Az Y-generáció java része már szülő, és lassan a Z-generáció is belép ebbe a korba: az amerikai kutatók által előszeretettel egy kalap alá vett „millenial” generáció (35-18 éves korig) 38 százaléka már szülő.
Ez az a generáció, akik maguk is vagy digitális bennszülöttek, vagy nagyon fiatalon ismerkedtek meg a digitális érával, és teljesen máshogy állnak a szülői feladatokhoz, és felelősséghez, mint az elődeik. De mégis, mi a jellemző rájuk? Lehetnek ők is rossz digitális szülők?
Annak ellenére, hogy az előző generáció szerint a digitális bennszülöttek önzők, narcisztikusak és felszínesek, a kutatások szerint fontos számukra a család, és szeretnének gyereket vállalni. Másrészt viszont a házasságot nem tartják olyan fontosnak, mint az előző generációk, a megalapozott és összeszokott párkapcsolatot viszont igen.
A legfiatalabb generáció számára a családi munkamegosztás nem megkövesedett szerepkörökből, hanem elvégzendő projektekből áll, amiből mindenki kiveszi a részét. Számukra természetes, hogy a nők keresete is hozzátartozik egy háztartáshoz, és a feladatokat is képesek kiosztani egymás között. Az amerikai Babycenter’s kutatása alapján az apák aktív részvétele kifejezetten meghatározóvá vált: a válaszoló fiatal apák 88 százalékának legnagyobb félelme, hogy nem lesz elég jó apa, ami magasabb arány, mint a választ adó édesanyáké. A kutatás szerzői szerint a fiatal apákat leginkább az nyugtalanítja, hogy az előttük lévő generáció a másfajta családmodell miatt erre nem adott megfelelő példát.
A digitális bennszülöttek számára az a tény, hogy kütyük, érintőképernyők és okoseszközök kísérik és segítik minden mozdulatukat, teljesen természetes. A Crowtap 1000 szülőn végzett felmérése szerint nagy mértékben befolyásolja őket az interneten elérhető tartalom. 20 százalékuk elsősorban blogokból, weboldalakról, Youtube-videókról tájékozódik a gyerekneveléssel kapcsolatban. A Youtube-on a „baby” keresőszóval ellátott oktatóvideók (hogyan etess, pelenkázz, fürdess, stb.) az elmúlt öt évben átlagosan 30-40 százalékkal keresettebbek lettek. A felmérés szerint a fiatal apukák 50, és a fiatal anyukák 37 százaléka naponta minimum egyszer azért használja a közösségi média oldalait, mert gyerekneveléssel kapcsolatos tanácsot keres.
A fiatal szülők a gyerekneveléstől függetlenül a saját képernyőidejükről nem mondanak le: felmérések szerint a kisgyermekes, millenial szülők napi képernyőideje továbbra is 8,3 óra, csak kicsit kevesebb, mint gyermektelen kortársaiké. Ennek egyenes következményeként a gyermekeik is digitális bennszülöttek lesznek, akik számára már egészen kicsi kortól természetes a digitális eszközök használata.
Egyre erősödő tendencia a fiatal generációk környezet,- és egészségtudatossága. A digitális bennszülöttek könnyebben jutnak információhoz és dolgozzák fel azokat, ezért jóval tudatosabbak. A negatív környezeti változásokat ők érzik leginkább a bőrükön, és felelősséget éreznek a gyermekeikért is. A fiatal szülők jóval nagyobb arányban vallják magukat például vegánnak, mint az előző generáció (egy amerikai felmérés szerint a fiatal anyák 28 százaléka vegán, és eszerint igyekszik a gyermekeit is nevelni). Könnyen megtalálhatók a bio,- fair-trade kulcsszavakkal. Környezettudatosságuk következménye az is, hogy sokkal nagyobb mértékben hajlandóak a megosztásra, kedvelik a különböző sharing-technológiákat (Uber, Airbnb, stb.), keresik az erre való lehetőséget.
A sharing economy (más néven közösségi gazdaság) azt a gazdasági és szociális rendszert jelenti, amely az árukhoz, a szolgáltatásokhoz, az adatokhoz és a tudáshoz egy másokkal megosztott, azaz közösségi hozzáférést tesz lehetővé.
Érdekes önellentmondás, hogy míg a válaszadók kimagaslóan hasznosnak találták az interneten fellelhető segítséget, sokat stresszelik magukat a különféle elvárásoknak való megfelelés miatt. Átlagosan 20 százalékuk mondta azt, hogy összezavarja és elborítja őket a közösségi hálókról érkező különféle cikk- és információáradat a helyes szülőséggel kapcsolatban. A válaszadók 18 százaléka pedig tudatosan szeretné szabályozni a családban az internethasználat mértékét, hogy megfelelő mennyiségű minőségi idő jusson mindenre.