Mi a fenét csinálnak a fiatalok, amikor a kütyüiket nyomkodják?

A mai fiatalok nem szentek, de semmivel sem rosszabbak, mint a szüleik vagy a nagyszüleik generációja csak azért, mert a beatzene vagy a tévézés helyett ők éppen a digitális eszközökre kattantak rá. Az idősebb generáció – aminek koromnál fogva én is tagja vagyok – válogatott jelzőkkel „méltatja” a mai fiatalokat: „eszetlenek”, „életképtelen droidok”, „ostoba telefonnyomkodók”, „digitális (de)generiáció”. Többen az apokalipszis lovasait vizionálják, ha egy gyerek a telefonját nyomkodja a metrón, nem pedig a mellette ülő nénivel társalog az időjárásról vagy a haverjaival a magánéletéről.

De most őszintén, mire jó az álszent nosztalgia?

• Kinek van kedve a reggeli metrón/vonaton idegenekkel beszélgetni érdektelen témákról?
• Ki akarja, hogy a magánügyeit az egész kocsi hallja?
• Mennyivel volt jobb (mennyivel volt jobb akkor a világ), amikor az emberek a metrón nem a telefonjukat tartották a kezükben, hanem a lepedőnyi újságot?

Anno, amikor én voltam gyerek és kamasz (értsd: fiatal) azért szedték le rólunk a keresztvizet, mert rátekeredtünk a magnóra délután kettőkor és a kívánságműsort hallgattuk, ráadásul túl sok időt töltöttünk a tévé előtt. Akkor (többek között) azt fogadtam meg, hogyha én leszek majd (komoly) felnőtt, nem fogok bezzegelni. Inkább megpróbálom megismerni a nálam fiatalabb generációt, hiszen én attól szenvedtem a legjobban, hogy a felnőttek csak mondták a magukét, közben meg nem figyeltek rám. Semmit se tudtak rólam, semmit sem értettek.

Tehát mit csinálhatnak a fiatalok, amikor a telefonjukat „bambulják”?

1. Híreket olvasnak! – Nem feltétlenül hírportálokon szörfölnek, hanem végigpörgetik a kedvenc blogjaikat, végigpörgetik az instájukat, átfutják a közösségi oldalakat.
2. Könyvet olvasnak! – Aki szeret olvasni, nem nagyon tud érvet amellett, miért hordana magánál mázsányi könyvet, ha egy kisebb könyvtár elfér a telefonján. Ráadásul az e-könyv olvasók személyre szabhatóak, könnyen jegyzetelhetőek. Sokáig én is kitartottam a könyvek mellett és ragaszkodtam a „könyvek illatához”, de ez most már egyáltalán nem számít. A jó történet fontos és hogy bárhol, bármikor tudjak olvasni.
3. Tanul! – Olvashat tankönyvet is, végigcsinálhat egy e-learning tananyagot, duolingozhat, megnézhet egy videót a másodfokú egyenleg megoldóképletéről vagy a Minecraft-ról. Nem csak az a tanulás, amikor a tanár áll a tábla előtt és tanít, hanem amikor bővülnek az ismeretek. És egy fontos megjegyzés: nekünk, szülőknek abban van rettentő nagy felelősségünk, hogy a gyerekeinket megtanítsuk helyesen kezelni és helyesen értékelni az interneten fellelhető információkat.
4. Játszhat! – Az agyzsibbasztó játékokon kívül vannak stratégiai és kompetenciákat fejlesztő játékok is.
5. Beszélgethet! – Az internet megszüntette a távolságokat, a budapesti metrón ülve lehet chatelni valakivel, aki éppen Párizsban, Londonban vagy éppen New Yorkban van. Lehet chatelni a melletted ülővel is – mert akkor a körülötte ülők nem hallják (és nem csámcsoghatnak) a magánéletén viszont „kibeszélheti” a problémáit. De küldhet egy üzenetet az anyukájának is, hogy most jutott eszébe, délután elmenne a haverokkal a hangszerboltba.
6. Zenét hallgat! – Nincs is jobb, mint kizárni a külvilágot és egy remek zenével átrobogni a városon.
7. Videót nézhet! – A tévéműsor újságnak és a hagyományos értelemben vett tévézésnek lassan vége. Videót, filmet nézni bárhol lehet, ahol jó a net és belefér az adatforgalomba. És itt nem csak a szórakoztató, hollywoodi filmekre kell gondolni. Egy hosszabb utazás alatt végig lehet nézni egy TED-es előadást vagy élő képen meg lehet nézni egy afrikai itatót.

Ráadásul mindez – amit akkor látunk a fiatalok digitális eszközök használatából, amikor éppen várakoznak vagy utaznak – nem jelenti azt, hogy ne csápolnának a koncerten, ne járnának sportolni és „ne ugrálnának a pocsolyában”, ha olyan kedvük van.