Nem a videojátékok miatt lesz agresszív a gyerek

Gergő | Olvasási idő: 4 perc

Gergő

Kor: 35 Gyerekek száma: 0
"Meggyőződésem, hogy átmeneti korszakban élünk, ahol a generációk más-más világban nőnek vagy nőttek fel, és mégis ezekből merítve nagyon sokat adhatnak egymásnak. Megtaníthatják egymást a két világ harmonikus összekapcsolására." - Villányi Gergő

Ha a világban valahol tragédia történik, és kiderül, hogy az elkövető videojátékokkal is játszott, sőt, azokban a játékokban lövöldözni is lehetett, máris megtalálja a média az összefüggést.

És egyszersmind az ok-okozatot is, miszerint a játék volt mindennek az oka. Ez a leegyszerűsített világkép azonban félrevezető és felesleges félelmeket gerjeszt.

Gyakran felmerül a kérdés, hogy az agresszív játékok rossz hatással vannak-e a gyerekekre, vagy hogy miként óvhatjuk meg őket a túlzásoktól. Hogy választ kapjunk ezekre a kérdésekre, nem árt tisztában lenni néhány dologgal.

„Lehet, hogy valójában nem az agresszív videojátékokkal játszókkal van baj. Nem is magukkal a játékokkal, hanem inkább azokkal, akik maguk nem játszanak ilyesmivel, csak rosszallóan nézik a játékosokat?”

(Mérő László)

A videojátékok és az agresszió kapcsolatáról az APA (Amerikai Pszichológiai Társaság) is kiadott 2015-ben egy közleményt. Eszerint van összefüggés, de a lényeg a részletekben rejtőzik. Azt nem tették hozzá, hogy számos rizikófaktor létezik, ami agresszióhoz vezet a videojáték által. (Vagyis nem véres-lövöldözős videojáték = agresszív gyerek a képlet). A közlemény alapját adó vizsgálatok főként rövid távú megfigyeléseken alapulnak, hosszú távú kutatás nagyon kevés van. Kifelejtik, hogy a versenyzés és a teljesítmény is – jelentős stresszel járó – faktorok. Ezek a valós életben kevésbé vannak jelen, mint a kutatott játékokban. Egy nemrégiben végzett kutatás szerint a 12-17 éves fiúk 90-95 százaléka játszik agresszívnak vagy véresnek nevezhető videojátékokkal, mégis csak a töredékük követ el agresszív cselekedeteket – kevesebb, mint a 0,1 százalékuk.

Agresszió a videojátékban – empatikusabb viselkedés a valóságban?

Emellett van példa arra is, hogy az agresszív cselekedetek a játékokban (pl. autólopás) etikusabb, empatikusabb viselkedéshez vezet a valóságban, mivel a fiatal látja és felméri a következményeket is. Ezt a tanulságot pedig magával viszi a mindennapokba. A chaten, hozzászólásokban megjelenő agresszió legnagyobb problémája az, hogy dehumanizáljuk – emberi tulajdonságaitól megfosztva érzékeljük a másik embert, egy egyszerű Facebook kommentnél is. Úgy gondoljuk nincs az online viselkedésnek következménye (a fodrozódás-hatás vagy ripple effect figyelmeztet arra, hogy ez tévedés), és az érzelmeink kordában tartása is nehezebb, vagyis több tudatosságra, érettebb személyiségre van szükségünk.

Aggódás helyett a szakemberek azt javasolják, hogy a szülő ismerje meg a gyerek digitális világát is.  Sokat lehet mesélni a játékokról, és arról is, miket gondolnak a gyerekek a történetekről, a szereplőkről és az ott történő eseményekről. Az agresszió és a feszültség tekintetében pedig szintén fontos, hogy milyen közeg veszi körbe a fiatalokat. Milyen a kapcsolata a barátaival, bajba került-e, esetleg bántják-e valamilyen módon? Talál szövetségest, támaszt, van kihez fordulnia, ha nehézségbe ütközik? Vannak körülötte felnőttek, akik segítenek választ keresni a kérdéseire és a dilemmáira, vagy a kortársaira és az internetre marad a – sokszor kétes eredetű vagy tartalmú – válaszadás? A válasz egyértelmű: az odafigyelés, a megismerés, az érdeklődés ajtókat nyit és hidakat épít a generációk között. És ezzel mindkét oldal csak jól járhat.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai