A közösségi oldalak a kezdetektől fogva arra voltak hivatottak, hogy közelebb hozzanak minket egymáshoz. Képekkel, történetekkel, élményekkel kapcsolódunk és ahogy mások, úgy mi is elmondhatjuk a véleményünket. Ennek egyik legnépszerűbb eszköze az Instagram szavazás funkciója lett. Könnyen megérthető miért, hiszen szavazatunkkal véleményt formálunk, adott esetben befolyásoljuk a végkimenetelt is. Érvek és ellenérvek, szemléletek csapnak össze még akkor is, ha apróságról van szó. Mindez azonban olyan kérdéseket is felvet, amit a közelmúlt történései még fontosabbá tettek.
A közösség nem csak egy csoportot jelent, hanem azt is, hogy a tagjai interakcióban vannak egymással – ez a legfontosabb tulajdonsága. Így pedig egy olyan nyitott definíció, ami szabad kezet ad nekünk, hogy mire használjuk a megkapott lehetőséget. Milyen közel engedünk másokat és hol húzzuk meg a magánszféra határát? Mi számít bántónak vagy viccesnek? Az online világ új szokásokat teremt és csak egy maradt állandó: mi emberek, akik benépesítjük, használjuk és együtt élünk a következményekkel.
Egy döntésbe idegeneket bevonni még jó ötlet is lehet. Új nézőpontokat ismerhetünk meg és egy külső szemlélő olyan érveket vagy tudást tehet hozzá egy problémához, dilemmához, amire magunktól nem is gondoltunk volna. A webshopok honlapjain a visszajelzések, értékelések is azt a célt szolgálják, hogy minél jobb döntést hozhassunk.
Az viszont nem mindegy, hogy egy használati tárgyról vagy egy személyes életünket érintő helyzetről van szó. Ez apróság is lehet, mint egy ruha vagy rúzs színe, de a határ könnyen elmosódik és akár szakításról, felmondásról is egy online „zsűri” segítségével döntünk – vagy épp arról, hogy részt vegyünk-e a legújabb online kihívásban.
A szavazások döntés elé állítják azokat, akik szavaznak, és azokat is, akik online szavazásra bocsátanak egy kérdést. Az emberek, a közösség reakciója általában érdekes, ám kérdés, hogy mennyire követendő.
Kötelesek vagyunk elfogadni a közösségi médiában feltett kérdéseink szavazásainak végeredményét? Követnünk kell, sőt, muszáj elfogadnunk bármi is legyen a végszó?
Az online közösségek percről-percre követik egymás életét és élményeit, így nagyon gyakori, hogy a digitális világban történtek olyan erővel hatnak, mintha offline történt volna meg. Pedig hatalmas különbség, hogy a barátok vagy a családtagok véleményét kérjük ki és vesszük figyelembe döntéseink során, vagy idegenek százainak vagy ezreinek szavazatát. Hibás kiindulási pont, hogy akik követnek és szavaznak, mind szeretnek, mind jót akarnak nekünk.
Ha mi visszük vásárra a bőrünket, a következmények is elsősorban minket érintenek. Ezt nagyon fontos tudatosítani a gyerekekben, mert ők nem minden esetben látják a lényeges és lényegtelen online szavazások közötti különbséget. Könnyen juthat arra a megállapításra, hogyha ikonjai szavazással döntenek el kérdéseket, neki is így kell tennie.
Arról sem szabad elfeledkezni, hogy az online világban fellazul a magánszféra jelentése is. Belepillanthatunk, sőt, úgy érezhetjük, részt vehetünk az influencerek, sztárok mindennapjaiba, és ha úgy alakul (vagy úgy tűnik), személyesen ők válaszolnak egy kérdésünkre vagy hozzászólnak kommentünkhöz, tévesen bizalmi kapcsolatot feltételezhetünk. Akárcsak a saját követőinkkel.
Egy szavazás során az online ítélőszék elé tárni a magánéleti problémákat több szempontból is veszélyes. Az idegenek nem ismerik az életünket, a pontos helyzetünket. Megesik, hogy saját akaratukat, szemléletüket akarják csak ránk erőltetni és a rosszindulatot se tudjuk kizárni. Sokan poénból, vagy egyfajta morbid kíváncsiságtól hajtva is szavazni fognak, hogy meglássák mi lesz a végeredmény. Ha pedig valami balul sül el, legyintenek, hiszen egy idegenre könnyű rámondani, hogy megérdemelte.
Minél nagyobb a figyelem egy-egy online szavazás körül, annál nagyobb a nyomás is, hogy a szavazás végeredménye valósággá váljék. A megfelelési kényszer gyakori jelenség, hiszen gyakran gondoljuk úgy, hogy akkor kapunk szeretetet, törődést és figyelmet, ha mások igényeit kiszolgáljuk.
A csoport is felelősségre vonhat minket, követelve azt, amiért „megdolgozott”. A csoportnyomás szintén erős befolyásoló hatással bír. Ez akkor is így van, ha sokan nem veszik komolyan az online szavazást, nem mérlegelnek következményeket és hatásokat.
A fiatalokban nagyon fontos tudatosítani, hogy az online világ történései mindannyiunkra hatással vannak valamilyen módon. A felelősség egy idegen életébe való beavatkozáskor is terhel minket még akkor is, ha erről inkább szeretnénk nem tudni. Persze, fordított esetben az sem mindegy, hogy mit tárunk a világ elé és miben kérünk véleményeket.
Az egészséges énhatárt online is jó megőrizni, vagyis csak olyasmit osszunk meg, amit évek múlva is vállalni tudunk.
Ugyanígy fontos, hogy az online közösség támogató, segítő jelenléte nagyon sokat jelenthet akár egy rossz időszakban is. Barátokat, jó szándékú embereket szeretnénk magunk és a szeretteink körül is tudni, ha bajba kerülnének. És ezek a segítők mi magunk is lehetünk, hiszen az online világban „bármi” szembejöhet és egy jó szó vagy kedvesség nagyon sokat jelenthet egy másik embernek. Mutassunk példát és mások is követni fogják!