Kommentelés helyett, törődj a saját anyaságoddal!

Kommentelés helyett, törődj a saját anyaságoddal!

Szonja | 2020.01.15 | Olvasási idő: 4 perc

Van gyereked? Akkor van is okod a lelkiismeretfurdalásra. Pürézik? Komolyan falatkákat adsz neki? Még mindig szoptatod? Nem is szoptattad? Hogyhogy nem mosizol? Tényleg sosem kötötted még magadra? Üveges ételt kap? Már megint bulátát ehet csak az a szegény? Mikor adhatunk már neki csokit? És miért nem nézhet tévét? 

Az a szerencse, hogy az internet széles körű elterjedésével és a közösségi oldalak népszerűségének robbanásszerű növekedésével már nem egyféle anyakép létezik, hanem rengeteg kis és nagyobbacska közösség jött létre, amelyek bizonyos, táplálással neveléssel, gondozással, fejlesztéssel kapcsolatos elvek mentén határozzák meg magukat, és nézhetik le azt, aki nem az ő igazukat vallja. 

Sok jó utat látunk mind rossznak

Félreértés ne essék: ha hordozol, igény szerint szoptatsz, blw-zel, EC-zel, mosizol, babajelbeszédet tanulsz vagy épp hogy babakocsizol, tápszerezel, pürézel, eldobható pelenkát használsz, és a megfelelő közösség tagjaként aktív vagy, nem állítom, hogy megbélyegezed azt, aki másképp cselekszik. De a nagy számok törvénye alapján minden ilyen kisközösségnek van néhány nagyhangú, nagyon határozott elképzelésekkel rendelkező tagja. Ezek az anyukák valamiért nem fogadják el, hogy létezik más út is, mint az övék, ezzel sokaknak okozva valós lelkifurdalást.

Kommentelés helyett, törődj a saját anyaságoddal!

Pedig az anyaság 95 százaléka abszolút fakultatíve választható: előnyei lehetnek annak, ha egy irányba indulunk, de annak is, ha a másikba. Ameddig soha, semmilyen körülmények közt nem bántalmazzuk, veszélyeztetjük vagy hanyagoljuk el gyermekünket, addig a pelenka anyaga vagy az, hogy gurul vagy testünkre kötve ringatózik az utcán, szinte nüansznyi különbség. Annyit legalábbis nem ér meg, hogy lenézzük miatta a másikat.

Egy a biztos: "szaranya" vagy

Igen, értem, miért csóválod a fejed: én is ugyanazokat a kommenteket olvasom az anyasággal kapcsolatos cikkek alatt. Ha szoptat, miért még. Ha tápszerez, miért nem szoptat. Ha együtt alszik, mi lesz azzal a házassággal. Ha külön, rideg anya. Ha falatkázik, majd megfullad, ha pürézik, nem lesz jó evő. Ha eldobható pelenkát használ, megöli a Földet, ha mosizik, modern hóbort az. Ha egy Stokke árát költi kézzel szövött hordozókendőre, bolond, ha Stokkét vesz, honnan van arra annyi pénze. Ha nem viszi a lázas gyereket orvoshoz, felelőtlen, ha elviszi, majd ott még mi mindent elkap. Ha lesz kistesó, miért, ha nem, miért?

A 21. századi anyaság gyakorlatilag egy aknamező, amiben bármit lehet rosszul csinálni, és bármit csinálunk, az valaki szerint rossz. A szaranyaság ötven árnyalata mérgezi meg a mindennapjainkat.

Jó gyerek sincs igazán

Érdekes ugyanakkor, hogy a gyerekkép mennyire más. A „jó” gyerek mindig ugyanaz. Nem sír, csak keveset. Átalussza az éjszakát. Kedvesen gőgicsél, mihamarabb egyedül játszik. Hízik, fejlődik, megszólal, beszél. Nem hisztizik. (Természetesen ezeket a nemhisztiket is rosszul kezeli minden anya. Ha enged neki, azért, ilyen ez a liberális nevelés, ugye. Ha nem enged neki, hogy lehet ilyen szigorú? Meglesz a böjtje.) Hamar tud disztingválni, viselkedik, az időseket tiszteli. Na meg nem létezik, de ezt soha senki nem teszi hozzá. Én legalábbis még nem láttam ilyen jó gyereket. Biztos azért, mert mindet elrontotta az anyja, a szaranyja, ugyebár.

Nem ítélj, ne vedd fel, ha megítéltetsz

De mit szólnál, ha inkább kiszállnánk ebből a mókuskerékből? „Mind your own motherhood”, azaz törődj a saját anyaságoddal, ez a horvát származású amerikai YouTuber-anya-blogger Kristina Kuzmic jelmondata. És igen, milyen igaza van. Törődj a saját anyaságoddal, amikor megítéled, jól cselekedtél-e aznap, amikor elgondolkodsz rajta, a döntéseid milyen következményekkel járnak. Ne hallgass arra, aki szerint csak az organikus vegán biobulátafalatkák mellett lesz egészséges felnőtt a gyermeked, a füled botját se mozgasd, amikor más meg értetlenkedik, amikor nemet mondasz arra, hogy csokitortát egyen az egyévesed szülinapján. 

És amikor legközelebb kenguruban kifelé hordozott babát látsz, ne fintorogj, és ne ítéld el azt az anyát sem.

Nem hordjuk egymás cipőjét. Nem visszük egynás keresztjét. Ne is dobáljuk egymásra a sarat, még akkor se, ha egy avatar mögül az interneten ezt annyira könnyű lenne megtenni. Törődj a saját anyaságoddal és a saját lelkiismereteddel. Akkor könnyebb lesz nem felvenni azt, ha valaki még nem tudott elérni erre a szintre.

Olvass további cikkeket hasonló témában!

A szerző további írásai