Miért kommentelsz, ha azt sem tudod miről van szó?

Miért kommentelsz, ha azt sem tudod miről van szó?

Villányi Gergő | 2019.05.21 | Olvasási idő: 4 perc

Az online tér egyik jellegzetessége, hogy gyakran úgy érezzük, képben vagyunk és nekünk is hozzá kell szólni a témához. Meg kell osztanuk a gondolatainkat, ki kell mondanunk a nyilvánvalót, amit a többi „oktalan” nem lát. Ám, ha hallgattunk volna, bölcsebbek maradtunk volna? Vélemények, tények, hiedelmek és féligazságok versengenek egymással. Előfordulhat, hogy a legjobb szándékunk ellenére is egy megalapozatlan állítás mellett állunk ki teljes mellszéleséggel. Elérhető az online megfontoltság?

Mennyit tudunk egy-egy témáról?

Egy új kutatás azt vizsgálta, miért hisszük azt, hogy elegendő tudásunk van egy-egy témáról, ha csak a cikkek címét vagy pár soros ajánlóját olvassuk el. Miből táplálkozik a magabiztosságunk, hogy elegendő tudással rendelkezünk határozott és komplex nézet kialakításához, miközben csak nagyon kevés információ gyűjtöttünk össze.

Először is a több mint 1000 résztvevőt 3 csoportra osztották:

-    harmaduk elolvasta a cikket,

-    harmaduk a Facebook hírfolyamának stílusában 5-6 hírt, cikket látott (tehát csak címet, képet, rövid összefoglalót esetleg egy provokatív kérdést)

-    harmaduk pedig semmiféle információt nem kapott.

Ezután mindannyiuknak hat kérdésre kellett válaszolniuk, de azt is meg kellett tippelniük, hogy hány helyes választ adnak majd.

Figyelemfelkeltő adat, hogy a „hírfolyamot” olvasók egyel több helyes választ tudtak csak adni, mint azok, akik nem kaptak információt, az viszont már a kutatókat is megdöbbentette, hogy a tudásukban legmagabiztosabbak azok voltak, akik a hírfolyamból tájékozódtak és csak címeket, pár soros mondatokat láttak a témáról.

Úgy tűnik, a tudat, hogy rendelkezünk egy (nagyon is felszínes) tudással, gyakran elegendő számunkra és magabiztossá tesz bennünket. Nem kételkedünk és nem igyekszünk alaposabban megvizsgálni a témát. 

A tudás illúziója és a hamis magabiztosság, ami által tájékozottnak, jól informáltnak képzelhetjük magunkat csapdákat rejt. Könnyebben eshetünk áldozatul az álhíreknek vagy a félinformációknak, félrevezetéseknek is. Ugyanakkor ez a magabiztos attitűd a vitára való készséget is csökkenti: lebecsülhetjük az ellenérvek és más szempontok fontosságát. Minimális ismereteink miatt nem rendelkezünk vitára alkalmas érvekkel, így érzelmi alapon (főként a negatív érzelmek által befolyásolva) fogunk a beszélgetésekbe, vagyis inkább a „hozzászólás-háborúkba” csöppenni. 

Miért kommentelsz, ha azt sem tudod miről van szó?
A tudás hatalom!

Ha a tájékozottságunkat a közösségi média felületekre bízzuk, akkor nem elegendő a címeket és az előnézeteket elolvasni. Mára mégis az emberek nagyjából 65%-a dönt úgy, hogy ilyen módon olvassa (vagy futja át) a híreket és innen informálódik. 

Különösen fontos, hogy a szűrőbuborék (filter bubble) hatás tudatosítása – ha csakis a világnézetünknek és az általunk elképzelt rendnek megfelelő információkat engedünk be, akkor nagyon sok információ kinnreked. Egysíkú és csakis a mi szempontunkat hangoztató hírekkel hamis biztonságba ringathatjuk magunkat. De nincs ez másként a gyerekekkel sem, a „buborékok” köréjük is szorulnak és beszűkítik a „látóterüket”.

Fontos, hogy a digitális világ sajátos szabályai és törvényei közepette is tudatosak maradjunk és tisztában legyünk az online illúziókkal és torzító hatásokkal. Így elkerüljük, hogy kommentjeinkkel, megszólalásainkkal azt a példát mutassuk a fiataloknak, hogy nem nézünk a dolgok mögé, hanem ítélünk, róluk is, a digitális világról és a világban történő eseményekről is. A tájékozottság, a tudatosság hidakat építhet a generációk között, mély és tartalmas beszélgetésekhez vezethet, ahol bővíthetjük is egymás tudását, megismerhetjük egymás gondolatait, ezáltal az online világban is egymásra találhatunk, a közösségi oldalakon pedig megoszthatjuk a tapasztalatainkat, kérdezhetünk egymástól és kíváncsiak lehetünk a világ sokszínűségére

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai