barátjával, pedig csak 20 százalékuk találkozott már élőben is a másikkal.

Sok fiatal állítja, hogy a neten könnyebb és gyorsabb a barátkozás. Ennek fontos oka lehet az, hogy a közösséghez tartozás élménye itt gyorsabban megvalósulhat; érdeklődési alapon az interneten mindenki hamarabb megtalálhatja a saját „klánját”. Ha pedig a közös érdeklődési kör már adott, a virtuális térben az emberi tartalom nagyobb hangsúlyt kap, mint a fizikai jellemzők, így a gátlásosabb gyerekek is könnyebben megnyílnak. Lehet, hogy a való életben például a testsúlya vagy a beszédhibája megnehezítette volna a barátkozás kezdetét, viszont a neten ez szerencsére nem sokat számít.

Egészséges arányok

Minden gyerek esetében egyedi, hogy meddig mondható normális mértékűnek a netes barátkozás. Egy elszigetelt kis faluban, kortársak nélküli környezetben élő gyereknél nem nevezhető extrémnek, ha naponta több órát eltölt a netes barátaival – legalább vannak barátai. Ugyanez már soknak mondható, ha olyan gyerekről beszélünk, akinek lenne lehetősége az offline személyes társasági életre, de helyette mégis inkább a neten lóg, akár az „igazi”, akár a „netes” barátaival. Megint más a helyzet, ha a gyerek iskolaváltás vagy költözés miatt azért tölt sok időt a neten, hogy a régi barátaival kommunikáljon, de közben az új helyen nem törekszik új személyes kapcsolatok kialakítására.

A sort még hosszan lehetne folytatni, de mindig az a legfőbb kérdés, hogy a gyerek számára valójában milyen jelentőséggel bírnak ezek a netes kapcsolatok. A cikk következő részében tehát erről is beszélgetünk pszichológus szakértőinkkel, de szó lesz a netes barátságok lehetséges hátulütőiről, valamint arról is, hogy milyen esetekben szükséges beleszólniuk a szülőknek a gyerekük baráti kapcsolataiba.